Miről hazudnak a grafikonok?

Magukat függetlennek nevező hazai honlapok értetlenségüket fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy jobboldali-szélsőjobboldali honlapok Oroszország mellett foglalnak állást, és egyre nyugatellenesebbek a megnyilatkozásaik. Ennek legnyilvánvalóbb példája a mandiner.blog honlapon a napokban megjelent "A Nyugat vs. Oroszország: Ki a király?" című írása. Ebben az írásban a szerző azt bizonygatja, hogy Oroszországnak az atlantistákkal szemben nincsenek esélyei, sem gazdaságilag, sem katonailag. Az orosz hadsereget a hidegháborúból hátramaradt erőnek nevezi, és több grafikonnal igyekszik Nyugat fölényét bizonygatni.

Furcsa módon az íráshoz mellékelt grafikonok a Nyugat sérülékenységét bizonyítják. Mielőtt ezeket a grafikonokat kielemeznénk, vegyünk figyelembe egy történelmi tényt. 1945 óta az USA és a vele szövetségesek egyetlen háborút nem nyertek meg. A háborúban mindig az a vesztes fél, aki nem tudja akaratát az ellenségre rákényszeríteni, illetve aki a célok elérése helyett visszavonul, vagy olyan vereséget szenved el, mely minden további ellenállást lehetetlenné tesz.

Ha nem vesszük figyelembe az operettháborúkat (Panama, Dominika), akkor azokban a háborúkban, melyeknek komoly tétjei voltak, az USA rendre alulmaradt. A koreai háborúban olyan szégyenletes békét kellett kötniük, mely addigi történelme során a legmegalázóbb volt. Az észak-koreai hadjáratuk olyan fejvesztett meneküléssel végződött, mely a hadtörténelemben is ritkaságnak számít. Ezt követte a vietnami háború, melyben a háborús bűncselekmények sokasága ellenére történelmi vereséget szenvedtek. Az a pánikszerű menekülés, melyben a félmillió USA katona és a kollaboránsok egymást taposva igyekeztek elhagyni az országot, a vereségek történeteiben felülmúlhatatlan. Irakban sem érték el kitűzött céljaikat, és Afganisztánban a minden ipari háttér nélküli népi ellenállás most kényszerítette őket letérdelésre (kivonulásra).

Külön érdemes foglalkozni a grúziai háborúval, mert itt került a háború után első esetben szembe a Nyugat az oroszokkal. A grúz hadsereg a háború megindulásakor a világ legkorszerűbben felszerelt hadserege volt. A legmodernebb USA és izraeli fegyverzettel rendelkezett és a legjobbnak tartott kiképzők készítették fel a támadásra. Az irányítást teljes egészében az USA katonaság látta el, műholdakkal és a legmodernebb hírközlő, felderítő technikákkal. A grúz hadsereg a támadása után öt nappal teljesen -TOTÁLISAN- megsemmisült az orosz ellencsapás következtében. Grúziát a nyugati haditechnikával, kiképzőkkel, logisztikával, hadvezetéssel együtt az orosz hadsereg egyszerűen kiütötte, a porba fektette.

Nem szabad az USA hadseregét csak hamburgerzabáló buzik sokaságának tartani, mert egy militarista állam hadserege, jó kiképzéssel és felszereltséggel. Ennek ellenére a harcértéke nem jó, és ha valahol a légifölényét nem tudja érvényesíteni, rendre alulmarad a földi küzdelmekben. Koreában a MIG-15 megjelenése, Vietnamban az orosz légvédelmi rakéták (DVINA) és vadászgépek törték meg a városok ellen elkövetett tömeggyilkosságait az USA légierőnek, és ezzel együtt a harcászati fölényét is elveszítette. Grúziában az oroszok egyszerűen lesöpörték az égről az egész grúz légierőt és a precíziós rakéták minden haditechnikát -beleértve az USA irányító központot is- megsemmisítettek.

A NATO európai hadereje sem különb az USA-nál semmivel. A vezető katonai erő a németeké, akik eddig még sehol nem tudtak semmiféle katonai eredményt felmutatni. Részesei minden katonai vállalkozásnak, de siralmas a szereplésük. Igazi szolganép, parádézni tudnak, de ha keménnyé válik a helyzet, végük. 1941-ben Moszkva előtt ráfagytak a tankjaikra, és ettől kezdve éveken keresztül, egészen Berlinig csak veszteségeik voltak. Mindebből le kell vonnunk azt a végső következtetést, hogy Nyugat képtelen egy háború megvívására. Az emberanyaga nem tudja elviselni a szélsőséges helyzeteket, tartozzon bármelyik nációhoz.

Most nézzük a mandiner.blog grafikonjait, mellyel a nyugatiak fölényét akarták bizonyítani, de valójában a gyengeségük bizonyítéka lett.

Első bemutatott grafikonon a lakosság összlétszámát láthatjuk. EU: 500 millió, USA 313 millió, Oroszország 152 millió. A három adat első látásra a Nyugat fölényét mutatja. Ha viszont ismerjük a belső helyzetet, akkor tudjuk, hogy az EU rendkívül megosztott, a politikai és gazdasági érdekellentétek növekednek, és az 500 millióból 200 millió lényegében ellensége az EU-nak, úgy a migránsok, mint az elszegényedettek, a reménytelen helyzetbe került kizsákmányoltak, és ehhez kell számítani az erkölcsös, vallásos, természetes életvitelt folytató embereket is. Az EU egy nagy nihil, holokausztvallásos buzik diktatúrája. Az EU lakosságának meghatározó része úgy tekint Oroszországra (és Putyinra), mint egy ígéretre, mely a normális életvitelhez való visszatérést garantálja. Nem lehetne összeszedni egy ezredre való igazi, önfeláldozó férfit az 500 millióból, ha háborúzni kellene a biztos halál kilátásával. Az USA lakosságának fele csak arra vár, hogy megroppanjon kissé a rendszer. Los Angeles és New Orleans bizonyítja azt, hogy amint valami baj történik, elszabadul a pokol. Rablás, erőszak, gyújtogatás, belső háború. Nem véletlenül építenek százszámra internáló táborokat az USA-ban, a vezetés tudja jól, hogy mi lenne egy komolyabb háború esetén, ha pár száz atombomba összetörné a rendszer gerincét. Oroszországnak egységes, hazafias és áldozatvállalásra kész a lakossága. Ezért a látszólagos létszámfölény kész istencsapása az atlantiak számára.

Második értékelhető grafikon a várható élettartam. Nyugat átlagosan 80 év, Oroszország 70. Ez egy akkora teher a gyermektelen Nyugatnak, amit háború esetén, különösen ha az elhúzódik, nem tud elviselni. Több száz millió öregember akkora teher, mely már ma is súlyos gondok forrása.

Következő grafikon a nemzeti össztermék, mely mintegy tízszerese az oroszok össztermékének. Ez első látásra nagyon szépnek tűnik, de ha tudjuk, hogy ebbe beleszámít minden termék, a szórakoztató elektronikus szemetektől a szinglik vibrátorán keresztül a sok kényelmi hülyeségig (úszómedence, kerti törpe és ehhez hasonló feleslegességek), akkor ez a fölény máris megsemmisült. Az energia, a haditechnika, az élelmiszer és más stratégiai ágazatók számítanak csak, különösen háború esetén, és ebben Oroszország teljesen egyenrangú ellenfele az atlantistáknak.

Van még jó pár grafikon (GDP, átlagjövedelem és ilyesmik), melyeknek semmi jelentőségük sincs. Egyedül a katonai kiadásokkal érdemes még foglalkozni, mely a NATO országokban összesen 990 milliárd dollár, míg Oroszországban 90 milliárd. Csakhogy az óriási NATO összegből nem kerül legyártásra sokkal több haditechnika, mint amit Oroszország állít elő. Egy német Leopárd harckocsi, mely semmivel sem jobb az orosz T-90 -nél, tízszer annyiba kerül, mint az orosz, és így van ez a ruházattól kezdve a kézifegyvereken keresztül a legmodernebb vadászgépekig. Az oroszok mennyiségileg és minőségileg is az élmezőnyben vannak, a világpiacon vezető szerepük van, és a világ haditechnikai kiállításain rendre söprik be a díjakat.

Az USA haderő létszáma az oroszénak a duplája, de ez szintén semmit nem jelent. Amióta Dél Vietnamból 500 ezer USA katona egymást taposva menekült a jóval kisebb létszámú észak vietnami hadsereg elől, azóta a létszám az USA vonatkozásában semmit nem jelent. Buzik, kábítószerezők, pszichopaták, nők, bevándorlók és egyéb kétes alakok alkotják az operatív USA hadsereg gerincét. Ezért verik őket a tálibok és mások, a világ számtalan pontján. Ezért nem győznek soha, sehol. A világháborút is az oroszok nyerték meg nekik, és köztudott, hogy akkor is, ha egy komolyabb német támadással kellet szembe nézniük, a futás volt az egyetlen megoldás számukra. Az akkori német haderő 90%-a a szovjet fronton harcolt, és a maradék 10% elég volt az atlantisták ellen. Annál a német hadseregnél az oroszok már akkor is jobbak voltak, de ma már sokkal jobbak, és nem 10%-al kellene szembe néznie a NATO-nak, hanem 100%-os 100%-al. Félnek is nagyon, látható a zavarodottság és a tanácstalanság minden vonalon. Jó lenne még időben feltenni a kezeket.

Kassai Ferenc