És ha százezer magyar hazatolná a biciklit?
Egyre
több nyugat-európai politikus jön azzal, hogy korlátozni kellene az
Európai Unióban a munkaerő szabad áramlását, vagy szűkíteni a szociális
ellátórendszerek adta lehetőségeket más uniós államok polgárai előtt.
Hová vezethet ez az út? Lezárhatják-e a határokat, és például a
külföldön élő, egyes becslések szerint félmillió magyar egy részének
pakolnia kell, és indulhatnak haza? A
jóléti államok nagylelkű szociális ellátórendszereinek túlterheltsége
az EU keleti bővítésével váltak forró témává. Míg korábban az EU az
egymáshoz hasonló gazdasági fejlettségű államok integrációját
jelentette, addig 2004–2007-ben a “szegény periféria” államai is
csatlakoztak. A régióból milliók indultak nyugatra a magasabb bérek és
jobb boldogulás reményében, és sokan meg is találták a számításukat, ám a
gazdagabb államoknak el kell fogadniuk, hogy nincs “cherry picking”,
nem lehet szelektálni a bevándorlók között, ha szabad a munkaerő
áramlása. A szociális juttatások elvileg mindenkinek járnak. De mi
történik, ha elfajul a helyzet, és David Cameron vagy Angela Merkel
tényleg lezáratja a határokat? Egyáltalán, megtehetnék ezt? És akkor
pakolhat a külföldön dolgozó félmillió magyar?
Kemény eurók peregnek
A
kivándorolt magyarok jelenleg komoly összegeket utalnak haza, Varga
Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly szeptemberben azt mondta, hogy
1,7 milliárd eurót küldtek haza (ez 510 milliárd forint, a Világbank
adatai szerint viszont 530 milliárdot), ezzel is segítették az ország
konszolidációját. A külföldön dolgozók ráadásul minden bizonnyal
javítják az itthoni foglalkoztatottsági, munkanélküliségi
statisztikákat, hiszen a magánszektorban szűkös az itthoni munkakínálat,
és ők nem a magyarországi adatokat rontják. Ez pedig a kormánynak is
jól jön.
Ennyi magyar lehet külföldön
A
legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 200 ezer, a
Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tavalyi gyűjtése szerint pedig
mintegy félmillió magyar dolgozik az Európai Unió (EU) különböző
tagállamaiban (ezt erősíti a Világbank statisztikája is). A külföldre
költözés tendenciája az utóbbi 2-3 évben erősödött fel igazán – bár ez
még nem exodus, de a folyamat erősödik a Központi Statisztikai Hivatal
(KSH) friss adatai szerint is –, a Németországba kivándorló magyarok
száma például dinamikusan bővül, már százezer honfitársunk él az Európa
gazdasági motorjának számító országban, London pedig becslések szerint
az ötödik legnagyobb magyar város lett. 2012-ben pedig volt olyan
időszak, amikor a 30 éven aluli fiataloknak majdnem a fele gondolta úgy,
hogy inkább külföldön kellene megpróbálni a boldogulást.
A
külföldön dolgozó magyarok hazautalt 510-530 milliárd forintja nem
tekinthető jelentősebb összegnek a magyar GDP-hez – ami 28 ezer milliárd
forintot tett ki tavaly – és egyes régiók hasonló statisztikáihoz
mérten, ám ha a több százezer fősre tett külföldi magyar kolóniából
sokan az esetleg valamilyen módon bezáruló európai munkaerőpiacokról
tömegével térnének haza, akkor az komoly gondokat okozhatna itthon.
A
magyarországi munkanélküliek száma a tavaly szeptember-novemberi
időszakban 411 ezer fő volt a KSH január 3-án közölt friss statisztikája
szerint, ez 9,3 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg. A
külföldön tartózkodó magyarok közül – akiknek számáról a migráció
jellegéből fakadóan csak becslések állnak rendelkezésre – nem tudjuk
pontosan, hogy mennyien dolgoznak, tanulnak, esetleg mentek külföldre
házastársuk után családegyesítési célból, ám ha ebből a tömegből akár
csak pár tízezren, esetleg százezren is arra kényszerülnek, úgy
döntenek, hogy Magyarországra térnek vissza, akkor az a
foglalkoztatottsági adatokra (a 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 59,6
százalék), illetve a munkanélküliségi statisztikákra is komoly hatással
lenne. Egy nagyobb hazaáramlás akár 2-3 százalékkal is ronthatná a
munkanélküliségi statisztikákat, ez pedig azzal is járna, hogy az
államnak pénzügyileg is támogatnia kellene a visszatérni kényszerülőket.
Emellett pedig a külföldről hazautalt eurók is megcsappannának.
Brit kormányfő: magyarok, ide ne nagyon gyertek!
A
külföldi munkavállalást az unióhoz – és részben a schengeni övezethez –
csatlakozás tette lehetővé a magyarok számára is. Az itthon pár száz
euróért dolgozók a nyugati országokban ennek többszörösét tudják
megkeresni, ráadásul bizonyos területeken – egészségügy, építőipar
például – tárt karokkal is fogadták a keleti munkavállalókat, akik jó
minőségben, ám olcsóbban dolgoztak. A keletiek beáramlása serkentően
hatott a nyugati államok gazdasági teljesítményére is, ráadásul sok
esetben olyan helyeket tudtak így betölteni, ahová nem lett volna helyi
jelentkező.
David
Cameron brit miniszterelnök ugyanakkor mostanában egyre harciasabban
igyekszik fellépni a bevándorlás visszaszorításért. A belpolitikai
szempontokra, vagyis a 2015-ös parlamenti választásokra figyelő
kormányfő – elsősorban a román és bolgár polgárok idén év elejétől
szabaddá vált uniós munkavállalása következtében – a bevándorlókártya
kijátszásával játssza ki a választási adut. Cameron nem tagadja, hogy a
bevándorlásból az évszázadok során profitált az Egyesült Királyság, ám
szerinte meg kell akadályozni, hogy a bevándorlók csak kihasználják a
brit szociális ellátórendszert, illetve anélkül érkezzenek be az
országba, hogy lenne munkájuk.
Az
ötlethez már az ellenzéki Brit Munkáspárt is csatlakozott, ők is
szigorítanának az uniós munkavállalók szigetországba áramlásán. A brit
közvélemény is felsorakozott Cameron ötlete mögé, a megkérdezetteknek
már 77 százaléka gondolja úgy, hogy vissza kell fogni a bevándorlást, 56
százalékuk pedig szinte teljesen elhasaltatná a folyamatot.
Mindeközben
Németországban és Hollandiában is a szigorítást támogatók válnak egyre
hangosabbá, a kisebb konzervatív kormánypárt, a bajor CSU viszi ebben a
prímet. A német politikai erő a szociális juttatásokkal visszaélők
kitoloncolását szeretné elérni, “aki csal, az repüljön”, mondják. A
német választópolgárok többsége viszont egyelőre úgy érzi, szükségük van
a képzett külföldiek beáramlására (nem csak a keletiekre, hanem a
déliekre is), relatív többségük (46 százalék) bevándorlása pedig inkább
előnyös, mint hátrányos Németországnak. A politikai pártokról viszont 76
százalékuk gondolja úgy, hogy nem tesznek eleget a bevándorlással
kapcsolatos problémák rendezésére.
Ezekkel
a felvetésekkel egy nagyon komoly probléma van: hogy az EU négy
alapjoga közül az egyik, a polgárok szabad áramlása csorbát szenvedne.
Az európai integrációnak ez rendkívül szilárd sarokköve, a ma már 28
tagú blokkon belüli mobilitás szinte az EU és jogelődjének megalapítása
óta az európaizáció egyik kulcseleme – az Európai Parlament (EP) elnöke
szerint erről nem is lehet vitát nyitni. Andor László szociális ügyekért
felelős uniós biztos komoly szócsatát is vív Cameronnal az ügyben. A
munkaerő szabad áramlásának megsértése súlyos pont, és bár természetesen
az államok még mindig igyekeznek jellemzően adminisztratív akadályokat
gördíteni bizonyos szakmákban a külföldiek elé, az évek során komoly
előrelépések történtek.
Hazajönni? Ugyan már!
Ez
egy rendkívül komplex kérdés, a brit kormányfő csak látszatválaszokat
igyekszik erre a kérdésre adni – fejtette ki Melegh Attila szociológus, a
Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) migrációval foglalkozó docense. A
szociológus szerint a nagy nemzetközi munkamegosztásban Európából az
ipar egy része elköltözött, viszont itt maradt egy volt munkásosztály,
amely nem tud megbarátkozni az országokba beáramló olcsóbb munkaerővel.
A
cégek részéről ugyanakkor van kereslet a migráns munkavállalókra –
bevándorlással a befogadó államok gazdaságai és költségvetési jól járnak
–, ráadásul a brit média sem annyira ellenséges a bevándorlókkal, mint a
politikusok. Amikor Londonban jártam, akkor olyan címlappal jelent meg
egy lap, hogy “Londonnak szüksége van a bevándorlókra” – fejtette ki
Melegh. A szociológus szerint Cameron azért is fordult ebbe az irányba,
mivel alapjaiban képtelen az országon belül problémákra, köztük a
munkaerő-piaci feszültségekre megoldást találni.
Melegh
Attila ugyanakkor nem tudja elképzelni, hogy komolyabban korlátozzák a
munkaerő beáramlását a szigetországba, vagy más hasonló aspirációkkal
rendelkező államokba, a valószínűbb irány az, hogy a szociális
rendszereket alakítják át. Az európai közvélemény hozzáállása a
bevándorláshoz azonban meglepően cinikus a szociológus szerint: a
világgazdaságban Európa lefelé csúszását, a kompetitív szempontból egyre
kevésbé versenyképes gazdaságát csakis bevándorlással lehetne
megtámogatni, a külső államokból érkezőkkel szemben ugyanakkor
egyáltalán nem befogadó Európa, és a politikusok is ezt az irányt
követik.
A
helyzet most még az EU-n belül is eszkalálódik ezen a területen, ám itt
nem sokat tehetnek a korlátozást szorgalmazó államok. A szociális
rendszerek átalakítását is csak olyan szintig tudják meglépni, amely nem
diszkriminálja a többi uniós polgárt, vagy ha igen, akkor egy
“csiki-csuki” kezdődhet. Ideiglenesen bevezetnek egy intézkedést, mely
addig is hatályban marad, míg le nem tiltják uniós szinten – emelte ki
Melegh.
Mit szigorítanak a britek?
Egyelőre
még nem sok mindent, a legtöbb intézkedés még csak a terv fázisában van
jelen. 2014 elején ugyanakkor életbe léptek egyes kisebb intézkedések,
melyek alapján az uniós országokból érkezők nagy-britanniai
tartózkodásuk első három hónapjában például immár nem igényelhetnek
álláskeresőknek járó szociális juttatásokat, és a három hónap leteltével
is legfeljebb hat hónapig kérhetnek ilyen jellegű támogatást. A brit
kormány azt is tervezi, hogy teszttel ellenőrzi a bevándorlók
angoltudását, illetve kikérdezik majd őket, hogy mit tettek azért, hogy
hazájukban munkát tudjanak találni. Ha megfelelően teljesítenek a
nyelvtudást ellenőrző teszten, illetve a második kérdéskörre is
kielégítő válaszokat adnak, akkor részesülhetnek csak lakhatási,
önkormányzati, álláskeresési támogatásban. Az látszik, hogy a brit
kormányzat a szociális ellátórendszeren keresztül igyekszik szigorítani,
ez ugyanakkor döntően az újonnan érkezőkre vonatkozik, akik
álláskeresési céllal érkeznek a szigetországba (még fix munkahely nélkül
érkeznek). Aki tanulni megy, az ezen kedvezmények jelentős részét nem
is venné igénybe, miután pedig befejezi ottani tanulmányait, azután
pedig már nem számít friss bevándorlónak, így nincs akadálya az ottani
munkavégzésnek. A brit kormány szóban tovább szigorít, ám kérdés, hogy
elmennének-e addig, hogy a már egy ideje ott élő, letelepedett
bevándorlók egy részét is kimozgassák a szigetországból (sokuknak
ráadásul már az Egyesült Királyság az otthonuk). Ezt, mint az az uniós
véleményekből is látszik, szinte biztos nem tudnák a britek meglépni
anélkül, hogy uniós tagságuk bizonyos mértékig ne kérdőjeleződne meg.
“Verik
a tamtam dobot a brit konzervatívok, egy-két intézkedést be is
vezethetnek, és ha később ezeket eltörlik, a politikusok akkor is
mondhatják, ők megtettek mindent” – tette hozzá a szociológus. Azt
ugyanakkor Melegh nem tudja, hogy a közpolitikák területén meddig mehet
el például Cameron, ám az biztos, hogy szűk a mozgástér. A britek szokás
szerint eljátszanak vele, hogy autonómok az EU-n belül, ám ez a nagy
önállóság egyáltalán nem is olyan hatalmas – hangsúlyozta a szociológus.
Így Melegh szerint azok a magyarok, akik az EU területén dolgoznak,
nyugodtan maradhatnak a helyükön, nem kell aggódniuk, hogy kirakják őket
valamelyik olyan államból, ahol elvileg szigorítanak.
(HVG)
Bal-Rad komm : Az lenne csak az igazán érdekes helyzet, ha min. félmillió magyar “tolná haza a biciklit!”
A
9,3 százalékos HIVATALOS munkanélküliség azonnal 14 százalékra ugrana!
Ha pedig ehhez hozzáadnánk a látens munkanélküliek kb.
három-négyszázezres táborát (akik már kiestek mindenféle hivatalos
statisztikából és ellátásból) könnyedén tudnánk produkálni a 20
százalékos munkanélküliséget! És már össze is jön a rendszerváltással
elveszitett másfél millió munkahely!
A rendszerváltás óta pedig már közel 24 év telt el!
Azóta pedig minden maffiakormány munkahelyteremtésekről áradozott-és ámitott!
Közben pedig helybenjárás zajlik csak! És ezermilliárdok elherdálása “munkahelyteremtés” cimszó alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése