Virtuális monopóliumok

„Tisztában vagyunk vele, hogy a gyógyszergyárak, az élelmiszergyártók és az olajvállalatok érdekei eltérnek a miénktől, a Szilícium-völgy esetében viszont csak elvétve élünk a szükséges gyanakvással. Ehelyett az adatokat különös, mágikus árunak tekintjük, amelyek képesek megvédeni magukat a gonosz zsenikkel szemben, akik visszaélnének velük” – írja Jevgenyij Morozov ikonoklaszta internetguru a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.

Morozov egy korábbi cikkében kételyeket fogalmazott meg a tömeges adatelemzéssel kapcsolatban: mint kifejtette, a nagy csinnadrattával bejelentett statisztikai összefüggések gyakran az érdemi elemzést és a valódi összefüggések megértését helyettesítik. Legújabb írásában arra mutat rá, hogy mára hovatovább nem is lehet értelmes vitát folytatni a technológiai átalakulásról.

Miközben a nagyvállalatokkal szemben természetesnek tekintjük a bizalmatlanságot, az internetóriásokról mintha azt gondolnánk, hogy nem saját érdekeiket tartják szem előtt, hanem az emberiség haladásának egyetemes ügyét. A Snowden-botrány kirobbanásáig a haladó gondolkozásúak vaskalaposnak, maradinak, a fejlődés kerékkötőjének, sőt a szabadság ellenségének, technofóbnak vagy egyenesen géprombolónak bélyegeztek az internet megregulázására tett minden kísérletet. Az internetről gyakran a vallási dogmatizmust idéző nyelven beszélnek: mintha az internet valamiféle transzcendentális lény lenne, amelynek saját szent törvényei vannak.

Nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tartanánk, ha a Föld olajkészletéről egyetlen magánvállalat rendelkezne. Azon is felháborodnánk, ha egy postaszolgáltató ingyen kézbesítést ígérne, cserébe azért, hogy lefénymásolhatja és elemezheti leveleink tartalmát. A Google ellen azonban csak kevesen emelnek szót, holott a Google is egyre inkább uralja az online világot és az ott – az egyebek között a személyes levelezésünkből – összegyűjtött adatokat.

A felhasználók adatait (köztük a vásárlási és egyéb szokásokat) elemző internetes cégek hovatovább átveszik saját életünk fölött az irányítást – merészkedik az összeesküvések ingoványos területére Morozov. Kifejti, hogy a Szilícium-völgy cégei „láthatatlan szögesdrótot” fonnak körénk, folyamatos megfigyelés alatt tartanak, és szokásainkat elemezve próbálnak célzott reklámokon keresztül befolyásolni minket. Morozov már azt is látni véli, hogy a Google vezető nélküli autója egy szép napon a hangulatunk kielemzése után maga dönti majd el, merre menjünk. És azt sem tartja kizártnak, hogy a Facebook a húslobbival összefogva különböző ínycsiklandó ajánlatokkal és kedvezményekkel bombázza a vegetáriusokat annak érdekében, hogy visszaszoktassák őket a húsfogyasztásra.

A kissé meredek kitérő után Morozov visszatér eredeti felvetéséhez, és azt javasolja, ne tekintsük az internetet szent tehénnek. Mivel az internet mára az infrastruktúra részévé vált, ideje lenne a hasznával és szabályozásával kapcsolatos politikai és gazdasági vitákat lefolytatnunk ahelyett, hogy a digitális forradalommal kapcsolatos közhelyes mantrákat ismételgetjük.

(CC Khalid Albaih)