2012. május 9., szerda

Május 9 - más nézőpontból

A nyugati embereknek három nagy hibája van. Első: soha semmiből nem tanul. Második: a mértéktelenség és a harmadik a kényelemszeretet. Május 9, a világháború ismert befejezte lényegében ezeknek a hibáknak a következménye.
Napóleon ereje teljében 1812-ben megtámadta Oroszországot. Az akkori katonai és gazdasági helyzet ismeretében kijelenthető, hogy sokkal kedvezőbb körülmények között, mint a németek 1941-ben. Katasztrofális vereséget szenvedett, a borogyinói és berezinai nagy ütközetek megpecsételték a császárság sorsát. 480 ezer francia katonából 20 ezer tért vissza Franciaországba. A németek nem tanultak a történelmi példából és Szevasztopol, majd Sztálingrád után megismétlődött a franciák története.
A mértéktelenül eltúlzott fajelmélet lényegében mindenkit a németek ellen hangolt. Nem az volt a hiba, hogy a valóban alsóbbrendűeknek nevezhető népeket megvetették, hanem az, hogy olyan testvérnépeket is, melyek a németeknél sokkal különbeknek bizonyultak, szintén lekezelték. A mértéktelenség főbűn, és ezért lényegében Oroszországban (Szovjetunióban) istenítélet történt. A németek többsége szolgalélek, és az anyagiasság rabja. Semmivel sem különbek az egykori négereknél, akik üveggyöngyökért és színházi kosztümökért teljes mértékben kiszolgálták a hódítókat. A különbség csak annyi, hogy üveggyöngyök helyett festett ócskavasért (gépkocsikért), és a színházi kosztümök helyett pedig úszómedencékért tagadták meg őseiket, sok esetben még le is köpik a sírjaikat. A hódítók lakájaivá váltak, így az egész világ előtt egyértelműen bizonyítják, hogy szolganéppé lettek. Erkölcsileg mélyen az egykori lekezeltjeik, az oroszok alatt állnak, és míg Oroszország emelkedik, ők tovább süllyednek arra a szintre, melyen egykor az általuk alsóbbrendűeknek nyilvánítottak álltak.
Leni Riefenstahl, híres dokumentumfilm rendező, a Harmadik Birodalom kiváló propagandistája a háború után Szudánba költözött, és a négerek között élt. Mikor feltették neki azt a kérdést, hogy a négerek a nemzetiszocialista normák szerint alsóbbrendűek, és mégis közöttük él, és ennek mi az oka? - a válasz az volt, hogy Németországban már nincsenek férfiak (és nők sem), a kényelemszeretet, az önimádat és a gyávaság tönkretette a németséget. Itt Szudánban a férfiak valóban férfiak, és a nők valóban nők. Különbek, mint a németek.
Ha ez a sok emberi hibával rendelkező nép, akiket a nemzetiszocialista eszmeiség sem tudott általánosságban felemelni, világhatalomra került volna, semmivel sem lett volna jobb a világ, mint most, amikor maga a szemét van felül. A különbség csak annyi, hogy azt nem lehetett volna megváltoztatni, míg ez a bűnszövetség saját magát felemészti.
A Szovjetuniót nem a nemzetiszocialista Németország támadta meg, mert annak békére volt szüksége a fejlődéséhez. A Szovjetuniót az imperialista Németország támadta meg úgy, hogy ezzel egycsapásra végezni akart a nemzetiszocializmussal is. Isten másképp döntött, az Ő döntése megmásíthatatlan, és a javunkat szolgálja. Mindig az Istenben valóban hívők javát szolgálja.
Kassai Ferenc


Tisztelt Olvasónk!
A Harmadik Birodalom részéről a Szovjetunió megtámadását (a megnemtámadási szerződés ellenére) semmi nem indokolta. Különösen azért nem, mert Sztálin pontosan ebben az időben kezdte meg a cionbolsevisták (zsidókommunisták) felszámolását. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a kérdést, arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a támadás a szovjet zsidóság érdekében történt, mert Sztálin azonnal felhagyott a tisztogatással, és még a gulag-táborokból is kihozatta őket.
A nemzetiszocializmus nem volt támadó jellegű, minden katonai vonása ellenére sem. A nyugati fronton, mely az angol-francia hadüzenet következtében jött létre, sikereket értek el a németek, és ez túlságosan megerősítette a német imperializmus katonai rétegét, a vezérkarban és a hadiiparban. A Szovjetunió hadiiparának fejlesztésében Németország oroszlánrészt vállalt, tehát jól tudták, mivel kell számolniuk, de a siker elvette a maradék józanságukat is. Jellemző, hogy a háború elején az SS-hadosztályokat olyan frontszakaszokra vezényelték, ahol óriásiak voltak a veszteségek. Így akarták a nemzetiszocializmus katonai erejét elvéreztetni. A rendkívül nagy (de titkolt) általános katonai veszteségek, és a várt szovjet összeomlás elmaradása, valamint az össznépi ellenállás (partizánháború) előrevetítette a vereséget már 1942 őszén. A Szovjetunió elleni háború késztette az USA-t a beavatkozásra, a szovjetunióbeli zsidóság védelmében és nyomására. Azt hitték, hogy Sztálin ezt méltányolni fogja (de ebben szerencsénkre csalódtak).
A németek akkor is pontosan olyanok voltak, mint ma, kivéve a nemzetiszocialista nevelést kapott ifjúságot, mely szinte teljes létszámában megsemmisült. Mivel lett volna jobb a helyzetünk a német hegemónia kialakulása után? Semmivel. Ahogy elintéztették Romániában Codreanut és a légióját, ahogy semmibe vették a magyar hungaristákat, és szinte mindenkit, aki -szerintük- túlságosan nemzeti volt, ez azt vetíti elénk, hogy Németország ellenségünkké vált volna. Szálasi ezt világosan kifejtette, amikor azt mondotta, hogy a nemzetiszocialista Németországgal vállvetve fogunk harcolni (a világzsidóság ellen), de az imperialista Németországgal szemben a végsőkig ellenállunk.
Isten akarata nélkül semmi nem történhet. Az ok és az okozat történelmi kategória ebben az esetben, és majd az idő megadja mindenre a választ.
Kassai Ferenc

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése