Az 1967-es arab-izraeli háború után Moszkva anticionista politikát folytatott, melyet minden kelet-európai állam átvett, különösen a lengyelek. A magyarországi párt, az MSzMP tele volt zsidókkal, ezért egy belső ellenállás formálódott a moszkvai irányvonallal szemben. Biszku Béla, de különösen Komócsin Zoltán elítélték ezt az ellenszegülést, és cionista összeesküvésnek nyilvánították. Komoly gondok keletkeztek a Pártban és mindenki arra várt, hogy Kádár János véleményt mondjon. Erre a politikai Bizottság június 13-i ülésén került sor. Komócsin tűrhetetlennek nevezte a párton belüli cionista különállást, majd ezt követően Kádár beszélt. Kifejtette, hogy ez így tovább nem mehet (részlet a beszédből):
"A párttagság egy bizonyos kisebb része - ne értsen félre senki -, de bizonyos területen létező és nagy hatással bíró kis része nem kommunista módon viselkedett. S én ebből semmiféle faji dolgot nem akarok kihozni, és megértem, hogy nem mindenki előtt világos, hogy ki az agresszor, a támadó és bizonyos dolgokat meg lehet érteni, de ez nem jár együtt azzal az engedéllyel, hogy vitassák a párt és a kormány álláspontját ilyen döntő kérdésben, hogy ki mellett vagyunk és ki ellen harcolunk. .... rendszerünk életkérdése, hogy a párt intakt legyen és szilárd. És ha kevesebb lesz a párttag, az a kisebb veszély, mintha ingadoznak. Ezt nem szabad tűrni és megengedni. Tessék elképzelni, hogy a párttagoknak és a magyar állampolgároknak milyen rokonsága van a határokon kívül, legalább annyi, mint itt bent. És akkor a pártot osszuk fel izraeli szekcióra, felvidéki szekcióra, erdélyi szekcióra, és a Szovjetuniónak csak az marad, aki szovjet diáklányt vett feleségül?! Ha nagyon elszaporodnak ezek a tendenciák, rendszabályokat kell foganatosítani. MERT HOGY MI JÓ ÁLLÁSBAN HIZLALUNK EMBEREKET, AKIK KRITIKUS HELYZETEKBEN ÍGY LÉPNEK FEL, AZ NEM ENGEDHETŐ MEG. ÉS HA ÉN VALAHOL ÖSSZETALÁLKOZOM AZ IZRAELT SAJNÁLÓ EMBEREKKEL, NAGYON EL FOGOM VERNI RAJTUK A PORT."
Ez azok számára, akik ismerték Kádárt, ez életveszélyes fenyegetés volt. Ezt követően a cionbolsevisták háttérbe húzodtak, de nem adták fel a népi kommunisták elleni küzdelmet. Pénzügyi és kulturális vonalon támadták a rendszert (Aczél és Fekete). Sikeresen eladósították az országot, teret engedtek a dekadens nyugati kulturális rombolásnak, aláásták az erkölcsöket. Kádár Jánost fokozatosan elszigetelték, és Komócsin halála után Biszku is elcsendesedett. Megkezdődött az ország kirablásának az előkészítése, a népi vagyon megsemmisítése. 1989 után az ország fokozatosan a kezükbe került, a mélyszegénység és a kilátástalanság általánossá vált, és ennek következtében a liberálisokká vedlett cionbolsevisták a magyar nép történetének leggyűlöltebb vezető garnitúrájává váltak. A Munkáspárt 2006 ne hivatkozzon Kádárra, maradjon csak továbbra is a zsidó, koszos és bűzlő, tömeggyilkos Guevaránál, mint szimbolikus figurájuknál.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése