Az olimpiai előkészületek fókuszába a terrorizmust és a politikát állítják a cionisták.Már nagyon elege van az embereknek abból, hogy az olimpiai játékokat nem a sport, hanem a politikai csatározások színterévé változtatták.
Amikor a politikusok, döntéshozók az aktuális politikai szempontoknak rendelték alá országuk részvételét az olimpiákon, akkor ezzel nem csupán az éveken át keményen készülő sportolókat alázták meg, hanem a sportot szerető milliókat is, sőt a példamutató munkába és a sport politikamentességébe vetett hitüket is lerombolták.
Egy-egy ország sportolójának, csapatának győzelme, vagy veresége már gyakorta nem elsősorban a sportolók hősies küzdelmének kimenetelét, hanem országaik politikai hadakozásának végeredményét szimbolizálja. A szurkolókat háttérből bujtogatók gyakorta nemzetiségi ellentétek, vagy politikai vezetők ostobaságát és aljasságát próbálják meg átirányítani a sportra, vagy azok szurkolótáborára. Emiatt bosszantó rendszerességgel már nem is magáról a játékról, hanem egyéb szembenállásról szólnak a rendezvények.
A sportolók a világon mindenhol kemény és hosszú munkával, edzéssel gyakorlással készülnek a nagy megmérettetésre. De ezt a magasztos és tiszteletre méltó erőfeszítést bemocskolják a cionisták; politikusaik és kommunikátoraik bevetésével, a szurkolók felbujtásával, vagy a nézők rémisztgetésével.
Ez alól az idei londoni olimpia sem kivétel. Már jóval korábban riogatták az embereket a terrorizmus kártyával, atomtámadást vizionálva az egyik stadionban.
A terrorizmusért pedig épp azok a felelősek, akik folyton erre hivatkoznak. Azoknak, akik erre hivatkozva az emberekben félelmet keltettek, s keltenek ma is folyamatosan, pusztán az a céljuk, hogy ürügyet gyártsanak arra, hogy átvegyék felettük a hatalmat és irányítást.
Az átpolitizálásnak újabb példája, az a vádaskodás, mellyel negatív hangulatot keltenek a régóta eszkalálódó Malvin-szigetek (Falkland-szigetek) hovatartozása vitájának kiújításával. Ezt a cionisták, a brit politikusok dróton rángatásával, a brit hírszerzés dezinformációiával generálják, és kapcsolatba hozzák az olimpiai játékokkal. A vádaskodások szétkürtölése az ismert szisztéma szerint zajlik.
A Falkland-szigetek
Hovatartozása a gyarmatosítók állandó küzdelmének függvénye. Nem tudni biztosan, hogy volt-e őslakossága, amikor felfedezték az európai gyarmatosítók; elsőként, egy holland hajós talált rá 1600 körül.Birtoklásáért állandó küzdelmek folytak. A szigetekre jogot formáltak maguknak, a franciák, a britek, a spanyolok, az argentinok.
A spanyolok 1766-ban megvásárolták a franciáktól, és argentin gyarmatához csatolta, majd 1770-re az ott lévő briteket végleg elűzte. Ám a britek ennek ellenére fenntartották igényüket a szigetre. Majd pedig mikor 1816-ban Argentína kikiáltotta Spanyolországtól való függetlenségét és természetes módon ezekre a területekre is igényt tartottak a spanyolok is távoztak ám területi igényeiket ők is fenntartották.
A II. Világháború után már csak a britek és az argentinok között volt vita a szigetek hovatartozásáról. Az 1960-as években is párbeszéd folyt e kérdésről brit és argentin diplomaták között, de semmiféle eredményre nem jutottak. Akkoriban mintegy kétezer brit származású élt a szigeten, ám ők magától értetődően brit fennhatóságot akartak.
Végül is mikor 1982-ben a britek megszállták Argentínát az ENSZ határozatra kényszerült a kérdésben, a nemzetközi reakciók nem voltak váratlanok. A latin-amerikai országok – Chile kivételéve – az Argentinokat, az európai országok – Spanyolország kivételével – a briteket támogatták. természetesen az USA – mint a mérleg “elfogulatlan” nyelve szintén a briteket támogatta. Így aztán a jókora erőfölényben lévő brit katonai megszállás megadásra kényszerítette az argentinokat. Ám a terület fennhatósága továbbra is vitatott maradt. Mindkét fél magáénak vallja a szigetek tulajdonjogát.
Mára a sziget népességének összetétele eléggé vegyes, a 3140 fő valamivel több, mint fele falkland-szigetinek vallja magát, 29% britnek, 2,6% spanyolnak, és mintegy 7,4% egyéb nemzetiségűnek.
A szigetek stratégiai pozícióján túl még egy fontos értékkel bír, a felszíne alatt található kőolajkészlettel, melyet 60 milliárd hordónyira becsülnek, vagyis rendelkezik mindennel, ami a londoni központú (City) háttérhatalomnak fontos.
A mögöttes cél
Teljesen értelmetlennek és feleslegesnek tűnhet a fent leírt hányatott sorsú sziget hovatartozására irányuló konfliktus kiélezése. De főként annak időzítése és összefüggésbe hozása az olimpiával. Azonban ez feltehetően csak a látszat.
A cionista szócsövek már előre riogatnak, hogy az argentin versenyzőknek nem fogják megengedni politikai tartalmú jelképek feltüntetését – mármint amit ők majd annak neveznek. Maga, a NOB is sietett megnyugtatnia a brit külügyet és hírszerzést, hogy szigorúan szabályozzák, hogy a sportolók milyen jelzéseket viselhetnek öltözetükön. Amúgy mindössze 140 argentin sportolót akkreditáltak az olimpiára.
A hírszerzés a riogatás kiagyalója, mely egyenesen úgy tálalta ezeket a feltételezések, hogy Argentína az olimpiai játékok megzavarására készül. Ám konkrétumok nem, csak találgatások hangzottak le.
Mint megjegyeztük érhetetlennek tűnik ez az újabb riogatás, mely magának az olimpiának az átpolitizálását is jelenti egyúttal.
Attól tartunk, nem csupán hangulatkeltésről van szó, inkább a cionistáknak, a játékok idejére kitervelt, és majd álcázottan végrehajtott terrortámadásai és más aljasságai lehetséges bűnbakjainak beharangozásáról.
Ha így történne, nem számítana példa nélküli esetnek.Cathair Donegal – Free Report World Service
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése