Az ENSZ már most széthullott

Vlagyimir Putyin a New York Times hasábjain közölte az amerikai választókkal, hogy ha a kormányuk nem hagy fel az agresszív külpolitikával, annak nem csak a szíriai helyzet rendezése a tétje, de az ENSZ felbomlása is bekövetkezhet. Putyin szerint az ENSZ a Népszövetség sorsára juthat, ami elvesztette valós befolyását és felbomlása elkerülhetetlenné vált. Így végezheti az ENSZ is, ha a tagállamok az ENSZ BT felhatalmazása nélkül hajtanak végre katonai beavatkozást Szíria ellen.

Putyin azt követően szólt az amerikai választópolgárokhoz, hogy Obama újból bejelentette, akár nemzetközi ellenőrzés alá kerülnek a szír vegyi fegyverek, akár nem, az Egyesült Államok ha el is tekint az inváziótól, "korlátozott, helyi csapásokat" mérhetnek a kormányerők állásaira. Ezzel párhuzamosan az USA hivatalosan is megkezdi a lázadók felfegyverzését, vagyis a fokozódó nemzetközi nyomás ellenére sem hajlandóak lemondani Szíria gyarmatosításáról.

Mostanra a közvélemény szinte kivétel nélkül valamennyi országban az Oroszország által felajánlott békés politikai megoldást támogatja. Még az amerikai lakosság nagy része is ellenzi a szíriai beavatkozást, így az Obama-kormány egyedül maradt a gyarmatosító tervekkel. Az egyetlen, ami még a gyarmatosítást erőlteti, az a háttérben működő cionista lobbi, aminek az amerikai kormány ha akarna se tudna ellenállni, - de közvélemény-kutatások is alátámasztják, hogy egy Szíria elleni beavatkozásnak semmiféle legitimációja nem lenne (még a nyugati országokban sem) függetlenül attól, hogy milyen ürügyet találtak rá.

A következmények viszont előre láthatóak, Putyin elnök a mostanra nyilvánvalóvá vált dolgokat közölte az amerikaiakkal, akik láthatóan továbbra sincsenek tisztában a nemzetközi helyzet alakulásával. Egy Szíria elleni, ENSZ BT felhatalmazás nélküli beavatkozás egyet jelentene annak a hivatalos bejelentésével, hogy az ENSZ szervezete alkalmatlanná vált a nemzetközi problémák közös megegyezésen alapuló megoldására - ami gyakorlatilag az ENSZ nem-hivatalos felbomlását jelenti.

Ha közös megegyezés nincsen és az érdekek egymásnak feszülnek, akkor az érdekellentétek erővel lesznek megoldva. Egyértelmű, hogy ennek mi lesz a következménye; a világháború előtt épp egy ilyen helyzet állt elő, és a háború gépezetét csak az új nemzetközi front tudta megállítani, melyet a katonai fölényben lévő országok megállapodása alakított ki. Ez volt az alapja az azóta már rég felbomlott status quo-nak, és egy újabb világháború után sem alakulna másként a helyzet; az abszolút katonai fölényben lévő, stabil hátországgal bíró országok határoznák meg az új nemzetközi egyensúlyt a következő évtizedekre. Ezek az országok pedig nem a nyugati országok lennének, mert mára se a katonai fölénnyel, se a stabil hátországgal nem rendelkeznek.

A kocka el van vetve: ahogy Putyin elnök korábban már nyíltan közölte a nyugati vezetőkkel; a keleti országok gazdasági ereje ma már felülmúlja a nyugati tömbét és csak idő kérdése, hogy ebből politikai tőkét fognak kovácsolni, ami a nyugat befolyási övezeteinek elvesztéséhez vezet. Putyin beszédét követően a nyugati országok külpolitikájának természete mit sem változott. Az Obama-kormány a szíriai agresszióval azt kockáztatja, hogy a keleti országok erőfölényére alapuló új status quo nem hosszú távon, gazdasági és politikai terjeszkedésen keresztül öltsön testet, hanem rövid úton, egy globális katonai konfliktuson keresztül.

Moszkva a békés átmenetet, a lassú, gazdasági-politikai átrendeződést ajánlotta fel a világnak, ami után az ENSZ továbbra is a nemzetközi problémák közös megoldásának fóruma lehet. Az amerikai külpolitika az agresszió útját erőlteti, tevékenységük az ENSZ működését ellehetetleníti. Egy ilyen gyors, katonai úton történő átrendeződés közben azonban az ENSZ befolyását majd jelentőségét veszti, ami azt jelenti, hogy nincs egy olyan nemzetközi fórum, ahol az országok tárgyalóasztal mellett rendezhetnék az érdekellentéteket. Ha az ENSZ nincsen, akkor van a nyugati tárgyalóasztal, és vannak keleti tárgyalóasztalok, a kettő között pedig szögesdrót, betonfalak és célra irányított atomtöltetek.

Ez a tétje annak, hogy a világ országai most a Moszkva által felkínált utat fogadják el, vagy az amerikai érdek kiszolgálása mellett döntenek. A közvélemény alakulása egyértelmű, az emberek békét akarnak. Azonban az is egyértelmű, hogy az amerikai kormányt bilincsben tartó cionista lobbit nem foglalkoztatja a millió civil áldozat. Az ENSZ már most bomlásnak indult, mert nem tud konszenzusos döntést hozni az egymás érdekövezeteit katonai megszállással fenyegető tagállamok ügyében. Ha az amerikai kormány nem adja fel a szíriai gyarmatosítás tervét, vagy a cionista kormány hatalomból eltávolítására sor nem kerül, az ENSZ felbomlik és a cionizmus számlájára lesz írható egy újabb világháború.

Molnár István

Putyin “békekönyörgése”-kussoljatok már!

Ha eddig nem volt hajmeresztő fordulatokkal teli a szíriai válság, akkor szerdán abszurd drámává változott. Hétfőn még Obama megmentőjének tartották Putyint, aki a szíriai vegyi fegyverek nemzetközi ellenőrzését javasolta, és ezzel esélyt adott a diplomáciának az amerikai katonai támadás helyett. Kedden gyanús lett, szerdára nagyhatalmi manipulátorrá, cinikus ellenféllé vált, aki a meggyengült Barack Obama megalázásával új világrend kialakítására, Oroszország nagyhatalmi státuszának megerősítésére törekszik.

Az indulatokat az „Orosz könyörgés az óvatosságért”című hosszabb Putyin-írás váltotta ki, ami a New York Timesban jelent meg. Vlagyimir Putyin a békéért könyörgött, nemzetközi együttműködést sürgetett, kioktatta az amerikaiakat nemzetközi jogból, és tagadta az „amerikai kivételességet”. A New York Timeson keresztül az orosz szövetségi köztársaság elnöke közvetlenül kívánt szólni az amerikai néphez és annak vezetőihez. Elismerte, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok különböző fázisokon mentek keresztül, a hidegháborúban ellenségek, a második világháborúban szövetségesek voltak.
Putyin kiállt az Egyesült Nemzetek Szervezete, mint az egyetlen törvényes szövetség mellett, amely háborúról és békéről dönthet. Az orosz elnök nem szeretné, ha azért esne szét az ENSZ, mert befolyásos tagjai megkerülik a törvényeit, és katonai akciót terveznek a Biztonsági Tanács felhatalmazása nélkül.
Az erős nemzetközi ellenállást kiváltó esetleges amerikai támadás Szíria ellen – amit még a pápa is ellenzett – további ártatlan áldozatokat követelhet, az eszkaláció pedig túlterjedhet Szíria határain. A támadás növeli az erőszakot, és új terrorhullámot engedhet szabadjára. Alááshatja a multilaterális erőfeszítéseket, hogy megoldja az iráni nukleáris problémát, az izraeli-palesztin konfliktust, tovább destabilizálja a Közel-Keletet és Észak-Afrikát  – figyelmeztet az orosz elnök.
Szíria nem a demokráciáért harcol, hanem fegyveres konfliktus zajlik a kormány és a felkelők között, az utóbbiakat a külföldiek által felfegyverzett szélsőségesek, terroristák támogatják. Mi lesz, ha ezek a terroristák a szíriai tapasztalattal más országokban vetik meg a lábukat? – kérdezi Putyin.
„Mi nem a szírai kormányt, hanem a nemzetközi jogot védjük” – állítja Putyin, aki nem tagadja, hogy vegyifegyver-támadás történt Szíriában, de az amerikaiakkal ellentétben a felkelőket okolja ezért. Csak nekik állt érdekükben. Az orosz elnök arra figyelmeztet, hogy a terroristák újabb támadásra készülnek, többek között Izrael ellen.
Riasztónak tartja, hogy az Egyesült Államok belső konfliktusok megoldására egyre inkább katonai erejét használja. Ez nem lehet Amerika hosszú távú érdeke, hiszen milliók szerte a világon nem a demokrácia modelljét, hanem az arrogáns nagyhatalmat látják, amelynek jelszava: velünk vagy ellenünk.
Az erőpolitika nem hatékony. Afganisztán összeomlóban, és senki sem tudja megmondani, mi történik a nemzetközi erők kivonása után. Líbiában törzsek és klánok ölik egymást. Irakban folytatódik a polgárháború. Miért akarja az Egyesült Államok a múlt hibáit megismételni Szíriában? – kérdezi az orosz vezető.
Ha a világ nem számíthat a nemzetközi jog betartására, akkor védekezésképpen felfegyverzi magát. Egyre több ország igyekszik tömegpusztító fegyvereket beszerezni. Véget kell vetni az erőszaknak, vissza kell térni a diplomáciához, a politikai rendezéshez – adja ki a jelszót Putyin, majd hozzáteszi, hogy javítaná a kölcsönös bizalmat, ha el tudnák kerülni az erőszakot Szíriában.
Az egyre növekvő bizalom jellemzi Obama elnökkel való kapcsolatát, éppen ezért nagy figyelemmel kísérte keddi beszédét, de Putyin nem ért egyet az „amerikai kivételességgel”. Rendkívül veszélyes arra ösztönözni embereket, hogy magukat kivételesnek tekintsék, akármi is a motiváció.
„Különbözőek vagyunk, de az Úr áldását kérve nem felejthetjük el, hogy Isten egyenlőnek teremtett bennünket” -  fejezi be cikkét Vlagyimir Putyin a New York Timesban.
Az amerikaiak tajtékoznak. Hányinger fogott el – mondja egy szenátor.  Egy volt KGB-ügynök oktat ki bennünket törvényességből, az a vezető szól a katonai támadás ellen, aki szó nélkül rohanta le Grúziát, az védi az ENSZ-et, aki vétójával túszként tartotta fogva a Biztonsági Tanácsot?  Az áll ki az emberi jogok mellett, aki hazájában kegyetlenül leszámol ellenzékével? Putyin megint megmérgezi a kapcsolatokat – állítják.  Az oroszokban nem lehet bízni, vonják le ismételten a következtetést.
Az amerikai jobboldal egyértelműen Barack Obamát hibáztatja, aki átadta a vezető szerepet. Vlagyimir Putyin nagyhatalmi politikussá vált, és most diktál.
Az amerikaiak pedig egyelőre nem tudnak mást csinálni, mint elfogadni Putyin szíriai javaslatát. Genfben ilyen körülmények között tárgyal John Kerry és Szergej Lavrov.
(Heti Válasz)