Magyarország: kisöpörve padlástól a pincéig!

Izgalmas lehetett az év eleje az államadósság kezelőnél. Ha számításaink nem csalnak, akkor az év elején igencsak szükség lehetett minden fillérre. Borzasztóan kicentizhette az adósságkezelő a január elejét, legalábbis ha összerakjuk azokat a különböző forrásokból származó információkat, amelyekből a finanszírozási folyamatokra következtetni lehet. Mint azt múlt hétfőn megírtuk, a jegybank decemberi előzetes mérlege szerint az év végén mindössze 242 milliárd forint volt a kormány úgynevezett Kincstári Egységes Számlájának (KESZ) forint részén, ami 437,9 milliárddal kevesebb a november végi értéknél. Ezzel párhuzamosan a devizaszámla egyenlege 3,1 milliárd euróról 1,7-re esett vissza.

Ugyan a KESZ-állomány nagymértékű megcsappanását a jegybanki közlemény nem magyarázta – csak a tényét állapította meg (“a központi kormányzat betéteinek átlagos állománya csökkent”) – nagy valószínűség szerint azért zuhant a forintszámla 64 (!), a deviza pedig 46 (!) százalékkal egy hónap alatt, hogy az év végi GDP-arányos adósságráta alacsonyabb legyen a 2012-esnél.
A GDP közel 3 százalékát kitevő, összesen 870 milliárdos „apasztásra” (forintszámla: 437,9, devizaszámla: 432,9 milliárd forint) azért lehetett szükség, mert az adósságpapírok lejárata, illetve az újak kibocsátása, valamint a 2013 szeptember végi jegybanki, és a december 20-i ÁKK-s tényadatok alapján tavaly elbuktuk volna az adósság elleni harcot. Legalábbis, ahogy mi itt, az mfor.hu szerkesztőségében kalkuláltunk.
Vagyis a kormány a lejáró adósságát, illetve folyó kötelezettségeit nem új adósságpapírok kibocsátásából, hanem a likvid tartalékból fedezhette év végén. Ennek pedig a 242 milliárdra zsugorodott forintbetét, illetve az 1,7 milliárdnyi euróbetét lett a következménye. Az, hogy az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) mennyire centizhette ki a finanszírozást, nem tudjuk pontosan, mivel megkeresésünkre az ÁKK azt válaszolta, hogy a KESZ-állományra vonatkozóan “semmilyen információt nem kíván közölni”, így azt sem lehet tudni, hogy decemberben teljesült-e a 1,5 havi finanszírozási igénynek megfelelő tartalékolási szint, amelyet az ÁKK a Finanszírozási Kiadványokban előirányzott. (Álláspontjuk egyébként teljes mértékben érthető, hiszen ha a piaci szereplők tudnák, hogy milyen mértékben van az állam rövidtávon rászorulva a piaci forrásokra, akkor abból viszonylag könnyen tudnának előnyt, és így profitot kovácsolni, ami az állam (adófizetők) számára természetesen veszteséget jelentene.)
Tehát az idei évnek 242 milliárd forinttal és 1,7 milliárd euróval vágott neki a kormány. Igen ám, de az ÁKK idei január és március közötti időszakra vonatkozó kibocsátási terve alapján már január másodikán 50, nyolcadikán pedig 40 milliárdnyi három és 275 milliárdnyi 12 hónapos diszkont kincstárjegy járt le. Összesen tehát 365 milliárd forintot kellett előteremteni a lejáró adósságok kifizetésére január nyolcig, miközben elsején még csak 242 milliárdos volt a forintbetét-állomány. (Az 1,7 milliárdos euróállományt azért nem célszerű idevenni, hiszen abból kell kifizetni a január 29-én lejáró 1 milliárd eurós devizakötvényt, illetve némi devizatartalék sem árt.)
Vagy volt még forrás január elején a nyugdíjalapban vagy nem
Szükség esetén elvileg a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap vagyonához is lehetett volna nyúlni, már ha maradt belőle valami az idei évre. Egyrészt a legfrissebb elérhető statisztika szerint októberben már csak 132,6 milliárdnyi eszköz volt benne, másrészt Borbély László András, az ÁKK vezérigazgató-helyettese két hete azt mondta, hogy év végére a megmaradt eszközöket is értékesítették. Azt azonban nem lehet tudni, hogy december végéig ezt az összeget felhasználták-e valamire, vagy biztonsági tartalékként most január elején rendelkezésre állt.
Emellett, ha esetleg valamelyik aukció nem jött volna össze az év elején, akkor a kormány úgynevezett stand-by (készenléti) hitelkerethez is nyúlhatott volna.
Ráadásul a magyar költségvetés szerkezete olyan, hogy hó elején elsősorban kiadásai vannak, majd a 20-i adófizetési határidőkkel érkezik be az adóbevételek döntő része. Lásd az államháztartás tavaly januári alakulását. (Nagy valószínűség szerint idén is hasonló lehetett a lefutás.)

Vagyis kisebb csodát kellett tennie 8 nap alatt az adósságkezelőnek, hiszen még 123 milliárd hiányzott csak az adósságszolgálathoz, amin felül még jó pár tíz, de inkább százmilliárdot kellett a költségvetés folyó kiadásaira is előteremteni. (Ha a fenti ábrát tüzetesebben megnézzük, akkor láthatjuk, hogy a központi költségvetés halmozott egyenlege 2013. január 10-én már 400 milliárdos hiányt mutatott, és csak a 20-i áfa és egyéb adóbefizetések “hozták vissza az egyenleget”.)
Az ÁKK tehát rákapcsolt a 2013-as év utolsó hónapjaiban az adósság elleni harc jegyében még visszafogott kibocsátásokra, és a január másodikai aukció kivételéve végig többet adott el, mint amit meghirdetett. (Ott is csak azért nem, mert alig volt valamivel nagyobb a kereslet, mint a meghirdetett összeg – még erősen év eleje volt.) Olyannyira, hogy most kedden például minden idők második legnagyobb háromhónapos kibocsátását vitte véghez. A szokásos keddi, csütörtöki aukciókon felül emellett az idei év mind a három hétfőjén tartottak hathetes likviditási kincstárjegy aukciót, miközben 2013-ban egész évben összesen két ilyen alkalom volt.

Az aukciók során az ÁKK január 21-ig 595 milliárd forintért értékesített állampapírokat, továbbá 57 milliárdért adott el jegyzéseken, 25 milliárdért pedig úgynevezett nem-kompetitív (nem-versenyző) ügyletek keretében. Visszavásárlásra – természetesen – nem került sor. Ez összesen 677 milliárd forint, aminél nagyobb havi értékesítés 2013-ban csak januárban volt.

Pedig még csak január 23-án járunk, és előttünk van még jövő kedden egy 50 milliárdra tervezett 3 hónapos, illetve ma, csütörtökön a 3, 5 és 10 éves államkötvények aukciója, valamint jövő csütörtökön egy 12 hónapos dkj-aukció. Bár ez utóbbi kettőre az akk.hu-n található eseménynaptár nem közöl tervadatokat, de ha ugyanúgy összesen 45, illetve 50 milliárdért akarunk papírokat értékesíteni, mint a korábbi alkalmakkor, akkor sikeres kibocsátás esetén még minimum 145 milliárd állampapírt fog az ÁKK eladni. Vagyis hó végén a teljes értékesített állomány 822 milliárdra ugorhat. Hogy ez mekkora teljesítmény, az abból is látszik, hogy a már fent említett január-márciusi kibocsátási terv 3 havi penzumának (1661 milliárd forint) a felét egy hónap alatt teljesítené az ÁKK.
(mfor.hu )

Martonyinál is fordulhat a köpönyeg

Nemrég a Wall Street Journal újra foglalkozni kezdett a magyar demokrácia roppant aggasztó helyzetével. Colleen Bell egy szenátusi bizottsági meghallgatáson újra elővette, hogy szerinte Magyarországon gond van a "fékek és ellensúlyok" helyzetével, valamint több intézmény függetlenségével. Természetesen ez alatt azt értette, hogy az intézmények nyugattól függésével adódott gond, emiatt is kezdtek újra aggódni Magyarország miatt.

Aztán hazákból egy sokak által nem vált reakció érkezett. Martonyi János, a nyugati szabadkőművesség itteni komisszárja most először felemelte szavát az amerikai bírálgatásokkal szemben. A magyar külügyminiszter felszólította az amerikai nagykövetet, hogy bánjon csínján a Magyarországgal szembeni kritikákkal. Ezt a kőkemény visszaszólást kapták a magyar külügytől az amerikai gyarmatosítók. De ez is hatalmas eredmény, azt jelenti, hogy a köpönyegforgató politikusaink mostanra több pénzt kapnak keletről, mint nyugatról.

Újra fordult a köpönyeg, mostantól Martonyi se radikális atlantista, csak amolyan mérsékelt atlantista lesz, ameddig még nyugatról is, keletről is csordogálnak a pénzek. Korábban a magyar népet árulták el, most a nyugati hűbérurakat árulják el, egy másik hűbérúr kegyeinek reményében.

Ez a magyarországi politikai elit, nemsokára eljön az idő, amikor takarodniuk kell. Aztán lehet új alapokra helyezni a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Már ha egyáltalán lesz nagykövetségük Magyarországon, mert "az ilyen fontos kérdésekben nem szabad a nép megkérdezése nélkül, népszavazás nélkül dönteni".

http://www.hidfo.net/2014/01/23/martonyinal-fordulhat-koponyeg