És ha százezer magyar hazatolná a biciklit?

Egyre több nyugat-európai politikus jön azzal, hogy korlátozni kellene az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlását, vagy szűkíteni a szociális ellátórendszerek adta lehetőségeket más uniós államok polgárai előtt. Hová vezethet ez az út? Lezárhatják-e a határokat, és például a külföldön élő, egyes becslések szerint félmillió magyar egy részének pakolnia kell, és indulhatnak haza? A jóléti államok nagylelkű szociális ellátórendszereinek túlterheltsége az EU keleti bővítésével váltak forró témává. Míg korábban az EU az egymáshoz hasonló gazdasági fejlettségű államok integrációját jelentette, addig 2004–2007-ben a “szegény periféria” államai is csatlakoztak. A régióból milliók indultak nyugatra a magasabb bérek és jobb boldogulás reményében, és sokan meg is találták a számításukat, ám a gazdagabb államoknak el kell fogadniuk, hogy nincs “cherry picking”, nem lehet szelektálni a bevándorlók között, ha szabad a munkaerő áramlása. A szociális juttatások elvileg mindenkinek járnak. De mi történik, ha elfajul a helyzet, és David Cameron vagy Angela Merkel tényleg lezáratja a határokat? Egyáltalán, megtehetnék ezt? És akkor pakolhat a külföldön dolgozó félmillió magyar?
Kemény eurók peregnek
A kivándorolt magyarok jelenleg komoly összegeket utalnak haza, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly szeptemberben azt mondta, hogy 1,7 milliárd eurót küldtek haza (ez 510 milliárd forint, a Világbank adatai szerint viszont 530 milliárdot), ezzel is segítették az ország konszolidációját. A külföldön dolgozók ráadásul minden bizonnyal javítják az itthoni foglalkoztatottsági, munkanélküliségi statisztikákat, hiszen a magánszektorban szűkös az itthoni munkakínálat, és ők nem a magyarországi adatokat rontják. Ez pedig a kormánynak is jól jön.
Ennyi magyar lehet külföldön
A legvisszafogottabb becslések szerint is legalább 200 ezer, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tavalyi gyűjtése szerint pedig mintegy félmillió magyar dolgozik az Európai Unió (EU) különböző tagállamaiban (ezt erősíti a Világbank statisztikája is). A külföldre költözés tendenciája az utóbbi 2-3 évben erősödött fel igazán – bár ez még nem exodus, de a folyamat erősödik a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint is –, a Németországba kivándorló magyarok száma például dinamikusan bővül, már százezer honfitársunk él az Európa gazdasági motorjának számító országban, London pedig becslések szerint az ötödik legnagyobb magyar város lett. 2012-ben pedig volt olyan időszak, amikor a 30 éven aluli fiataloknak majdnem a fele gondolta úgy, hogy inkább külföldön kellene megpróbálni a boldogulást.
A külföldön dolgozó magyarok hazautalt 510-530 milliárd forintja nem tekinthető jelentősebb összegnek a magyar GDP-hez – ami 28 ezer milliárd forintot tett ki tavaly – és egyes régiók hasonló statisztikáihoz mérten, ám ha a több százezer fősre tett külföldi magyar kolóniából sokan az esetleg valamilyen módon bezáruló európai munkaerőpiacokról tömegével térnének haza, akkor az komoly gondokat okozhatna itthon.
A magyarországi munkanélküliek száma a tavaly szeptember-novemberi időszakban 411 ezer fő volt a KSH január 3-án közölt friss statisztikája szerint, ez 9,3 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg. A külföldön tartózkodó magyarok közül – akiknek számáról a migráció jellegéből fakadóan csak becslések állnak rendelkezésre – nem tudjuk pontosan, hogy mennyien dolgoznak, tanulnak, esetleg mentek külföldre házastársuk után családegyesítési célból, ám ha ebből a tömegből akár csak pár tízezren, esetleg százezren is arra kényszerülnek, úgy döntenek, hogy Magyarországra térnek vissza, akkor az a foglalkoztatottsági adatokra (a 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 59,6 százalék), illetve a munkanélküliségi statisztikákra is komoly hatással lenne. Egy nagyobb hazaáramlás akár 2-3 százalékkal is ronthatná a munkanélküliségi statisztikákat, ez pedig azzal is járna, hogy az államnak pénzügyileg is támogatnia kellene a visszatérni kényszerülőket. Emellett pedig a külföldről hazautalt eurók is megcsappannának.
Brit kormányfő: magyarok, ide ne nagyon gyertek!
A külföldi munkavállalást az unióhoz – és részben a schengeni övezethez – csatlakozás tette lehetővé a magyarok számára is. Az itthon pár száz euróért dolgozók a nyugati országokban ennek többszörösét tudják megkeresni, ráadásul bizonyos területeken – egészségügy, építőipar például – tárt karokkal is fogadták a keleti munkavállalókat, akik jó minőségben, ám olcsóbban dolgoztak. A keletiek beáramlása serkentően hatott a nyugati államok gazdasági teljesítményére is, ráadásul sok esetben olyan helyeket tudtak így betölteni, ahová nem lett volna helyi jelentkező.
David Cameron brit miniszterelnök ugyanakkor mostanában egyre harciasabban igyekszik fellépni a bevándorlás visszaszorításért. A belpolitikai szempontokra, vagyis a 2015-ös parlamenti választásokra figyelő kormányfő – elsősorban a román és bolgár polgárok idén év elejétől szabaddá vált uniós munkavállalása következtében – a bevándorlókártya kijátszásával játssza ki a választási adut. Cameron nem tagadja, hogy a bevándorlásból az évszázadok során profitált az Egyesült Királyság, ám szerinte meg kell akadályozni, hogy a bevándorlók csak kihasználják a brit szociális ellátórendszert, illetve anélkül érkezzenek be az országba, hogy lenne munkájuk.

Az ötlethez már az ellenzéki Brit Munkáspárt is csatlakozott, ők is szigorítanának az uniós munkavállalók szigetországba áramlásán. A brit közvélemény is felsorakozott Cameron ötlete mögé, a megkérdezetteknek már 77 százaléka gondolja úgy, hogy vissza kell fogni a bevándorlást, 56 százalékuk pedig szinte teljesen elhasaltatná a folyamatot.
Mindeközben Németországban és Hollandiában is a szigorítást támogatók válnak egyre hangosabbá, a kisebb konzervatív kormánypárt, a bajor CSU viszi ebben a prímet. A német politikai erő a szociális juttatásokkal visszaélők kitoloncolását szeretné elérni, “aki csal, az repüljön”, mondják. A német választópolgárok többsége viszont egyelőre úgy érzi, szükségük van a képzett külföldiek beáramlására (nem csak a keletiekre, hanem a déliekre is), relatív többségük (46 százalék) bevándorlása pedig inkább előnyös, mint hátrányos Németországnak. A politikai pártokról viszont 76 százalékuk gondolja úgy, hogy nem tesznek eleget a bevándorlással kapcsolatos problémák rendezésére.
Ezekkel a felvetésekkel egy nagyon komoly probléma van: hogy az EU négy alapjoga közül az egyik, a polgárok szabad áramlása csorbát szenvedne. Az európai integrációnak ez rendkívül szilárd sarokköve, a ma már 28 tagú blokkon belüli mobilitás szinte az EU és jogelődjének megalapítása óta az európaizáció egyik kulcseleme – az Európai Parlament (EP) elnöke szerint erről nem is lehet vitát nyitni. Andor László szociális ügyekért felelős uniós biztos komoly szócsatát is vív Cameronnal az ügyben. A munkaerő szabad áramlásának megsértése súlyos pont, és bár természetesen az államok még mindig igyekeznek jellemzően adminisztratív akadályokat gördíteni bizonyos szakmákban a külföldiek elé, az évek során komoly előrelépések történtek.
Hazajönni? Ugyan már!
Ez egy rendkívül komplex kérdés, a brit kormányfő csak látszatválaszokat igyekszik erre a kérdésre adni – fejtette ki Melegh Attila szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) migrációval foglalkozó docense. A szociológus szerint a nagy nemzetközi munkamegosztásban Európából az ipar egy része elköltözött, viszont itt maradt egy volt munkásosztály, amely nem tud megbarátkozni az országokba beáramló olcsóbb munkaerővel.
A cégek részéről ugyanakkor van kereslet a migráns munkavállalókra – bevándorlással a befogadó államok gazdaságai és költségvetési jól járnak –, ráadásul a brit média sem annyira ellenséges a bevándorlókkal, mint a politikusok. Amikor Londonban jártam, akkor olyan címlappal jelent meg egy lap, hogy “Londonnak szüksége van a bevándorlókra” – fejtette ki Melegh. A szociológus szerint Cameron azért is fordult ebbe az irányba, mivel alapjaiban képtelen az országon belül problémákra, köztük a munkaerő-piaci feszültségekre megoldást találni.

Melegh Attila ugyanakkor nem tudja elképzelni, hogy komolyabban korlátozzák a munkaerő beáramlását a szigetországba, vagy más hasonló aspirációkkal rendelkező államokba, a valószínűbb irány az, hogy a szociális rendszereket alakítják át. Az európai közvélemény hozzáállása a bevándorláshoz azonban meglepően cinikus a szociológus szerint: a világgazdaságban Európa lefelé csúszását, a kompetitív szempontból egyre kevésbé versenyképes gazdaságát csakis bevándorlással lehetne megtámogatni, a külső államokból érkezőkkel szemben ugyanakkor egyáltalán nem befogadó Európa, és a politikusok is ezt az irányt követik.
A helyzet most még az EU-n belül is eszkalálódik ezen a területen, ám itt nem sokat tehetnek a korlátozást szorgalmazó államok. A szociális rendszerek átalakítását is csak olyan szintig tudják meglépni, amely nem diszkriminálja a többi uniós polgárt, vagy ha igen, akkor egy “csiki-csuki” kezdődhet. Ideiglenesen bevezetnek egy intézkedést, mely addig is hatályban marad, míg le nem tiltják uniós szinten – emelte ki Melegh.
Mit szigorítanak a britek?
Egyelőre még nem sok mindent, a legtöbb intézkedés még csak a terv fázisában van jelen. 2014 elején ugyanakkor életbe léptek egyes kisebb intézkedések, melyek alapján az uniós országokból érkezők nagy-britanniai tartózkodásuk első három hónapjában például immár nem igényelhetnek álláskeresőknek járó szociális juttatásokat, és a három hónap leteltével is legfeljebb hat hónapig kérhetnek ilyen jellegű támogatást. A brit kormány azt is tervezi, hogy teszttel ellenőrzi a bevándorlók angoltudását, illetve kikérdezik majd őket, hogy mit tettek azért, hogy hazájukban munkát tudjanak találni. Ha megfelelően teljesítenek a nyelvtudást ellenőrző teszten, illetve a második kérdéskörre is kielégítő válaszokat adnak, akkor részesülhetnek csak lakhatási, önkormányzati, álláskeresési támogatásban. Az látszik, hogy a brit kormányzat a szociális ellátórendszeren keresztül igyekszik szigorítani, ez ugyanakkor döntően az újonnan érkezőkre vonatkozik, akik álláskeresési céllal érkeznek a szigetországba (még fix munkahely nélkül érkeznek). Aki tanulni megy, az ezen kedvezmények jelentős részét nem is venné igénybe, miután pedig befejezi ottani tanulmányait, azután pedig már nem számít friss bevándorlónak, így nincs akadálya az ottani munkavégzésnek. A brit kormány szóban tovább szigorít, ám kérdés, hogy elmennének-e addig, hogy a már egy ideje ott élő, letelepedett bevándorlók egy részét is kimozgassák a szigetországból (sokuknak ráadásul már az Egyesült Királyság az otthonuk). Ezt, mint az az uniós véleményekből is látszik, szinte biztos nem tudnák a britek meglépni anélkül, hogy uniós tagságuk bizonyos mértékig ne kérdőjeleződne meg.
“Verik a tamtam dobot a brit konzervatívok, egy-két intézkedést be is vezethetnek, és ha később ezeket eltörlik, a politikusok akkor is mondhatják, ők megtettek mindent” – tette hozzá a szociológus. Azt ugyanakkor Melegh nem tudja, hogy a közpolitikák területén meddig mehet el például Cameron, ám az biztos, hogy szűk a mozgástér. A britek szokás szerint eljátszanak vele, hogy autonómok az EU-n belül, ám ez a nagy önállóság egyáltalán nem is olyan hatalmas – hangsúlyozta a szociológus. Így Melegh szerint azok a magyarok, akik az EU területén dolgoznak, nyugodtan maradhatnak a helyükön, nem kell aggódniuk, hogy kirakják őket valamelyik olyan államból, ahol elvileg szigorítanak.
(HVG)
Bal-Rad komm : Az lenne csak az igazán érdekes helyzet, ha min. félmillió magyar “tolná haza a biciklit!”
A 9,3 százalékos HIVATALOS munkanélküliség azonnal 14 százalékra ugrana! Ha pedig ehhez hozzáadnánk a látens munkanélküliek kb. három-négyszázezres táborát (akik már kiestek mindenféle hivatalos statisztikából és ellátásból) könnyedén tudnánk produkálni a 20 százalékos munkanélküliséget! És már össze is jön a rendszerváltással elveszitett másfél millió munkahely!
A rendszerváltás óta pedig már közel 24 év telt el!
Azóta pedig minden maffiakormány munkahelyteremtésekről áradozott-és ámitott!
Közben pedig helybenjárás zajlik csak! És ezermilliárdok elherdálása “munkahelyteremtés” cimszó alatt!