Háború az orosz társadalom ellen

Korábbi elemzéseinkben kifejtettük, hogy a nyugati országokat és számos közel-keleti országot markában tartó nemzetközi cionizmus egyik fő - gazdasági - célja, hogy rátehesse a kezét az Orosz Föderáció természeti kincseire és más anyagi erőforrásaira. Ennek érdekében, a NATO globális stratégiájaként a nyugati érdekszféra egészen az orosz határokig történő kiterjesztésére törekszenek. Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését megelőzően a NATO protektorátusokat hozott létre az orosz határ mentén, és Oroszországnak a NATO atomtölteteitől körbevéve, az IMF ajánlása alapján megkezdett szabadrablással - privatizációval - vert helyzetből kellett újra a függetlenség útjára lépnie.

A harmadik világháború, bár médiacsend által karöltve és kezdeti fázisában, de folyamatban van, és a nemzetközi médiából ismert gócpontokon kívül számos, rejtett harctéren zajlik. A mind több ország részvételével elmérgesedő, kézzel fogható térségi konfliktusokon kívül általános háború zajlik a globális pénzpiacokon, az energetikában, az információs technológiák és a tömegmédia terén. A kevésbé látható hadszínterek mögött pedig - haladásnak és fejlődésnek kikiáltva - háború zajlik az utolsó szabad országok bázisát alkotó tradicionális társadalom és az azt összetartó valamennyi érték ellen.

Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését követően Oroszország sikeresen lépett fel a NATO agresszív terjeszkedése és az orosz gazdaság szétverése ellen, és az Oroszországban jelenleg is zajló folyamatok egy a társadalom felbontására irányuló, célszerűen kivitelezett művelet felszámolását jelentik. Oroszország sikeresen vette fel a harcot a katonai, gazdasági és politikai bomlasztás ellen, jelenleg pedig aktív törvényhozási folyamat zajlik a társadalmi bomlasztás felszámolása érdekében.

Feministák és vallásellenesség

Részben Vlagyimir Putyin újraválasztását megakadályozni szándékozó, részben az általános erkölcsi színvonal lezüllesztésére irányuló művelet volt a Pussy Riot ügyének felfújása. A feminista punkegyüttes a Megváltó Krisztus Székesegyházban adott elő a kormányt kritizáló és egyben vallásgyalázó produkciót, melyről egyből videofelvételt is készítettek. Ehhez hasonló esetek már több alkalommal történtek, így egyértelműen nem a véletlen műve, hogy az egyik eset éppen az elnökválasztások előtt került a média kereszttüzébe. Az eset felfújásának részeként számos, nyugati "ismert személység" fejezte ki támogatását a felforgatók felé és egyben nyilvánosan felháborodtak az orosz hatóságok fellépésén. Azt követően az Oroszországban működő alvó ügynökök is felébredtek; számos orosz "liberális értelmiségi" szólalt fel a Pussy Riot védelmében és a médiahisztériából az internetes közösségi hálókat felhasználva tömeges elégedetlenséget kezdtek szítani. Az orosz hatóságok rendbontás elleni fellépésére adott reakció pedig öngerjesztő folyamattá tette volna a felforgató műveletet.

Egy valamivel nem számoltak a nyugati felforgatók, és ez az orosz emberek vallásossága és tradíciótisztelete. Az orosz társadalom abszolút többsége hívő keresztény és az Orosz Ortodox Egyház a társadalom 69%-ának támogatását élvezi.

A felforgató művelet emiatt megbotlott és visszafelé sült el. Az ortodox egyház és a helyi hatóságok összefogásaként keresztény milíciák szerveződtek azokon a területeken, ahol a vallásellenes bűncselekmények megszaporodtak. A megszaporodó szoborrongálások, az ortodox papok elleni támadások megakadályozásának érdekében szerveződő csoportok esete előrevetítette, mire számíthat a Nyugat a Pussy Riot ügy felfújásával végzett lázítás kapcsán. Az ügyet lezárták. A feminista punkbanda tagjait vallási gyűlöletből elkövetett garázdaság bűnével elítélték. A bíróság két évi munkatábort szabott ki büntetésként és a felforgatókat a szovjet időkben börtönkolóniaként használt permi és mordoviai munkatáborokba szállították. Végül ahelyett, hogy ez öngerjesztő folyamattá válva a Putyin-kormány ellen hangolta volna a népet, az oroszok nagy többsége egyetértett és ez növelte az emberek bizalmát a hatóságok felé.

A botránynak még több téren is voltak utóhangjai. A nyugati országok kritikája a legkevésbé sem foglalkoztatta az orosz lakosságot, mely tisztában van a nyugati országok felforgató tevékenységével és többségük a NATO terjeszkedését is Oroszországra nézve kifejezetten fenyegetőnek tartja.

A hatóságok és az egyház együtt számolta fel a belső lázító elemeket. Az esetet követően az ortodox papság tagjai közül is néhányan támogatóan kiálltak a Pussy Riot mellett. Egy alkalommal egy ortodox pap arra szólította fel az egyházközösséget, hogy bocsásson meg a Pussy Riot által elkövetett gyalázkodásért és felszólította az embereket, hogy mutassanak toleranciát. Dimitrij Sverdov atya esetét azonnali kizárás követte és legalább öt évre felmentették az egyházban ellátott feladatai alól, mivel a tradicionális értékek elárulásával nyilvánvalóan alkalmatlanná vált feladatai ellátására.

A tüntetések láttán az ortodox egyház köreiben konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a Pussy Riot tagjai démoni ráhatásra cselekedtek és az erkölcstelenségért kiálló tüntetéseket is ugyanezen erő mozgatja. Ortodox aktivisták kezdeményezésére újabb tüntetések szerveződtek, ahol az összegyűlt tömeg plakátokkal, a média számára jól látható módon is kifejezésre juttatta, hogy a Pussy Riot akciója démoni eredetű. Ezekről a tömeges tüntetésekről természetesen nem számolt be a nyugati média.

A Pussy Riot elítélését követően Moszkvában és több orosz nagyvárosban megszaporodott templomrongálásokkal több esetben is amerikai-orosz kettős állampolgárokat, illetve kettős állampolgárokkal kapcsolatban álló "emberi jogi" aktivistákat hoztak összefüggésbe. A szerveződő ortodox milíciáknak köszönhetően számos esetben tettenérés történt. Mindezek egyértelművé tették, hogy az orosz társadalom ellen egy a politikai és gazdasági rend megváltoztatását célzó összehangolt, külső beavatkozás kezdődött meg, amit a hatóságok nem hagyhatnak válasz nélkül. A Pussy Riot tagjainak nyilvános elítélése és munkatáborra küldése csak a kezdet volt, az orosz kormány az ötödik hadoszlop szisztematikus felszámolásába kezdett.

Nem-kormányzati szervek

2012. novemberében Oroszországban új törvény lépett életbe, amely kimondja, hogy 'külföldi ügynökként' kell regisztráltatnia magát minden olyan nem-kormányzati szervezetnek, ami külföldről anyagi támogatást kap és emellett politikai tevékenységben vesz részt.

A nyugati országok következetesen civil szervezetnek nevezik az ilyen csoportokat, amivel sikeresen elaltatják az állampolgárok gyanakvását arra vonatkozóan, hogy ezek a szervezetek a legkevésbé sem a civil kategóriába sorolhatók. Így szinte senkinek nem tűnik fel, hogy a legkülönbözőbb emberi jogi, ilyen-olyan jogi és megfigyelői csoportok többnyire a nyugati titkosszolgálatok fedőszervei az általuk irányított politikai erők legális pénzelésére. Oroszországban most az ilyen fedőszerveket számolják fel, melyeket az elhárítás nyilvánvalóan eddig is megfigyelés alatt tartott, tavaly ősszel azonban aktivizálódtak és így elkerülhetetlenné vált a felszámolásuk.

Az elnökválasztások idején a legkülönbözőbb nem-kormányzati szervezetek kezdtek aktív politikai tevékenységbe, ami nem egyszer nyílt lázadás szításával és így tömeges letartóztatásokkal végződött. Az orosz hatóságok több esetben százszámra voltak kénytelenek őrizetbe venni a tüntetőket, akik közt mindig jelen volt az a tucatnyi fő, akik az országban nyilvánvalóan agitátorként működtek és alapítványok hálózatán keresztül szerzett külföldi anyagi támogatással potenciális veszélyt jelentettek az orosz nemzetbiztonságra.

Az agitátorok kiszűrését követően a lázongások - a néhány száz főnyi liberális megmozdulások kivételével - alábbhagytak. Az elnökválasztások után azonban a nem-kormányzati szervek újabb csoportja aktivizálódott, melyek korábban a nyílt politikai véleménynyilvánítástól távol maradva független választási megfigyelőként működtek és így szerte az Orosz Föderációban akár több ezer irodával rendelkeztek.

Az egyik ilyen választási megfigyelő nem-kormányzati szerv a Golosz-alapítvány volt, ami az elnökválasztásokat követően kisebb szabálytalanságokra hivatkozva alaptalan vádaskodásba kezdett és megkérdőjelezte az elnökválasztások után átalakuló orosz kormány legitimitását. A Golosz véleménynyilvánításait követően szintén tömeges elégedetlenség kezdődött, a tüntetések alkalmával több esetben vettek őrizetbe olyan személyeket, akik nem-kormányzati szerveken keresztül amerikai-orosz kettős állampolgárokkal voltak kapcsolatban.

A Golosz-alapítvány és több, országos lefedettséggel bíró nem-kormányzati szerv a kormány legitimitásának megkérdőjelezése mellett 2012. novemberét követően nem volt hajlandó külföldi ügynökként regisztráltatni magát, annak ellenére, hogy a banki átutalások alapján egyértelmű volt a külföldi támogatottság. A Golosz-alapítvány állította, hogy november után nem kapott külföldről anyagi támogatást, azonban a hatóságoknak bizonyítékai voltak azzal kapcsolatban, hogy az alapítvány bár banki tranzakció formájában valóban nem jutott külföldi forráshoz, készpénz formájában, illegális úton továbbra is rendszeresen kapott nyugati országoktól anyagi támogatást. Mivel a Golosz-alapítvány és még néhány, országos lefedettségű szervezet nem volt hajlandó külföldi ügynökként regisztráltatni magát, a hatóságok több esetben pénzbüntetést szabtak ki és felszólítást adtak a mulasztás pótlására.

Mivel a Golosz-alapítvány pénzbüntetések és többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó elvégezni a regisztrációt, az Igazságügyi Minisztérium hat hónapra beszüntette az alapítvány működését. A minisztérium június 25.-én adta ki a felfüggesztési rendeletet, amiben elrendeli, hogy az alapítvány nem tarthat nyilvános rendezvényeket és egyben bankszámláit is befagyasztják. A Golosz helyettes ügyvezető igazgatója azonnal reagált a rendeletre és bejelentette, hogy az Igazságügyi Minisztérium lépésére számítottak, és a Golosz hivatalosan is felbomlik, helyette új választási ellenőrző szövetséget hoznak létre. Ez mondatni nyílt hadüzenet az orosz hatóságok felé, mivel az új szervezet - ha külföldi anyagi támogatást fog kapni és korábbi tevékenységét folytatja - ugyanúgy pénzbüntetésekkel és felfüggesztéssel kell szembenézzen, ami rákényszerítheti a hatóságokat a kulcsemberek elleni nyílt fellépésre.

A kulcsemberek esetleges letartóztatását pedig újból a média kereszttüzébe lehet hozni, újból diktatúrát lehet kiáltani, és aktivizálni lehet az összes többi emberi jogi szervezetet, akik szerint jogsértő a lázító személyek letartóztatása. Ez pedig újabb kormányellenes tüntetések szervezésére ad okot, amit a nyugati országok ismét támogatásukról biztosíthatnak. Látható, ha az orosz hatóságok hadat üzentek a társadalmat bomlasztó erőknek, a bomlasztó erők ha máshol nem, de jogi fronton még aktív ellenállást mutathatnak.

Ennek fényében aligha lehet kijelenteni, hogy a börtönben életét vesztett orosz ügyvéd, Szergej Magnyickij ügye köré felépített nemzetközi hisztéria pusztán a véletlen műve.

Nemrég az orosz kormány a parlament elé terjesztette azt a törvényt is, ami lehetővé teszi, hogy a nem-kormányzati szerveknél előre be nem jelentett ellenőrzést tarthassanak. A meglepetés-szerű ellenőrzéseknek kitett nem-kormányzati szerveken pedig nagyságrendekkel nehezebben lehet majd keresztül mosni a társadalom alapértékei ellen propagandát folytató szervezetek támogatására, illegálisan az országba hozott pénzeket. Ezek az ellenőrzések egyben azt is vizsgálni fogják, hogy az alapítvány működése összhangban van-e az alapító okirattal, vagy éppenséggel kormányellenes tüntetések szervezését végző civil mozgalmak kezére játssza a pénzt.

A külföldi támogatás megvonása igen kínos helyzetbe hozta az úgynevezett "civil" szervezeteket. Ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy az országos lefedettségű civil szervezetek olyannyira függenek a havi szinten intézett nyugati anyagi támogatásoktól, hogy még a nagyobb irodáik bérleti díját sem tudják kifizetni enélkül. Hatalmas összegű pénzek folytak be az országba egy a nyugatihoz hasonló civil társadalom szervezésére, és az orosz hatóságok most elvágták a pénzcsapot.

Nemrég az "Emberi Jogokért" elnevezésű civil szervezet moszkvai központját ürítették ki a hatóságok, mert a bérelt irodaházra február óta nem tudták befizetni a bérleti díjat. A külföldi támogatások elvágására hozott törvény meghozta az eredményét, és november óta egyre nehézkesebbé válik a nyugati titkosszolgálatok "civil" fedőszerveinek működése Oroszországban. A moszkvai bíróság megfigyelőket küldött az "Emberi Jogokért" szervezet kilakoltatására. Nem meglepő, hogy az iroda kiürítésén nyugatbarát ellenzéki kulcsfigurák is megjelentek.

Homoszexuálisok és kettős állampolgárok

Az orosz parlament nemrég megadta a végső jóváhagyást a törvénynek, ami tiltja az azonos nemű házaspárok számára történő örökbeadási eljárást. A nyugati országokban ugyanis engedélyezett a homoszexuális házasságkötés, és az sem a véletlen műve, hogy a legkülönbözőbb ferde hajlamokkal bíró nyugati "házaspárok" előszeretettel fogadnak örökbe orosz gyermekeket.

Oroszországban mára a törvény tiltja a homoszexuális propagandát, és a homoszexualitás kiskorúak előtt láthatóvá tételét. Beszüntetéséről az ügynöktörvényhez hasonló eljárással gondoskodtak. Olyannyira, hogy a kilátásba helyezett jókora pénzbüntetések mellett a törvény szövegezése azt is tiltja, hogy az emberek kiskorúak előtt a homoszexualitás létezéséről beszéljenek. A homoszexualitásról folytatott nyílt társadalmi párbeszéd ugyanis ahhoz vezet, hogy a kiskorúaknak a személységfejlődés korai szakaszában a homoszexuaitás mint lehetséges alternatíva jelenik meg, ami befolyásolhatja a normális nemi orientáció kialakulását. Ezért pénzbüntetést szabhatnak ki nem csak a "melegjogokért" és hasonlókért nyíltan kiálló felforgatókra, hanem azokra is, akik kiskorúak előtt csak megemlítik a homoszexualitást mint létező dolgot.

Ezzel a vége felé ér Oroszországban az ötödik hadoszlop felszámolása. Az orosz gyermekeket örökbe fogadó homoszexuális párokra hivatkozás csak a törvény megvitatásához szükséges relatíve nyugodt környezetet biztosította. Valamennyi, a nyugati országokban élő szülők számára örökbe adott gyermek potenciális ügynök. Ugyanis ezek a személyek valamennyien kettős állampolgárok. Az orosz állampolgárság mellett amerikai, brit, esetleg francia állampolgárok lesznek, a nyugati országokban, erkölcsi fertőben nevelkednek, majd elvégeznek neves nyugati egyetemeket és felnőtt korukban emberi jogi aktivistaként, vagy egyéb felforgatóként kerülnek vissza Oroszországba. A homoszexuális szülőknek örökbe adott orosz gyermek 10 év múlva értelemszerűen melegjogi aktivistakért érkezne vissza Oroszországba.

Ennek ellenére a homoszexuális szülőkre hivatkozás csak a kezdet. A napokban Pavel Astakov gyermekjogi ombudsman azt is bejelentette, hogy az örökbefogadási eljárást általánosan betiltják az Egyesült Államokra vonatkozóan. Amerikai szülő többé nem fogadhat örökbe orosz gyermeket. A szülők gondatlanságára hivatkozás szolgáltatja a jogi és diplomáciai alapot, de végső soron arról van szó, hogy a nyugati felforgatás elleni összehangolt műveletben elvarrják az utolsó szálakat. A nyugat pénzemberei nagyrészt már elmenekültek az országból, és/vagy vagyonukat vesztették. A nyugatról pénzelt pártokat felszámolják, a nyugatról pénzelt ellenzékieket börtönbe zárják. A ferde hajlamokat és erkölcstelenségeket propagáló "civil" szervezetek külföldi támogatásaik híján nem tudnak működni - hazai támogatás meg nincs, mert az orosz társadalom jórészt konzervatív és elítéli a ferde hajlamokat. A kormány legitimitását "hazai szervezetként" megkérdőjelező szervezeteknek pedig külföldi ügynökként kell regisztrálniuk, hogy mindenki láthassa, miért kérdőjelezik meg a kormány legitimitását. Marad az utolsó szál, a külföldön nevelkedő utánpótlás elvágása, hogy megakadályozzák a tizenévek múltán az országba visszatérő liberálisok számának drasztikus növekedését.

Mindez jól mutatja, hogy Oroszország sikeresen felszámolja az ötödik hadoszlopot. Teljes siker esetén egyetlen bomlasztó erő tud majd hatni az országban; a szeparatizmus. De ez már nem az Orosz Föderáció, hanem a születőben lévő Eurázsiai birodalom problémája lesz.

Molnár István