Letelt az idő.
Évekig, évtizedekig lehetett egy egész társadalmat az orránál fogva
vezetni, ennek azonban véget kell érnie; az isteni törvények szerint,
ami egyszer elkezdődik, az bizony be is fejeződik. A dőreségekkel
tarkított, álarcok mögé bújt gazemberek előbb-utóbb elszegényedve fognak
megszűnni, s az új kor hajnalán már csak a szívvel élők fognak
hatalomhoz jutni.
Mindenkinek
csak maga felett van hatalma. Ember ember felett nem uralkodhat, ezt
elfelejtik hangoztatni az okosok, pontosan azért, mert a juhnyájat csak
akkor lehet vezetni, ha nem tudnak semmit, főleg ezt nem szabad tudni.
Mi, emberek, arra teremtettünk, hogy boldogan, békességben éljünk a
Földön, leöljük és megegyük az állatokat, télen fűtsünk, ha fázunk, és
világítsunk, ha sötétség borul ránk. Enni és inni kell, legyen egy
hajlék, ahol lakhatunk, és kész, sokan ezzel meg is elégednek. A baj ott
kezdődik, amikor a házat, lakást el akarják venni olyan emberek,
akiknek semmi közük hozzá. Továbbá miért kell fizetni a villamos
áramért, a vízért? Megint csak eljutottunk olyan alakokhoz, akik aljas
módon lefölözik a hasznot, súlyos milliárdokat, miközben valaki alig
tudja kifizetni a villanyszámlát…
A Föld gondoskodik lakóiról, a számos találmányok is bizonyítják
ezeket: minden létezik elméletben, csak a gyakorlatba kell átültetni. Az
emberi barbárság műve, hogy tömegpusztító fegyvereket gyárt, ahelyett,
hogy olyan berendezéseket alkotnának, amelyek képesek áramot generálni,
hogy ne kelljen villanyszámlát fizetni. Némely tudós eltűnt a
süllyesztőben, másoktól ellopták a találmányokat. A Kárpát-medence
kitermelt olyan koponyákat, amelyek aztán Nobel-díjat kaptak, az egész
világon ismerik a nevüket, a találmányokat használják.
Bűnünk a tétlenség, ha ezt így ki lehet jelenteni! Az ember ölbe tett
kézzel nézi, ahogyan kirabolják olyan emberek, akik messziről jöttek.
Egyes alakok a bűntudatkeltés eszközével operálnak a világban,
hazugságokra építik történelmüket, történelmünket. Ennek az egész
aljasságsorozatnak a végére érkeztünk. A hazugok megbuknak, az igazak
győzedelmeskednek – a törvényszerűség mindent be fog bizonyítani az
elkövetkezendő néhány évben. A Jóisten sem tűrheti, hogy a gyermekei
egymást öljék azért, hogy egy kis csoportosulás érdekei jól alakuljanak,
és az a csoport meggazdagodjon. Mindenkinek jár a lelki gazdagság, és
ennek megjelenése aztán a fizikai síkon is. A gazdagság nem lehet
kiváltság, mert felborul minden, az értékrendek, a kapcsolatok, és így
egy egész Nemzet is felbomolhat.
Sosem értettem, miért van az, hogy egy szűk réteg mindenféle
juttatásban, kiváltságban részesülhet, ezzel szemben a kisembereknek
semmi nem jár. Igazságtalanság, lehetne mondani. Induljunk ki abból az
elméletből, hogy minden ember egyenlő, és gondoljuk végig, nézzünk szét a
mai világban, hogy ez milyen módon érvényesül. Én úgy látom, nincs
egyenlőség, a szabadság hiányzik a világból. Maguk a törvények is ezt
kívánják rombolni, a szabadságtudat megszűnését kívánják elérni. Az
ember nem állat, akit karámok, kerítések közé kell szorítani, hiszen
minél jobban tiltanak valamit, annál inkább vonzóvá válik.
Európában a tendencia az, hogy egységbe tömörítjük az országokat,
aztán elvesszük az önrendelkezés jogát, és a minél később csatlakozók
lesznek legjobban kifosztva, ők lesznek a szeméttárolók. Egy ország
nemzeti önrendelkezését megszüntetni rendkívül dőre cselekedet, azt is
írhatnám: súlyos visszahatásként fog ez jelentkezni a későbbiekben.
Borzasztóan magas árat kell annak az embernek, embereknek fizetniük,
akik Európából egy afféle Európai Egyesült Államokat akar, akarnak
csinálni.
Az alakoskodók, a békétlenek, a kizsákmányolók, a valódi gazemberek
eljátszhatták ideig-óráig kisded játékaikat, áthúzhattak egyetlen
tollvonással határokat, tönkre tehettek jó néhány nemzetet, csakhogy a
jövő egészen mást tartogat: békességnek kell érkeznie, valamint
igazságosságnak.
Magyarország számára a XX. század semmi jót nem hozott, mert bár volt
nekünk egy Horthy Miklósunk, aki konszolidálta az állapotokat, rendet
teremtett az országban, ő sem tudta elkerülni, hogy feldarabolják az
ezeréves királyság területét. A revíziót, mint tudjuk, a nagyhatalmak
nem támogatták, a kormányzó és társasága nem is gondolhatott tényleges
terület visszacsatolásra. Az előző század finoman szólva is meggyötörte a
Magyar Nemzetet. A mai magyarság – sajnos – egy szétzüllesztett,
többszörösen megvert, kifosztott néppé lett ledegradálva. Minden módon
ölték és ölik ma is a magyar identitástudatot. A tévé, a rádió ontja
magából a nemzetellenes, erkölcstelen szemetet, hogy az újságokról ne is
beszéljünk. A plurális politikai paletta megteremtésével még jobban
faragtak egyet a magyarságon, elérve, hogy az emberek összefogás helyett
vitatkozzanak, mini háborúkat vívjanak a politikai pártok érdekei
mentén. Ennek számos bizonyítékát a saját szememmel láttam, amikor a
családon belül hatalmas vitákra került sor, csak azért, mert az egyik a
narancspártra, a másik a vörös pártra szavazott. Többen nem beszéltek
egymással évekig, családi összejövetelekre sem jártak, kihűltek a
kapcsolati vonalak.
Szépnek szép, hogy olyan színes a politikai paletta, az ember
eldöntheti, kire teszi a voksát. Rendkívül szépen hangzik, a hosszú
évtizedek alatt a demokrácia intézményei megszilárdultak, az eszmék
kikristályosodtak, az alapvető elvek mindenhol ugyanazok. A szép
csomagolásba burkolt rohadt valami azonban bűzlik. A nemzeti egység
szétverése a politikai pártok csatározásai által hosszú évek óta
nyilvánvaló. Pontosan ezért lett Magyarországon olyan markáns a két
pólus közti ellentét, hogy az embereket tökéletes módon megossza. Közben
folyamatosan tüntetések zajlanak szerte az országban, antifasisztáknak
nevezett társaságok kiabálnak, próbálnak erőszakot elkövetni egy ország
testén. Aztán jönnek néha liberálisok, akik a szabadelvűség fegyverével
tudnak toborozni maguk mellé egy-kétszáz embert, hála istennek többre
nem futja az erőből! Vannak még szocialisták, konzervatívok,
kereszténydemokraták, és nemzeti radikálisok… Mindenki kedvére
válogathat, szortírozhat, van néhány párt, amelyre lehet szavazni. A
szocialista-konzervatív tengely két végén egy-egy párt trónol, akik a
legnagyobb erőket tudják mozgósítani az emberek körében. (Meg kell
jegyezni, a szocialisták szépen lassan szétforgácsolják magukat!) A
lényeg ebben a történetben, hogy ezeket a sokszínű, számos eszmét
feldolgozó pártokat egyetlen kéz mozgatja, és a valóságban sokkal jobban
összefonódnak, mint azt bármennyire is el tudjuk képzelni.
Magyarország váltókormányzásai több kárt okoztak, mint a kommunizmus
egymaga. Baloldal és jobboldal felváltva kormányzott az elmúlt jó húsz
évben, amit az egyik felépített, lerombolta a másik, és fordítva.
Egyedül a szocialisták tudtak két ciklust egymás után kormányozni,
aminek végül meg is lett az eredménye: az ország eladósodott, az erkölcs
és kulturális válság a tetőfokára hágott, az emberek hite is
megrendült. Jelenleg jobbközépre sorolt kormánya van Magyarországnak,
akik valószínűleg a következő választást is megnyerik, szerencsére, már
nem lesz kétharmados többségük. Hogy hová tart ez az ország? Mindenki
döntse el maga! Én amondó volnék, Magyarország számára a demokrácia, ez
az úgynevezett liberális demokrácia semmiképpen sem járható út. A
jogállamnak nevezett bődületes szamárságokkal megterhelt rendszere jót
nem hozott ennek a Hazának, így nem is érdemes éltetni ezt a haldokló
szörnyeteget.
Most, hogy Horthy Miklós személye egyes társaságok részéről utálat
tárgyát képezi, kutatómunkába kezdtem. Régóta foglalkoztatott már a
kormányzó cselekedetei, politikája, és úgy általánosságban a
személyisége is. A napokban elolvasott cikkek, tanulmányok, a sok
történet, amelyet a kisemberek adtak elő, körvonalazott bennem egy
képet. Horthy Miklós karizmatikus, markáns személyisége érthető módon
képezi ma utálat tárgyát; tökéletesen megértem azokat, akik megvetik,
fasisztának nevezik. Ennek az embernek egyetlen bűnét lehetne felhozni:
rendet tartott Magyarországon, megvédte a magyarságot, gatyába rázta a
gazdaságot, a Nemzet szuverenitását tartotta elsődleges szempontnak,
továbbá a Szent Korona törvényeit tartotta mérvadónak. A mai korban
operáló magyar állampolgárok (sosem voltak magyarok!) számára megvetendő
személyiség, mivel pontosan tudják, ha a jelen korban lenne egy ilyen
államférfi, az ő hatalmuk egy csapásra összeomlana. A Horthy-korszak
nagy érdeme, hogy valódi nemzeti politikát folytatott, a magyarok otthon
érezhették magukat a Kárpát-medencében. Akkoriban olyan nagy
politikusok alkották a hatalom gerincét, mint Bethlen István gróf, vagy
Teleki Pál gróf. Horthy-Bethlen-Teleki trió munkálkodásai
eredményeképpen vált Magyarország gazdaságilag erős állammá, amely
megőrizte a királyság intézményét, bár király nélkül, mégis megőrizte
szakralitását, amelynek ma oly nagy hiányát bárki érzékelheti. A
kormányzó úr antiszemitizmusát kifejezetten dőreség hangoztatni, ugyanis
a numerus clausus törvényeket nem a zsidók ellen hozták, hanem a magyar
értelmiségi réteg védelmében, akik az elszakított magyar területekről
eljőve az anyaországban kívántak élni.
Sajnálatos módon, az elmúlt hetven évben Horthy Miklós személyiségét,
történelmi megítélését tudatosan torzították, ennek következtében pedig
olyan furcsa eset állt elő, hogyha valaki nem veti meg a kormányzó
személyét, akkor a tudatlanságra hivatkozva nem is mond róla semmit.
Jelenleg olyan politikai rendszer van hatalmon, Magyarországon, amely
minden erejével azon munkálkodik, hogy a magyarság számára fontos
történelmi személyeket besározzák, a gyilkosokat pedig példaként
említik, „reklámozzák” az embereknek. Így történhet meg manapság, hogy
egy pufajkás karhatalmista, aki ’56 őszén a tömegbe lőtt, aki kiszolgált
egy mészárlással fennmaradó rendszert, Horn Gyula, állami temetéssel
kerül a földbe, valamint szobrot emelhetnek neki bárhol az országban.
Egy olyan emberről van szó, aki nem nyugodhatna magyar földben soha,
mert ezzel megsértjük azokat a halottakat, akik hősként küzdöttek a
kommunizmus, és a magyarok ellenségei ellen. A jó és rossz fogalma igen
relatív, a hagyományos értékrendek szerint vizsgálva tökéletesen
megcserélték ezt a két fogalmat: manapság az a jó, ami rossz, és az a
rossz, ami egy normális társadalomban üdítő, kellemes lenne.
Horthy Miklóssal szemben mit lehet felhozni? Egy Horn Gyulát,
demokratikus kizsákmányolást, nemzetgyalázást, szabad rablást, néhány
évtized kommunista diktatúrát… A sort még lehetne folytatni. Egyetlen
egy személy képes a mérleg egyik serpenyőjét tisztességesen leterhelni,
mert az ő személye a fentebb felsorolt aljasságokat mind felül tudja
írni. A magyarság kormányzójának Magyarországon tucatnyi szobrot kéne
emelni, számtalan utcát el kellene nevezni róla…
Az időről gondolkodván, arra a meggyőződésre jutottam, hogy vissza
fog még térni Hazánkba a béke és nyugalom fecskéje, az erővel élő turul
itt fog körözni felettünk. Az idő nekünk dolgozik, magyaroknak, az
arcátlanok pedig csomagoljanak maholnap, mert csak a tisztaszívűek
maradnak meg. Úgy gondolom, a politikusok felismerték, hogy a Magyar
Nemzet egységessé válása a küszöbön van, ezért próbálnak a nemzeti
jelszavak mögé bújni, csakhogy a Jóisten előtt nem lehet hazudni. Ha
jobban meggondoljuk, örökké nem tarthat a ború, az eget nem borítják
folyamatosan vaskos felhők, ahogy az évszakok változnak, úgy süt ki a
Nap, amely elűzi a fellegeket.
Ezt a gondolatot Wass Albert fogalmazta meg Üzenet haza című
versében. Csodálatos gondolat! Ahogyan változik a széljárás, a csillagok
járása, ahogy fordul a világ kereke, úgy tűnnek el a hazugok, hamisak…
Mert mi hagytuk! Felültünk a szép ígéreteknek, a demokrácia mesés
szemfényvesztéseinek, amelyekből semmi nem valósult meg; hagytuk, hogy
fehérgallérok mögé bújt sarlatánok telepedjenek az ezeréves Királyság
nyakára, akiknek semmit nem számít az emberek élete, boldogulása! Ezer
éven keresztül működött egy olyan rendszer, amely a természethez
igazodott, a Szakrális Magyar Királyság. 1944. március 19-én szakadt meg
egy ezeréves folyamat, és ez még ma is fennáll, ez az áldatlan állapot,
a Nemzet szenvedése! Hetven év alatt tökéletesen bebizonyosodott, hogy a
köztársaság idegen Magyarország számára, a demokratikus állapotok a
Kárpát-medencében nem vezetnek sehová.
Ha Magyarország visszatalál az ezer évig fennálló Királysághoz,
életben marad! Ha nem talál vissza, szétfújja a szél a magyarságot, mint
őszi faleveleket! De az idő nekünk dolgozik…
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/sz-kovacs-peter/3054-nehany-gondolat-az-idrl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése