Önámítás magas fokon
Mintha
a kés állt volna meg a levegőben. Pedig nem történt semmi különös. A
Világgazdaság évindító gazdasági konferenciáján egy grafikon jelent meg a
falon. Kelet-Közép-Európa és Magyarország növekedését mutatta az elmúlt
tíz évben. A látvány megdöbbentő volt. És lehangoló.
Minden lehetséges! – hangzott a konferencia címe. Az
előadások azonban inkább arról szóltak, hogy ezt a gyakorlat nem
igazolta vissza. Magyarország az elmúlt tíz évben inkább arra mutatott
elrettentő példát, miként lehet elszalasztani lehetőségeket, és milyen
sokat árthat egy országnak, ha a vezető politikusok nem jól végzik a
dolgukat. A tett halála az okoskodás – idézhetnénk Az ember
tragédiájából Lucifert, aki a darabban sokszor a lényegi gondolatok
megfogalmazója.
A
magyar gazdaságpolitikában az okoskodást azonban megspékelte még egy
kis ellenséggyártás, gyűlölködés, a másik munkájának lefitymálása, az
együttműködés-együttgondolkodás mellőzése. Az eredmény a tíz éves egyre
nagyobb lemaradás. Nem a fejlett országok teljesítményétől – az se semmi
–, hanem a hozzánk hasonlókétól, amelyek ugyanúgy a szocialista örökség
belénk égett tehetetlenségével küzdenek. Eredményesebben, mint mi.
„A
konferencia szervezőinek ezután egyetlen dolgot kellene tenniük –
mondta a szünetben az egyik résztvevő üzletember. – Idehívni az elmúlt
10-20 év összes elérhető miniszterelnökét, gazdasági és
pénzügyminiszterét, jegybankelnökét, kormánypárti vezetőjét és
szembesíteni őket ezzel a grafikonnal. Magyarázzák meg, mert nem értjük:
miként lehet, hogy a többi kelet-közép-európai ország átlagos növekedés
üteme 2004 és 2012 között 29,8 százalék volt, a magyaré meg 2,9
százalék?”
A
grafikon azonban nem áll meg 2012-nél, az eddigi trendet előrevetíti:
eszerint 2017-re a KKE-országok átlagos növekedése és a magyar
növekedési ütem között még nagyobb lesz a különbség: 2004-hez képest
48,8 százalék lehet a növekedés, a magyar gazdaságban 11,4 százalék.
Drámai
volt a szembesülés a magyar lemaradással. A szavak nem tudnak ennyire
fájni, mint ez a látvány: a többi ország fent, mi lent. A grafikon
mindennél többet elárult arról, hol tart most Magyarország, s mekkora a
baj. Nagy! És ebből csak akkor indulna el egy felfelé ívelő,
fenntartható pálya, ha a döntéshozók szembenéznének az eddigi gyenge
teljesítménnyel. Nem egymásra mutogatva, áthárítva a felelősséget a
másik kormányra, meg persze a körülményekre, és a válságra. Körülmények
mindenhol vannak, de fejlődés is.
Itt
meg csak szavak. És önámítás. Hogy már elindult a fenntartható
növekedés. Növekedés tényleg van, de mennyire stabil? A magyar gazdaság
belső lényegéből, versenyképességéből fakad? Ez olyan kérdés, amit
tisztázni kell. Ellenzéknek és kormánypártnak egyaránt. Együtt.
Tényszerűen, együtt értelmezve a számokat. Mert az is lehangoló, hogy
egyik oldalon a lehetséges kétszázalékos növekedés már a Kánaánt hozza
el, a másik oldalon csak egy fellángolás jele, ami után megint csak a
versenyképesség hiányával szembesülünk. A számokat többfeleképpen lehet
magyarázni, a kudarc azonban tény. A grafikon megmutatta, mit értek a mi
növekedési fellángolásaink. Nem sokat.
A
magyar miniszterelnök a héten Kínában járt. Ott jelentette be: a
kormány 2016-ra négyszázalékos növekedést tűz ki célul. A
gazdaságelemzők itthon lázas keresgélésbe kezdtek, vajon honnan jön
össze ez a szám, milyen titkos tervek állhatnak e számítás mögött.
Esetleg valamilyen nagy állami beruházás dobhatja meg ennyire a magyar
növekedést?
Egyelőre
azonban nem találják a szöveg mögötti valóságot. És ez baj. Nem lehet
titokban gazdasági növekedést robbantani. Ahhoz közreműködők is
kellenek. Paks lenne az aduász? Vagy az MNB növekedési hitelprogramja?
Valamennyit mindegyik hozhat, de szakértők szerint annyit nem, hogy a
magyar gazdaságban ma meglevő 0,5 -1 százalékos növekedési potenciált
négy százalékra tornázzák föl. Akkor?
Rejtély.
Mint ahogy az is, mitől lenne a magyar Európa legversenyképesebb
gazdasága. Csak azt a grafikont, azt tudnánk felejteni! Akkor talán
könnyebb lenne hinni. De így?
Bal-Rad komm : Önámitásban mesterek vagyunk! Hiszékenységben pedig egyenesen verjük a világot. Politikai maffiáink pedig azt használják ki.
A
magyarok többsége nem is gondol bele, hogy Magyarországon eleve nem
lehet gazdasági növekedés. Annak ugyanis elengedhetetlen kelléke a
GAZDASÁG! Nekünk viszont-a rendszerváltó országoktól eltérően-olyan
nincs. NEMZETI TULAJDONÚ GAZDASÁGUNK NINCS!
Azt fölszámolták rablóhordáink. Elkótyavetyélték, szétlopták.
Csak MAGYARORSZÁGI gazdaság van! De hát az ugye nem magyar tulajdon!
Amink van, az a mérhetetlen és soha vissza nem fizethető, illetve egyfolytában növekvő adósság!
Annak növelésében élen járunk.
Abban Magyarország jobban teljesit!
Viszont-érthető módon-amiatt nem irigyelnek bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése