Másodszorra is
elutasította a Nemzeti Választási Bizottság a paksi atomerőmű bővítése
kapcsán kiírandó népszavazás javaslatát. A kérdés megfogalmazása
önmagában is provokatív volt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az
államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok
Magyarországon?".
Provokatív,
hiszen ki ne ellenezné az államadósság növelését? Az adósság rossz,
magánembernek is, családnak is, állami költségvetésnek pedig végképp.
Csakhogy a paksi atomerőmű bővítése az első olyan projekt az elmúlt 25
évben, amiből Magyarországnak hosszú távon előnye származik. A
megközelítőleg ugyanekkora összegű IMF hitel mellé politikai
követeléseket is felvettünk, ami mind egytől egyig a dolgozó magyar
ember sanyargatására vonatkozott, miközben a hitel egésze a
hétköznapokban láthatatlan pénzügyi manőverekre lett elköltve. A pártok
cégei és alapítványai gazdagodtak rajta, a magyar embernek csak a
megszorítás jutott.
Megszorítás - valahogy így.
A
paksi bővítés elleni propagandát ugyanez az ármánykodás lepi be. Azok a
politikusok, akik most politikai tőkét akarnak kovácsolni a népszavazás
kiírásából, egyszer már lehetőséget kaptak és akkor ellenezték a
népszavazás kiírását Paks ügyben. Gyurcsány benyelte az orosz pénzeket,
aláírta amit kell, most pedig Brüsszelből fizetik a paksi beruházás
elleni felszólalásait.
Nem
kérdéses, hogy kellően provokatív és demagóg kérdésfeltevés esetén a
többség megszavazná a paksi beruházás leállítását, - ahogy megfelelően
megfogalmazott kérdéssel bármi mást is megszavaznának. Csakhogy ez egy
olyan döntés lenne, ami az "adósság" szótól való félelem, és az
oroszellenességgé átvedlett szovjetellenesség hatására hirtelen
felindulásból, érzelmi alapon születne meg.
Az energetikai együttműködések terén pedig nincs helye se politikának, se érzelmi alapú döntéshozatalnak.
Fenyvesi Áron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése