2012. április 1., vasárnap

Újabb gyöngyszemmel lett szegényebb a magyar kultúra

Tegnap (2012. március 31-én) kísérték utolsó útján a 2012. március 27-én elhunyt László Józsefnét, aki a moldvai, pusztinai népdalok éneklésével, vallásos énekeivel vált ismertté szerte a világon. Számos erdélyi, magyarországi, de más tájak kutatói, gyűjtői keresték fel életében, hogy meghallgassák, rögzítsék, az utókornak is elérhetővé egyék mindazt, amit Isten tálentumként adott neki.
László Erzsébet 1935. március 19-én született Pusztinában. 1954-ben, 19 éves korában ment férjhez, és házasságából két fiúgyermek és egy leány született. A leánya, Nyisztor Ilona a moldvai magyarság talán legismertebb népdalénekese. László Erzsébet felejthetetlen hangja a moldvai magyarság kincsestárát tárja elénk, és a magyar népdal legősibb rétegét úgy szólaltatja meg, ahogyan azt kevesen tudják.
Távozásával az egész moldvai csángómagyar kultúra lett szegényebb. Nyugodjék békében Erzsi néni!
László Erzsi, miután hajnalban felkelt, tehénfejés közben is az Úrangyalát és a Miatyánkot énekelte középkori gregorián dallammal, majd archaikus népi imádságok hosszú füzéreit mondta magában, amíg enni adott az állatoknak. Akkor is vég nélkül imádkozott, és szentes énekeket énekelt, ha csak egyedül kapálgatott a mezőn, de még ha csak az úton járt is, mindig ott volt a kezén a csuklójára csavart rózsafüzér, amelynek tizedei között a szentolvasó énekeit kell énekelni.
Leánya, Nyisztor Ilona szép, tisztán csengő és senki máséval össze nem téveszthető hangját is zsoltárokat éneklő ősöktől, mindenekelőtt közvetlenül édesanyjától örökölte. De nemcsak az előadó-tehetség, és nemcsak maga a tudás öröklődött a családon belül, hanem az előadásmód hitelessége is. Mivel tiszta források mellett nőtt fel, előadóművészeink között senki sincs, aki nálánál autentikusabb és élőbb módon tudná megszólaltatni a moldvai csángó vokális népzenét.
A művészi pálya valahol ott kezdődött, amikor érdeklődő lánya kérésére édesanyja sorra kezdte el énekelni neki a régi guzsalyasok már-már végképpen elfeledett szerelmi énekeit, balladáit és vallásos népénekeit. Ekkor tudatosodott mindkettejükben, hogy ez a kultúra már halálán van, hogy a szövegeket és a dallamokat már-már ők maguk is csaknem elfeledték. És ekkor - a Magyarország felől jövő érdeklődéstől is buzdíttatva - utána nyúltak ennek a már süllyedőben lévő hatalmas szellemi kincsnek.
Amikor 1990 után lehetőség támadt arra, hogy a megmentett szellemi értékeket kivigyék a nagyvilágba, bizakodni kezdtek: hátha mégsem kell ennek a nagyszerű örökségnek végképp elpusztulnia? Az éneklés ekkortól kezdve anya és leánya örömmel felvállalt missziójává, élethivatásává lett. "Én azt szeretném, hogy ezek a szép énekek ne vejszenek el sohase. Bárha egyszer még visszajőnének ide a faluba, úgy ahogy vót ezelőtt!" - sóhajtotta László Józsefné egyszer.
Leánya aztán énekelt a Kárpát-medence számos magyarlakta településén, meghívták Finnországba, Németországba, Svájcba, Franciaországba és az Egyesült Államokba is. A román hatóságok, hogy külföldi fellépéseinek elejét vegyék, 1995. augusztus 18-án elvették az útlevelét, amelyet csak 1996 májusában kapott vissza. Ugyanebben az időszakban a román állam ellen folytatott tevékenység vádjával több ízben rendőrségre hívatták, pedagógus kollégáit is kihallgatták, sajtókampány zajlott ellene.
Megjelent több hangkazettája majd a budapesti Etnofon Records iadásában öt CD-ROM kiadványa - Moldvai szentes énekek (1999),  "Földnek e zsírjával, napnak e húgával". 19 csángó népdal (2001), Pusztinai nagy hegy alatt (2002), Elment a madárka. Moldvai csángó népballadák (2003), Moldvai csángó karácsonyi énekek (2003) -, amelyeken moldvai csángó szentes énekeket, balladákat, népdalokat és más folklórműfajokat ad elő. Mint oktató és művelődésszervező 1990 óta heti rendszerességgel néptáncokat és népdalokat tanít a pusztinai hagyományőrzők csoportjainak, gyerekeknek, fiataloknak és időseknek egyaránt. Az utóbbi években hasonló tevékenységet folytat a frumószai gyerekek és fiatalok körében is.
Az általa irányított folklórcsoportok az évek során számos hazai és külföldi fesztiválon, népdalversenyen, alkotótáborban és egyéb rendezvényeken vettek részt, ahol tanítványait díjakban és egyéb elismerésekben részesítették. 2008 februárjában őt bízták meg a 2006-ban elkészült és rendeltetésének átadott pusztinai Magyar Ház programjainak vezetésével. Több kitüntetés birtokosa, amelyek közül a legjelentősebb a Csángó Kultúráért Díj, amellyel a Magyar Oktatási Minisztérium 2008. augusztus 20-án Budapesten tüntette ki.
Kárpáti Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése