Infláció vagy defláció? Netán mindkettő?

Mire számíthatunk a készülő válság során? Infláció vagy defláció vár ránk? Úgy tűnik, ebben a kérdésben a közgazdászok sem értenek egyet. Egyesek úgy gondolják, hogy az észnélküli pénznyomtatás és a túlzott kormánykiadások idővel hiperinflációhoz vezetnek, míg mások a deflációt generáló gazdasági tényezőkre próbálnak rámutatni, azt állítva, hogy amikor a jelenlegi lufi-gazdaság végül kidurran, hihetetlen mértékű deflációra számíthatunk. Mi akkor az igazság? Lehetséges, hogy mindkét jelenséget megtapasztaljuk?

Valószínűleg a következő pénzügyi pánik hatására először egy deflációs hullám indul el, amit példa nélküli infláció követ majd, a központi bankok és politikusok reakcióinak köszönhetően. Sokan azt sem fogják tudni milyen irányba induljanak, hogy mentsék, ami menthető. Egy biztos: a pénzügyi bizonytalanság egyre erősödik és a különböző helyzetek különböző stratégiákat követelnek.

Elsőként nézzük meg a deflációt gerjesztő tényezőket.

A pénzforgás 50 éves mélyponton

A pénzforgás 50 éve nem volt ilyen alacsony szinten az Egyesült Államokban, ami a gazdasági tevékenységek lassulásának egyértelmű jele. Ahogy az a mellékelt ábrán is látható, a recessziók során a pénzforgás mindig lelassul. Bár a politikusok megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy jelenleg nincs recesszió, a pénzforgás tovább lassul, ami komoly deflációs hatást gyakorol a gazdaságra.

Kereskedelmi mérleghiány

Minden egyes hónapban több pénz hagyja el az Egyesült Államokat, mint amennyi érkezik. Ez évi szinten körülbelül 500 milliárd dollár hiányt jelent, ami szintén a deflációt erősíti. A rendszerből tehát fogy a készpénz, és ezért gondolja a kormány, hogy növelni kell a költségvetési hiányt, a Fed pedig, hogy még több pénzt kell nyomtatni. Megpróbálják visszapumpálni a rendszerbe a kiáramló pénzt. 1975 óta 8000 milliárd dollárral több pénz távozott, mint amennyi érkezett. A kereskedelmi mérleghiány az USA legnagyobb gazdasági problémája, pedig sajnos sok amerikai azt sem tudja, hogy ez mit jelent.

Bérek és a GDP

Az egyik legnagyobb inflációgerjesztő tényező a lakossági fogyasztás. Azonban a lakosság nem tud fogyasztani, ha nincs miből. Jelenleg a bérek rekord alacsony szinten állnak a GDP-hez viszonyítva, ami megint csak a deflációt erősíti. Ahhoz, hogy a fogyasztás növekedni tudjon, az embereknek előbb pénzhez kell jutni, de inkább azt látni, hogy egyre több a munkanélküli és a jól fizető állásokat olyan munkahelyek váltják, amiből alig lehet megélni.

Amikor a lufi kidurran

A világ eddigi legnagyobb adósságlufijában élünk, és amikor ez kidurran, a pénzforgás még jobban lelassul és még kevesebb hitel lesz. Ezt láthattuk 1930-ban és 2008-ban is.

A következő válság során lesz idő, amikor úgy tűnik majd, hogy szinte senkinek nincs pénze. Az olcsó hitel fogalma már csak emlék marad.

Amikor az adósságlufi kidurran a készpénz lesz az úr, legalábbis egy ideig. Azoknak lesz a legnehezebb, akiknek semmi megtakarításuk sincs.

A jelekből úgy tűnik, hogy a pénzügyi elit is valami ilyesmire számít és készül. Például Warren Buffett, habár számos nyilatkozatban beszélt arról, hogy milyen jó részvényekbe fektetni most, ő maga 49 milliárd dollár készpénzen ül. A milliárdos befektető soha nem tartott még vissza ennyi készpénzt életében.

Vajon tud valamit?

Természetesen egy újabb válság kitörése hihetetlen nyomást helyezne az amerikai kormányra és a Fed-re. Valószínűleg a korábbiaknál is drámaibb inflációgerjesztő intézkedések mellett döntenének, hogy újra élesszék a rendszert.

A készpénz tehát nem sokáig lesz nagyúr. Sőt! Rövid idő kell csak ahhoz, hogy nagyúrból értéktelen papírszemétté váljon. Természetesen az amerikai kormány és a Fed ilyen irányú intézkedései az egész világra kihatnának, és minden bizonnyal megadnák a kegyelemdöfést a dollárnak.

Ezért számítanak jó vésztartaléknak az arany, az ezüst és egyéb kézzelfogható javak hosszú távon.

Tehát az elkövetkezendő években deflációra és inflációra egyaránt számíthatunk és egyik sem lesz kellemes.

Forrás: The Economic Collapse