„vár állott, most kőhalom…”
Tragédia, nem egyszerűen egy helyes
kis erdélyi templom romja semmisült meg a „sehol” közepén. Bözödújfalu neve már
léte alkonyán is egyet jelentett az értelmetlen romániai falurombolással.
Ismert, a középkorban létesült kelet-erdélyi falucskát a Ceausescu-éra
végnapjaiban a helyi víztározó építésének okán szisztematikusan elárasztották,
lakóit kitelepítették. Teljesen víz alá 1994-re került, és csak 12 ház maradt
meg a felsőbb településrészeken, ezekben ma is lakik még néhány tucat ember. A település utolsó előtti templomromja most
június 29.-én, vasárnap omlott a vízbe, szinte utolsó utáni mozzanataként az
erdélyi falurombolásnak.
"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik,
180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják.
A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy
egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző
nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást
tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög
katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak.
Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."
Sükösd Árpád – az 1995-ben
emelt emlékmű szövege
Az erdélyi falurombolási tervet
– a 13 ezer település felének megsemmisítését – 1988. április 29-én
jelentette be a román diktátor, heves nemzetközi tiltakozást is kiváltva.
Tiltakozó megmozdulást szervezett Budapesten is az ébredő ellenzéki értelmiség.
Az egykori falu községközpontjától, Erdőszentgyörgytől 5 km-re keletre
terült el a Küsmöd-patak mellett. A falut a Bözödről a Küsmöd-patak völgyébe
települt családok alapították, első okiratos említése 1566-ból származik. Már a
középkorban volt temploma, melynek híressége a bözödújfalusi Madonna volt.
Helyette 1740-ben fatemplomot, majd 1784-ben kőtemplomot emeltek. Ma római
katolikus templom, amely azonban az unitárius templommal együtt víz alatt van.
A Bözödújfalusi-víztározó építése
1988-ban kezdődött meg, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, 1977-ben
leállt, de 1984-től újra beindult. A gát 625 m hosszú és 28 m magas. 1985-ben
elkezdődött a falu kitelepítése. 1992-ben még 126 lakosa volt, melyből 99
magyar, 23 cigány és 4 román, de a tervek szerint minden lakót ki kellett volna
telepíteni. 1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került,
lakosai – ki hová tudott – elköltöztek. Mindössze 12 ház menekült meg az
elöntéstől, melyekben 40-en laknak. A falu I. világháborús emlékművét 1996-ban
kiemelték a vízből és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első
szombatján a falu egykori lakói falutalálkozót tartanak. A falu különlegességét
az adta, hogy katolikus, unitárius, ortodox és székely szombatos felekezet
egyaránt megtalálható volt egy helyen. A faluból megmaradt templomok (katolikus
és unitárius) az évek során egyre rosszabb állapotba kerültek. A templomok
cserepeit az a néhány cigány család használta fel, akik itt laknak. Tető nélkül
a templomok lassan összeomlottak. Mára már a katolikus templom falát is
széthordták a lakosok, csak a fehér torony maradt meg, mutatva: itt egykor falu
volt. Az unitárius templom is hasonló képet mutat. A lakosok alacsony
vízállásnál - ha szükség van rá - a templomokból viszik el a köveket. 2009-ben,
egy nagy viharban összedőlt a barokk katolikus templom tornyának a teteje is. 2014. június 29-én pedig az erdélyi
falurombolás szimbólumává vált templomtorony is leomlott. Ezzel a falu
utolsó létesítménye is eltűnt. A víztározó környéke nyaranta a fürdőzők és
horgászok közkedvelt paradicsoma. A vízpartot felparcellázták és a viszonylag
kis földterületek tulajdonosai kisebb-nagyobb bódékat emeltek, ezzel a
természetes környezet képét jelentősen megváltoztatva.
Nyugodj békében, Bözödújfalu!
Gölöncsér Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése