Két és fél évvel ezelőttig
létezett egy ország, mely azon kevesek közé tartozott, ahol rend,
gazdasági önállóság és nemzeti függetlenség volt. Természeti kincsek
karnyújtásnyira. Sajnos mindez már a múlté, mert a tudjuk kiknek ez
szemet szúrt és gonosz lényükből fakadó irigységgel rávetették magukat.
A tervet kiagyalták, a kivitelezést elkezdték.
Az amerikai elnök, megbízói jóváhagyással, igért fűt-fát, komoly
részesedést a terv végrehajtóinak, csak valahogy buktatnák meg a
diktátornak kikiáltott szír elnököt, hogy káoszba taszíthassák, és
parazita módjára lerabolhassák az egész országot. Burkoltan vagy
nyiltan, de megkapott és megadott minden támogatást, és mégsem sikerült.
A megbízók melléfogtak, és a folyamat úgy tűnik csúnyán megakadt.
Azért úgy tűnik, mert a gonosz nem az, aki győzelem vagy végső vereség
nélkül feladja. Számolni kell azzal, hogy bőven van még tarsolyában
ármány és csel, és gyanítom élni is fog vele.
A felbújtó amerikai elnök visszakozásával cserben hagyta a
végrehajtókat, és a megbízóktól kapott parancsot sem teljesítette
maradéktalanul. Mindkettőt elárulta. A kebelbarátok nem tehetnek ilyet
egymással, és ha mégis, annak súlyos következményeivel számolniuk kell. A
pávián, nem jól csinálta, felsült a mutatvánnyal... Szégyent,
mérhetetlen nagy szégyent hozott a gazdára. Szükség van még rá?
Kegyvesztett, levadászható. Mindkét oldalról. Sorsának beteljesedése
csak idő kérdése. Az árolók sorsát nem kell bemutatni...
Szíriában a harc folytatódik, mert a rendre, önállóságra, függetlenségre való igény töretlen.
Kitartás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése