“A Világbank károsítja a nemzeteket”
Karen
Hudes 21 éven át dolgozott a Világbank egyik jogi vezetőjeként, ám az
utóbbi években a nemzetközi intézmény egyik legradikálisabb kritikusává
vált. A jogász-közgazdász többek között a magyar gazdaságpolitikáról és a
dollárt fenyegető veszélyekről is elmondta véleményét.
Az
elmúlt években nehéz soruk volt a leleplezőknek. Julian Assange hosszú
ideje túsz egy londoni nagykövetségen, míg Edward Snowden Oroszországba
menekült a letartóztatása elől. Ön is fenyegetve érzi magát?
–
Kaptam fenyegetéseket, csakúgy mint vonzó állásajánlatokat is, a
hallgatásért cserébe. Nem tekintem magam leleplezőnek olyan értelemben,
mint Edward Snowden, aki az amerikai titkosszolgálatoktól vitt ki
információkat. Az én célom az volt, hogy véget vessek egy elhallgatási
gyakorlatnak. A kormányzótanács mellett működő jogászként egyik
feladatom volt a Világbank kötvénykibocsátási tevékenységének
felügyelete, különös tekintettel a korrupciós kockázatot jelentő
országokra. Csak a munkámat próbáltam végezni, de ennek a következménye
az lett, hogy jogtalan eszközökkel elbocsátottak az állásomból, amit
több mint húsz éven át töltöttem be. Ezt követően megnyertem egy
jelentős összegű munkaügyi pert a Világbank ellen, így az anyagi
körülményeim lehetővé teszik, hogy most független szakértőként kívülről
folytassam ezt az antikorrupciós munkát. Ebben segítségemre van, hogy
magam is rendelkezem a Világbank által kibocsátott kötvényekkel, így
résztulajdonosként továbbra is kérhetek információt a szervezet
tevékenységéről. Igyekszem a munkámról tájékoztatni a nemzetközi
közösséget is, hiszen a Világbanknak 188 állam a tagja. Sajnálatos módon
a Világbank és társszervezete, az IMF, amelyek a világ nemesfém- és
pénzkészletének jelentős része felett rendelkeznek, nem mutatnak
hajlandóságot arra, hogy alávessék magukat a nemzetközi jogszabályoknak,
és átláthatóvá tegyék a működésüket.
Milyen ügyekben próbált fellépni?
–
Először 1997-ben, a Világbank központi épületének felújítása során
botlottam bele egy furcsa ügyletbe. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a
kivitelező 220 millió dollárral túlszámlázta a munkát, ám mégsem ezt a
céget vonták felelősségre, hanem azt a műszaki főosztályvezetőt, aki
kiderítette az ügyet. Elgondolkodtam, mi lehet az oka annak, hogy az a
szervezet, amelyik a világ öt kontinensén oktatja a kormányokat a
hatékony gazdálkodásra és megfontolt pénzkezelésre, ilyen felelőtlen,
amikor a saját ügyeiről van szó. Ettől kezdve gyűjtöttem azokat az
információkat, amelyek a Világbank különböző projektjei kapcsán gyanúra
adhattak okot. Amikor kezdeményeztem ezek felülvizsgálatát, a bank
legfelsőbb vezetői értésemre adták, hogy nem kívánatos a tevékenységem.
Az utolsó csepp az volt, amikor egy Fülöp-szigeteki hitelkihelyezés
kapcsán kiderítettem, hogy a közel félmilliárd dolláros kölcsönből úgy
konszolidálták a második legnagyobb állami bankot, hogy az végül az
elnök környezetéhez tartozó egyik befolyásos helyi milliárdos többségi
tulajdonába került. Az ügyről részletes jelentést készítettem a
Világbank kormányzótanácsa számára. Nem foglalkoztak érdemben a
beszámolóval, ellenben felajánlották, hogy 2006-ban megpályázhatom a
Világbank jogi igazgatósági állását. Nem mentem bele az alkuba, inkább
az amerikai képviselőházhoz fordultam. Amikor a kongresszus az
elhallgatott jelentésem alapján elindította a vizsgálatot, kirúgtak az
állásomból.
Megjegyzem,
egy évvel később Joseph Estrada fülöp-szigeteki elnököt a bíróság
elítélte korrupció vádjával és 29 millió dolláros kártérítésre
kötelezte.
Ön
azonban a különböző internetes videóinterjúiban azt állítja, hogy a
korrupciónál sokkal nagyobb bajok vannak a Világbankkal és a nemzetközi
pénzügyi rendszerrel. Ha jól értem, azt kifogásolja, hogy egy nagyon
szűk globális elit kontrollálja a nemzetközi pénzügyi folyamatokat. A
Wikileaks-üggyel és a Snowden-aktákkal hónapokon át tele volt a
világsajtó. Ezekről a gazdasági botrányokról miért nem hallani szélesebb
körben?
–
Miért csodálkozik ezen? Húsz évvel ezelőtt a legnagyobb amerikai
nyomtatott és elektronikus médiumok 50 különböző tulajdonos kezében
voltak, ma pedig mindössze öt médiacsoport birtokolja ezeket. A
felvásárlások mögött ugyanaz a 100-150 személyből és intézményből álló
pénzügyi szuperelit áll, amelynek tagjairól egy 2011-es svájci vizsgálat
megállapította, hogy a világ pénzforgalmának a 60 százalékát
kontrollálják. A diplomáciai és titkosszolgálati kiszivárogtatások nem
sértik az érdekeiket, annál inkább a pénzügyi, korrupciós botrányok.
Ezért mindent megtesznek, hogy elhallgattassák az üzenetemet a
nyilvánosság elől. Szerencsére ma már sok alternatív csatorna áll
rendelkezésre, és a nagyobb médiumok közül sincs mindenki az elit
cenzúrája alatt – főleg Kelet-Európában. Épp tegnap adtam egy nagyobb
interjút az egyik nagy orosz televíziócsatornának, és nagyon örülök,
hogy Magyarországról is érdeklődnek a tevékenységünk iránt.
Ha
már Magyarországot említette, mit gondol a magyar kormány pénzügyi
szabadságharcáról? Mérvadó szakemberek idehaza és külföldön egyaránt azt
állítják, hogy az IMF-től való megszabadulás árát sokkal drágább banki
piaci hitelekkel kellett megfizetni.
–
Nagyon nagyra tartom a magyarokat, hogy vállalták ezt a bátor lépést. A
történelemben nem ez az első eset, amikor önök bebizonyítják, hogy nem
engedik magukat megfélemlíteni külső erőktől. Nem lepődöm meg azon, hogy
ezeket a lépéseket a kontroll alatt tartott média és az általuk idézett
szakértők igyekeznek negatív színben feltüntetni. Valójában azonban a
világ minél több országának kellene követnie a magyar példát.
Ezt
a dicséretet az undortodox magyar gazdaságpolitika atyja, Matolcsy úr
bizonyára örömmel olvassa majd. De tényleg, miért jó az, ha az olcsóbb
IMF-hitelt drágábbal váltjuk ki?
–
Nézze, húsz éven át közvetlen közelről volt alkalmam figyelemmel
kísérni számos világbanki projektet, többek között Délkelet-Ázsiában,
Latin-Amerikában és Afrikában. A Világbank hangzatos mottója az, hogy
szegénységmentes világot akar megvalósítani. Ezzel szemben azt
tapasztaltuk, hogy ezek a megsegített országok nem tudtak kitörni a
szegénységből, viszont egyre nagyobb adósságot görgettek maguk előtt. A
világbanki hitelprogramok ártottak a helyi gazdaságoknak, nemzetközi
óriáscégeket hoztak helyzetbe, miközben a munkahelyek száma csökkent.
Csak úgy tud egy ország kitörni a pénzügyi függőségből, ha a saját
kezébe veszi a pénzkibocsátását, ehhez pedig meg kell szabadulni a
nemzetközi kontroll alól. A magas államadósság azonban korlátozza a
kormányok mozgásterét, és Magyarországon tovább nehezíti a helyzetet a
külföldi valutában jegyzett magánhitelek hatalmas aránya is.
Nem kértek még öntől tanácsot Budapestről?
–
Közvetlenül nem, de a Világbankról készített jelentéseimet megküldtem a
washingtoni magyar nagykövetségnek is, így az álláspontomat ismerhetik
Budapesten.
Ön
is egyike azoknak, akik figyelmeztettek arra, hogy a dollár
összeomolhat, és ezzel elveszítheti szerepét mint globális
tartalékvaluta. Mire alapozza ezt?
–
Valóban sokan beszélnek arról, hogy az amerikai FED – amely a
közhiedelemmel szemben nem kormányzati, hanem magántulajdonban áll –
fedezet nélkül bocsát ki dollárt, kormányzati kötvények ellenében. Ha
nemzetközi szinten megrendül a bizalom a dollár iránt, leértékelődhet a
valuta, amit az Egyesült Államok nem tudna megakadályozni. Figyelmeztető
jel volt a közelmúltban, hogy amikor a Deutsche Bank visszakért 300
tonna letétbe helyezett aranyat a FED-től, először csak papír
kötelezvényt kaptak cserébe. Amikor a németek ragaszkodtak a fizikai
arany visszaszolgáltatásához, végül teljesítették a kérést, de Berlinben
megdöbbenve tapasztalták, hogy nem a saját jelzésű aranytömbjeiket
kapták vissza, hanem idegen aranyat. Ebből úgy tűnik, hogy valami nincs
rendben a rendszerrel, és ha ez a gyanú beigazolódik, drámai
megrázkódtatás érheti a világgazdaságot. Véleményem szerint az
úgynevezett BRIC-országok – Brazília, Oroszország, India és Kína – már
ennek megelőzésére álltak át a dollár helyett saját elszámolási alapra.
Elkezdtek nemzetközi mértekben aranyat is felvásárolni, ami arra utal,
hogy felkészülnek egy alternatív globális pénzügyi rendszer
felállítására, ha a helyzet azt kívánja.
Morvay Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése