Olcsó rabszolgatársadalom

Az igát húzó népen extraprofitot kereső biztosítótársaságok továbbra is abban reménykednek, hogy a magyar népről van még mit lenyúzni. A Generali Biztosító reprezentatív kutatást végzett a 18-59 éves magyar lakosság körében, hogy a "piaci viszonyokat" (profitszerzési lehetőségeket) felmérje. A felmérés eredeti célja az volt, hogy meghatározza, mennyi megtakarítást tesznek félre az emberek, amit esetleg - egy kis rábeszélés hatására - akár biztosításokra is költhetnének.

Mondanunk sem kell, az eredmény, hogy a magyarok szinte semmilyen megtakarítással nem rendelkeznek. Országosan minimális összegeket tudunk havonta félretenni, az átlagfizetés a nagy többségnek gyakorlatilag a havi szinten kötelező jellegű kiadásokra úszik el. Vagyis a dolgozó magyar embernek annyi nem jut, hogy a megkeresett pénzéről maga rendelkezzen. Az átlagfizetés a létfenntartásra megy el, vagyis olyan, mintha a munkánkért nem kapnánk semmit. Még egy egyszerű rabszolga is kap hajlékot a feje fölé és ételt, hogy ne dögöljön éhen. A statisztika szerint pontosan ennyi jut egy átlagos magyar embernek.

Demokrácia Kr.e. 500-ban és 2014-ben. A külsőségek változnak, a lényeg ugyanaz.

De lássuk csak a százalékokat: a háztartások bevételeinek 82%-a azonnal elmegy mindennapi kiadásokra. A bér 32%-a rezsiköltség, 31%-a pedig élelmiszerre megy el. 19% lett a hosszú távú kiadások közé sorolva. Ez alatt azt kell érteni, hogy törlesztés a banknak (hiteltörlesztés: 12%), gyermekeink támogatása 3%, megtakarítások 4%. A fennmaradó 18% azok a kiadások, amik a rezsi, élelmiszer és hiteltörlesztésen felül továbbra is alapvető kiadások, hogy a társadalmi normáknak megfeleljünk, mint például tisztítószerek, tisztálkodó szerek és ruházkodás, üzemanyag és utazási költségek.

Röviden tömören összefoglalva: egy átlagos magyar ember fizetésének egyharmadát elviszi a lakhatás, egyharmadát az egyszerű létfenntartás (étel), egyharmadát pedig a ruházkodás, hiteltörlesztés, munkahelyre ingázás. Hajlék, étel, ruházkodás. Pontosan ennyi jut egy rabszolgának. Azt leszámítva, hogy a modern rabszolga még azért is fizet, hogy a munkavégzés helyére eljuthasson. Ezt hozta nekünk a kapitalizmus, ezt hozta nekünk a liberalizmus, és a demokrácia. Tényleg ezt akarjuk?

Fenyvesi Áron