Korábbi írásunkban
felvázoltuk, mi az, amit nehezményezünk a pénzosztás kapcsán. Ha a
cigány sértetteknek jár a kárenyhítő összeg, akkor Horák Nóra, Szögi
Lajos, Marian Cosma, a West Balkános lányok családjainak miért nem? Mert
ez is diszkrimináció ám. Mégpedig igen negatív a magyarok irányába.
Kaphatna kárenyhítést a sok ismeretlen halálra vert idős ember
hozzátartozója, vagy azok a szintén idős emberek, akikből kínzással
csikarták ki, hol tartják a pénzüket. Ők pedig örültek, hogy egyáltalán
életben maradtak. A kárpótlás formájára és kereteire a Fehér Gyűrű
alapítvány tett javaslatot. Ez az alapítvány tartja a kapcsolatot az
áldozatokkal, de anyagilag is támogatja őket. A sértettek adatai
különleges adatnak lettek minősítve, ezért nem hozzák nyilvánosságra.
Reméljük, hogy magyar családok is felkeresik a már említett Fehér Gyűrű
alapítványt, talán a sértett magyar embereknek is kiharcolnak 70
milliócskát. Csak hinni tudunk benne, hogy nem a kettős mérce határozza
meg aktivitásukat.
Hadnagy Ármin
A
minap útközben hallom az autóban a hírekből, hogy 70 milliós kárpótlást
fognak kapni a cigány családokat ért gyilkosságok áldozatainak
hátramaradott családtagjai, csak még arról nem döntöttek, hogy
készpénzben, vagy életjáradék formájában adják-e oda.
Fel
is merült bennem, hogy vajon a cigánybűnözőknek áldozatul esett nem
cigány áldozatokat, illetve az ő hozzátartozóikat miért nem támogatta
soha a politika, miért kellett Szögi Lajos családjának perre menni? És
vajon a családfő elvesztése miatt előállt anyagi ellehetetlenülésüket
miért szemlélték ugyanazok a szervezetek tétlenül és részvétlenül,
melyek a cigány áldozatok esetében nagyon is aktivizálták magukat a
médiákban. Nem kellene minden vétlen áldozatra ugyanolyan részvéttel
tekinteni? Nem kellene-e minden áldozatot kárpótolni?
Aktuális „demokráciánkban” a válasz egyértelmű NEM!
Aktuális „demokráciánkban” a válasz egyértelmű NEM!
Tapasztalataink
szerint a hivatalos tájékoztatásokban jelenlévő megkülönböztetés is így
működik, ha az elkövető cigány származású, akkor bizonyosan
elhallgatják, ha azonban az áldozat cigány, akkor természetesen a média
rárepül mint a bizonyos légy, – kivéve, ha az elkövetők is cigányok
voltak.

A megszokott kettős mérce pedig már csak hab a tortán.

A “civil” szervezetek mellett az összes parlamenti párt képviseltette magát
a temetésen, melyet Iványi Gábor celebrált
a temetésen, melyet Iványi Gábor celebrált
Úgy
gondoljuk, hogyha egyszer bizonyítást nyernek ezek tények és az emberek
által felvetett kételyek, akkor az is ki fog derülni, hogy a brutális
gyilkosságok és a kettős mércéjű kárpótlások valódi célja a
megosztottság növelése. Ahogyan a cigánybűnözők által elkövetett
gyilkosságok, atrocitások és nagy súlyú bűncselekmények igen enyhe
elbírálása, büntetése is ezt a célt szolgálja.
Az
ijesztő méreteket öltött cigánybűnözésnek köszönhetően a deviáns
viselkedésük következményeként már amúgyis jelenlévő cigányellenesség
tovább nőt, tehát a kettős mércéjű javadalmazásoknak, ítélkezéseknek
vélhető célja a társadalom cigányellenességének fokozása, és a
félelemkeltés volt. Valamint annak kiprovokálása, hogy a társadalom
cigánybűnözéssel érintett rétegeit olyan önvédelmi reakciókra
késztessék,illetve áldozataikból olyan bűnözőt, jobb esetben
kiszolgáltatott ostobát faragjanak, amelyekre és akikre aztán újjal
mutogatva lehet lecsapni, mondván, ők „kirekesztők, szegregálók,
fasiszták, bűnözők, idegengyűlölők”!
Ha cél nem is bizonyítható, mindenesetre a valós „eredmény” vagyis a következmény ez lett.
Mivel
pedig sem a véletlenekben nem hiszünk, sem pedig azt nem gondoljuk,
hogy a politika, a politikusok és irányítóik ostobák lennének, ezért azt
kell gondolnunk, hogy e „véletlen” egybeesés nem is olyan véletlen.
Ám,
ha ez nem lenne elég, nézzük csak meg, kik profitálnak belőle. A
sértettek és az áldozatok bizonyosan nem. Az anyagi és propaganda
hasznot, meg épp az előidézők és söpörték be. Azt pedig tudjuk kik
állnak a politika dróton rángatottjai és a pénzhatalom mögött. E kettős
mérce költségeit pedig – ahogyan eddig is – nem bőkezű adományozók
állják saját zsebből, hanem az ellehetetlenített, agyon sanyargatott
lakosság zsebéből és tányérjából lopják össze.
És még csodálkozunk, hogy a „politikus” meg a „bankár”szitokszóvá vált?!
És még csodálkozunk, hogy a „politikus” meg a „bankár”szitokszóvá vált?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése