A Fidesz nem a véletlen folytán,
vagy aránytalan választási csalásnak köszönhetően szerzett kétharmadot a
demokratikus választásokon. Érthető, hogy sokakat téveszt meg a kormány
politikája, ám ez mindössze két dologra vezethető vissza: egyrészt az
Orbán-kormány(ok)nak valóban vannak/voltak/lesznek olyan intézkedései,
melyek pozitívnak nevezhetőek, másrészt a 2010-es választásokat
megelőzően az Orbán-csoport azokat az amerikai kampányszakértőket
fizette meg, akik az Egyesült Államokban az Obama-kormányt is pozícióba
hozták. Ez egy tudatos befektetés volt a párt részéről, és az amerikai
szakértőknek köszönhetően a Fidesz mindig tisztában van azzal, hogy a
széleskörű támogatás megszerzése, megtartása érdekében mit kell mondani,
mikor, hogyan és mit kell tenni. Minden, amit a kormány tesz, az
megfizetett amerikai szakértők több évtizedes szaktudása, a helyi
(magyarországi) viszonyok mindenre kiterjedő felmérése és a helyzethez
való tudatos alkalmazkodás eredménye.
Az
eredmény önmagáért beszél, és nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a
hazai pártpolitikában a Fidesz lépései a politika, a gazdaság és a
kommunikáció terén is egyedülállóan professzionálisak, miközben a többi
párt - hogy a megfelelő hasonlattal éljünk - vakon tapogatózik a ködben
és megfáradtan, kiöregedett reflex-szerűen próbálja megszólítani
(megszólítgatni) azokat a csoportokat, akik még mindig várnak tőlük
valamiféle lépést vagy kezdeményezést. Miközben a 'szocialisták'
megfáradtan ígérgetnek a nyugdíjasoknak, jogvédőknek, és álmatagon
próbálnak valamit hozzászólni a kormány intézkedéseihez, a Jobbik pedig a
fiatalságot igyekszik megszólítani, tagadhatatlan, hogy a kezdeményező
erő továbbra is a kormánypártnál van, és ez a közeljövőben sem fog
változni.
Ennek ellenére miért 'hagyjuk figyelmen kívül' a kormánypárt lépéseit?
A
Magyar Nemzeti Arcvonal 1989 nem demokratikus szervezet, ennél fogva
nem foglalkozik pártpolitikával. A pártok lépéseivel, vagy mindennapi
pártpolitikai történésekkel akkor foglalkozunk, ha az valami miatt
kiemelten indokolt és célravezető. A Fidesz minden lépése - beleértve a
társadalom irányába tett lépéseket is - politika, és mivel a Fidesz
párt, ezért pártpolitika. Egy pártnak demokratikus legitimitásra van
szüksége, és emiatt a többség vágyai mentén fogalmazza meg a céljait, a
többség igényei mentén fogalmazza meg az ígéreteit, és ha a többség
támogatásának elvesztése fenyegeti, a nyomásnak engedve akár saját
szellemiségével ellentétes ígéreteket, intézkedéseket is tesz, ahogy az a
jelenlegi kormány esetében is megfigyelhető. Mindezt azért, hogy a
kellő mennyiségű szavazatot megszerezze, megtartsa. Emiatt minden olyan
intézkedés, amit a kormánypárt látszólag a lakosság terheinek
enyhítésére hoz, visszavezethető pusztán a szavazatok megtartásának
céljára. A felbérelt amerikai szakértők nagyon is jól tudják, mikor kell
'rezsicsökkentést' hirdetni, mikor kell államosítani, vagy mikor és
hogyan kell elítélni az Európai Uniót ahhoz, hogy a támogatottság
megtartás maximális legyen, miközben se a nemzetközi befektetők érdeke,
se az ország nyugati orientációja nem sérül. Különös szakértelemmel
fordulnak a kommunikáció felé - a média összpontosítása sem véletlen -,
ugyanis megfelelő kommunikációval a feketéből is fehéret lehet csinálni,
a kormány által képviselt szürkéből pedig kifejezetten egyszerű.
Ameddig
a Fidesz az adófizetők pénzéből meg tudja fizetni az amerikai
szakértőket, vagy a szakértői gárda amerikai gazdái úgy nem döntenek,
hogy a Fidesz szakértelmének véget vetnek, addig a Fidesz a nagy többség
támogatását fogja élvezni és kormányban marad.
Ennek ellenére, miért nem nevezhetők kiemelkedően fontosnak a látszólag nemzetérdekű intézkedések?
Mert
ezeket az intézkedéseket az egyszerű üzleti érdek vezérli. Se a
'rezsicsökkentés', se az államosítások, se az Európai Unió ellen
folytatott szópárbaj nem változtat azon, hogy a magyar nép továbbra is
az általános kifárasztásnak van alávetve. Ha a kormány valóban
könnyíteni akarna az általános kifárasztáson, onnantól az olvasó is
féláron tankolna, mert jelenleg a benzin árából majdhogynem minden
második forint az állami költségvetésbe megy - amiből nem munkahelyet
teremtenek, hanem többek között buzifelvonulást, holokauszt támogatást
és csak papíron létező alapítványokat finanszíroznak.
Az
üzleti érdek határozza meg az átmeneti - és minden esetben alacsony
fokú - enyhítést jelentő intézkedéseket, ami busásan megtérül, mikor az
olcsón megvett választó újra elmegy és demokratikus legitimitást ad a
pártnak, ami így törvénykezési joghoz, adóztatási joghoz, sőt, az
'igazságszolgáltatás' jogához jut. A párt érdeke szerint hozott
törvények pedig jogi garanciákat adnak a párt holdudvarához tartozók
befektetéseihez, az alapítványok hálózatán keresztül csúsztatott állami
támogatások kimeríthetetlen tőkét adnak az 'ismerősök ismerőseinek',
főként, hogy a kormány akkor és olyan új adót vezet be, amikor és
amilyet csak akar. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kiváló
lehetőséget teremt az üzleti - esetenként politikai - ellenfelekkel való
leszámolásra.
Mindez
egyszerű üzleti érdek. Ami a szavazók egy részének havonta néhány ezer
forinttal kedvezőbb anyagi helyzet, az a kormánypozícióba jutó párt
tagjainak és rengeteg, köré szerveződő személynek rendszeresen
milliárdos bevételeket jelent. Akit meggyőz egy rezsicsökkentés,
miközben nem gondolja végig, hogy akár féláron is tankolhatna, jóval
olcsóbban vehetne élelmiszert, vagy akár néhány közüzemi díjat is meg
lehetne szüntetni, ha a kormány valóban könnyíteni akarna a terheken, az
nem csak politikailag és erkölcsileg nem felelt meg, de saját anyagi
érdekeit sem látja át.
Egy
párt tagjainak egyszerű üzleti érdekét pedig a jobb színben
feltüntetés, sőt, az állami forrásból fizetett kommunikációs stratégák
alkalmazása ellenére sem szabad nemzeti érdeknek nevezni.
Ebből
áll a magyar közélet: egybeeső üzleti érdekek, és egymással ellenkező
üzleti érdekek. A törvénykezés, a társadalompolitika és az
igazságszolgáltatás egyszerű üzleti érdekek áldozatává lett. A pártok
azért verekednek meg, hogy a nemzetközi pénzügyi körökkel ne mint
egyszerű magánbefektetők, hanem mint egy állam képviselői ülhessenek
tárgyalóasztalhoz. A pártok az egyszerű üzleti érdekeik mentén, a jobb
tárgyalási pozíció kiharcolásáért verekszenek.
Mi jut közben nekünk, magyaroknak? Munkanélküliség, erkölcsi fertő, valamint odavetett konc, 'rezsicsökkentés'.
A
Magyar Nemzeti Arcvonal 1989 nem az egyszerű üzleti érdek, hanem az
értékek mentén történő politizálást hirdette meg, ami a magyar politikai
életben egyedülálló jelenség. Érthető, hogy ez az üzleti érdekek által
vezérelt világban - egyelőre - érthetetlen. Ennek ellenére azt
láthatjuk, hogy a világban gócpontok alakulnak ki, számos országban
jelenleg is fegyveres harc zajlik annak jegyében, hogy az egyszerű
üzleti érdek, és az értékek mentén működő politikai erők egymásnak
feszülnek. Ez a változás hulláma pedig - előbb vagy utóbb - hazánkhoz is
elér. Akkor annak a lehetősége, hogy egy kaotikus - esetleg
polgárháborús - társadalmi helyzet elkerülhető legyen, azon áll vagy
bukik, hogy elég ember lesz-e, aki felismeri, hogy a "rendszerváltó"
pártok pusztán üzleti érdek mentén működnek, és ez se az egyénnek, se a
nemzet egészének 'nem jövedelmező' hosszú távon.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése