Eddig úgy tartották, hogy csak a szegény országokban és a volt szocialista tömbben vannak súlyos aránytalanságok a földszerzést illetően, de egy új tanulmány sokkal megdöbbentőbb adatokat tár fel.
A
Parasztság Nemzetközi Napján megjelent tanulmány szerzői többek közt a
Via Campina és a Transnational Institute, ez utóbbi honlapján, a tni.org-on tették közzé a 194 oldalt számláló részletes dokumentumot. Eredeti, angol címe Land concentration, land grabbing and people’s struggles in Europe, azaz nagyjából Földkoncentráció, földeltulajdonítás és az emberek küzdelmei Európában.
A földkoncentráció arra vonatkozik, hogy mennyire koncentrálódik a föld
birtoklása kisszámú tulajdonos kezében. A kulcsszó pedig, az angol land grabbing,
ami akár földlenyúlásnak, földrablásnak is fordítható, egy olyan
jelenséget takar, amelyet eddig csak a Föld szegény, kiszolgáltatott
lakosságú országaiban tartottak lehetségesnek, mint Kolumbia, Brazília
és a Fülöp-szigetek. A globális dél mellett a volt szovjet tagállamokban
és a volt szocialista tömbben is tapasztalható volt a jelenség, mint
Magyarország, Ukrajna és Románia, ahol a gazdák hamar csődöt
jelentettek, és az élelmiszerpiacot elárasztották az importált
mezőgazdasági termékek.
Az
igazi meglepetést az jelentette, hogy még a leggazdagabb államokban is
hasonló arányok uralkodnak, például Németországban a mezőgazdasági
vállakozások 11,7 százaléka 100 ha vagy nagyobb területtel rendelkezik,
és ezek birtokolják az összes mezőgazdasági területek 55,9 százalékát.
Olaszországban 33 000 farm 11 millió hektárt foglal el, Franciaországban
pedig több, mint 60 000 ha termőföld tűnik el évente, hogy helyüket
utak, bevásárlóközpontok és a terjeszkedő városk vegyék át. Andalúziában
2010-ben a földek felét a tulajdonosok 2 százaléka birtokolta.
A
tanulmány részben abból az összegből is készült, amelyet a Hands Off
the Land (Le a kezeket a földekről) projekt kapott az Európai
Bizottságtól. Tizenegy ország huszonöt szerzője működött közre, tíz
országból közöltek elemzéseket, esettanulmányokat nem csak a ,,lenyúlt"
földekről, hanem arról is, hogy hogyan igyekeznek a helyiek ellenállni a
folyamatnak. A tíz ország: Franciaország, Spanyolországon belül
Andalúzia autonóm közösség, Németország, Olaszország, Ausztria, Románia,
Ukrajna, Bulgária, Románia és Magyarország.
Maga
a jelenség nem új, már a mezőgazdaságban dolgozók számának
visszaszorulásával kezdődött. Az utóbbi pár évtizedben erőteljesen
felgyorsult, ennek legfőbb okaként az európai Közös Agrárpolitikát (KAP)
nevezik meg a szerzők, mivel előnyben részesíti a nagytermelőket, míg a
kistermelők sokszor még a támogatásra jelentkezéshez sem jogosultak. Ez
ahhoz vezetett, hogy a kisebb gazdaságok életképtelenné váltak, a
tulajdonosaik kénytelenek voltak eladni a földjeiket, meleyeket aztán a
nagytermelők vettek át.
Emellett
új szereplők jelentek meg. Például Bugáriában kínai, Romániában
közel-keleti cégek és befektetők vásároltak fel rengeteg területet. A
tanulmányt elkészítő szervezetek egy része eddig a világ többi részén
harcolt az igazságtalan földbirtoklás ellen, így a tanulmány többször
utal a szegényebb országokban uralkodó helyzetre. A szerzők kiemelik,
ezek a nagyméretű adás-vételek olyan átláthatatlan és titkolózó módon
folynak, mint az Etiópiában, Kambodzsában és Paraguayban történő
üzletek. Illetve Európában is ugyanúgy jellemző, hogy a ,,földrablók"
hazaiak és külföldiek, és nagyobb pénzintézetek is beszállnak, spekulálásra használva a termőföldeket.
Nem
csak a mezőgazdasági szektor vásárol fel nagy területeket, a városok
terjeszkedése, az ingatlanokba fektetés, infrastrukturális fejlesztések,
turizmusra vagy más kereskedelmi célokra felvásárolt föld, és talán
kissé ellentmondásos módon a zöldenergia is gyorsítja ezt a folyamatot.
Ez utóbbi különösen Németország keleti felében jellemző. Becslések
szerint ilyen zöld befektetésként a földek 15-30 százalékát is
felvásárolhatták, napelemek felállítására vagy biogáz hasznosítására. Ez
a nagy kereslet az árak gyors növekedéséhez vezetett: 2005 és 2011 közt
egy hektár föld ára 55 százalékkal nőtt, 8 692 euróról 13 493 euróra.
Ez
az egyenlőtlen eloszlás komoly társadalmi következményekkel jár. Ha a
folyamat így folytatódik, a fenntartható rurális közösségek
Európa-szerte veszélybe sodródnak. A helyi élelmiszerek előállítása
néhány mágnás kezébe kerül, ez pedig közel sem demokratikus helyzetet
eredményez, amely fenntartja magát: sok helyen már most nehéz a
mezőgazdaságba belépni, főleg a fiataloknak. Föld nélkül ez gyakorlatiag
lehetetlenné válik. A szerzők szerint Európa
élelmiszer-függetlenségének alapfeltétele a földhöz való hozzáférés -
tehát ez a trend végső soron Európa élelmiszerbiztonságát
veszélyeztetheti.
A
nagybirtokosok földművelési módszerei a környezetre és a társadalomra
sokkal nagyobb megterhelést jelentenek, mitn a kistermelőké. A szerzők
szerint, a kialakult képpel ellentétben, igenis van igény a fiatalok
részéről a mezőgazdaságban dolgozni, vállalkozni. Ezt az igényt jórészt
az egészséges, helyi termékek és a fenntartható termelés iránti
érdeklődés fűti. Csakhogy ez már a jelenlegi rendszerben nagyon nehéz,
ráadásul a szükséges lépések megtétele nélkül a helyzet csak romlani
fog.
A bécsi SoLiLa!
A
SoLiLa!, azaz Solidarisch Landwirtschaften!, Szolidáris Mezőgazdaságot!
pontosan egy évvel a tanulmány megjelenése előtt alakult egy
területfoglalási eseményen. Céljaik közé tartozik az önellátás, egy
diszkriminációmentes tér kialakítása, erős kapcsolatok felépítése
különböző csoportok és emberek közt, ötletek, készségek, források
megosztása és a termékeny városi földek megőrzése, karbantartása.
Leginkább zöldségek termesztésével foglalkoznak, a művelt földeket nem
tartják meg kizárólag maguknak.
A
tanulmány kitér arra is, hogy a marginalizált rétegek - de nem csak -
egyre inkább ellenállnak a földrablóknak. Ezek a mozgalmak gyakran nem
csak rurálisak, ahnem városiak is, és a társadalmi osztályok,
foglalkozások tekintetében is heterogének. Nem szorítkoznak pusztán
védekező álláspontra, gyakran aktívan cselekszenek: elfoglalják a
területeket, alternatívákat követelnek és projekteket állítanak le. Az
esettanulmányok bemutatják például a szardíniai Narbolia esetét, ahol a
lakosok összefogtak egy nagyméretű napelemes üvegház projekt
kivitelezése ellen, mely első osztályú termőföldre épülne, vagy a
franciaországi Notre-Dame-des-Nantesben tervezett reptér erőteljes
ellenzését. Még jobb példa az andalúziai SOC esete, ahol földtelen
mezőgazdászok elfoglaltak és környezetbarát módszerekkel művelnek
földet, és a bécsi SoLiLa!. Ebben a közösségben a fiatalok termékeny
városi területeket művelnek meg közösségileg, megakadályozva, hogy
kereskedelmi egységek kezébe jussanak.
Magyarország és földjei
Magyarország
jellemzését a fehér ló mondájával nyitja a szerző, azzal folytatva,
hogy most a szerepek felcserélődtek: a honfoglaló törzsek helyett most a
nyugati befektetők hallották jó hírét a földnek, és igyekeznek
megszerezni azt.
Az
állam és a földszabályozás eléggé bonyolult: míg a legnagyobb
túlkapásokat törvényekkel igyekszik megállítani az állam, az üzletekből,
a ,,zsebszerződésekből", mégis jól profitál. Ez a kettőség nehezíti a
kisgazdák és a civil szervezetek munkáját, ugyanakkor lehetőségekkel
is szolgál.
Mezőgazdálkodás Amszterdam városában
A
földhasználat a szerző szerint egy időben nagyon feldarabolt és
koncentrált is: sok kis gazdaság versenyzik kevés naggyal. A magyar
földmoratórium amely nem kompatibilis az EU szabadpiacával, elviekben
tiltja a külfödiek földvásárlását, azonban főleg bérléssel könnyen
kikerülhető ez az akadály. Eddig az európai átlagnál alacsonyabb födárak
(akár 10-20-szor olcsóbb) miatt hét éves haladék volt érvényben, ezt
két éve, mikor lejárt volna, 2014-ig meghosszabbították.
A
tanulmány zsebszerződéses esettanulmányokat is bemutat, mint a Benetton
család földszerzési üzleteit, az őrségi ,,adományozási lázat" vagy a
,,spanyol módszert".
Miután
bemutatásra kerül néhány ellenállási mozgalom, mint a kajászói
földfoglalás, a tanulmány tanácsokkal zár: a zsebszerződéseket lehetővé
tevő kiskapukat le kell zárni, a zsebszerződéseket kivizsgálni és
érvényteleníteni kell, a lízingeket átláthatóvá kell tenni, és előnyben
részesíteni a helyi közösséget - és nem azokat, akik közeli
kapcsolatokat ápolnak magas beosztást betöltő politikusokkal. Az EU-s
támogatásokat úgy kell elosztani, hogy az ne a nagygazdáknak kedvezzen, a
közpénzeket többé ne irányítsák olyan mezőgazdasági rendszerek felé,
melyeknek negatív a társadalmi hozamuk. Javasolják továbbá, hogy azt a
megkötést, hogy a földipart szabaddá kelljen tenni kifelé teljesen
töröljék el, illetve a teljes bioüzemanyag-támogást át kell gondolni
úgy, hogy az ne kedvezzen a földlenyúlásnak.
Általánosabban
azt javasolják még, hogy a földet ne tekintsék egyszerű árunak, az
Alkotmányba foglaltakat léptessék érvénybe, a földeket pedig kezeljék a
helyi közösségek, és így ők legyenek azok, akik a hasznot learatják.
Franciaországi búzamező. Az országban évi 60 000 ha termőföldet
nyelnek el az építkezések. A szerzők szerint az élelmiszertermelés kell legyen a prioritás
nyelnek el az építkezések. A szerzők szerint az élelmiszertermelés kell legyen a prioritás
Az
European Coordination Via Campesina (ECVC) nevében Jeanne Verlinden azt
nyilatkozta: ,,A földet újból közvagyonként kell kezelni. A földek
áruvá válását csökkenteni kell és ehelyett elő kell segíteni a nyilvános
kezelését ennek a forrásnak, melytől mindannyian függünk. Elsőbbséget
kellene élveznie a kistermelői gazdálkodásnak és az
élelmiszertermelésnek, ahelyett, hogy egyszerűen átadnánk a
termőföldeket azoknak a magántulajdonosoknak, akik csak azért vesznek
földet, hogy spekulálhassanak vele és gyarapítsák vagyonukat. A földhöz
való hozzáférést azoknak kellene megadni, akik megművelik azt."
Bővebben:
földreformokat, vagy más földelosztási megoldásokat tartanak
szükségesnek ott, ahol a föld kevesek kezében koncentrálódik, illetve az
ipari méretű gazdaságokat a kisebb gazdaságok méretére kell
csökkenteni. Itt megemlítik a városi kezdeményezéseket is, ahol
hasonlóan el kell kerülni a túlzott méreteket és támogatni kell a létező
csoportokat. Ugyancsak javasolják a történelmi közterületi
rendszereket, a lakosság földhasználati kiváltságainak helyreállítását.
A
spekulátorok és a földlenyúló befektetők működésének határozott
betiltását szorgalmazzák Európában és szerte a világon, illetve publikus
adatbankok felállítását a földek adás-vételének átláthatóságának és
követhetőségének megteremtéséhez. Fontosnak tartanák, hogy könnyítsék
meg a nők és földnélküli fiatalok földhöz jutását, a kisgazdálkodások
támogatását, és segítsék elő, vagy szükség esetén indítsák el a helyi
közösségek döntéshozatali lehetőségeit a földhasználatot illetően. A
vízhez, legelőkhöz, és más, a földhöz és mezőgazdálkodáshoz kapcsolódó
forrásokhoz is szükségesnek tartják megkönnyíteni és demokratikusabbá
tenni a hozzáférést, akárcsak az öntözőrendszerek, tűzvédelem és
biodiverzitás hatékonyabb kezelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése