2014. április 25., péntek

Bentlakási kegyelem


Ez a kilakoltatás-stop, ne ebben bízz - (Kép Civil Kontroll)

Szándékos megtévesztés a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása? – A devizahiteleseknek. “A kilakoltatási moratórium annak szól, akinek már elárverezték az otthonát – tehát akinek már véget ért a játszma és vesztett!”

- De a számlaadósokkal mi lesz? Azokat már meg se akarják téveszteni?

Ez a kilakoltatás-stop, ne ebben bízz! – Jelképes kamu intézkedés a devizahitelek “végső megoldásáig”

A Hitelkárosultak blog, a Civil Kontroll és a saját véleményét foglalta össze a Szabad Riport az alábbiakban:
Felszínes és félrevezető híradások tömkelege a médiában, propaganda nyilatkozatok az országgyűlésben, – ennyi a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása és nem több.
Sajnos, fel kell hívni az érintettek figyelmét arra, hogy a kilakoltatási moratórium ellenére bárkinek elárverezhetik továbbra is az otthonát, sőt, mi több, az elmúlt hónapokban is gőzerővel zajlottak az ingatlan árverések! A kilakoltatási tilalom tehát nem azonos az árverezések leállításával!
Az országgyűlés még a tavalyi esztendő végén, novemberben döntött arról, hogy április 30-ig meghosszabbítja a kilakoltatási moratóriumot. – “A kormány a szerdai ülésén pedig úgy határozott, hogy meghosszabbítja a kilakoltatási tilalmat a devizahitelesek problémájának végleges megoldásáig” – közölte a kormányszóvivő.
Ezzel csak az a probléma, hogy semmi értelme, haszna nincs az érintettek számára, – mert lakásaikat ugyanúgy elveszik tőlük, csak kapnak még egy-két hónap bentlakási “kegyelmet”. Micsoda kegyes intézkedés…
(Egyébként is, a legtöbb kilakoltatás most (még!) nem is devizahiteles ügyből fakad, ezek jelenleg elenyésző számúak, tehát elég nehéz ráfogni ezt a devizahitelesek megsegítésére.)
1. Hogy is van ez a kilakoltatási moratórium?
Ha valakivel szemben, például devizahitel tartozás miatt végrehajtást indítanak és elárverezik lakását, akkor azonnal az árverési vevő tulajdonába kerül az ingatlan. Ha ez éppen kilakoltatási moratórium alatt történik meg, mindösszesen annyi dolga van az új tulajdonosnak, hogy megvárja a kilakoltatási moratórium végét és jöhet is a rendőrökkel, illetőleg a végrehajtóval kényszerkilakoltatást eszközölni. Ennyi.
Ezzel szemben tehát sokkal tisztességesebb lenne, ha ingatlan árverési moratóriumot vezetne be a kormány, hisz annak még értelme is lenne. Így ténylegesen segítenének és megmutathatnák azt is, hogy valóban törődnek a devizahitel katasztrófa helyreállításával és az érintett polgáraik sorsával.
2. A “jó fej” végrehajtók – (Ez is eleve egy oximoron – SzRTI)
“A kilakoltatás-tilalom fenntartását elfogadható megoldásnak tartja még a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara is” – nyilatkozta ezt még korábban a szervezet elnökségi titkára, Schmidt Zoltán.
Most elmondjuk miért, csak, hogy mindenki értse:
Tehát nem azért, mert szívükön viselik szegény adósok sorsát, hanem azért, mert ők mármint a végrehajtók, az ingatlan sikeres elárverezése után kapják meg a 10% jutalékukat. Igen, az esetek túlnyomó többségében bizony 10%! Ezután őket már egyáltalán nem érdekli, hogy ki lakik az ingatlanban, ki nem, van-e moratórium, avagy nincsen. Így tehát ezt elfogadható megoldásnak tartják még a végrehajtók is, nekik tovább dübörög a biznisz.
3. A “megmentő” politikusok – (Ez szintén oximoron – SzRTI)
Nyilvánvalóan tehát csak propaganda jellege van ennek a látszólag a devizahitelesek megmentésére tett, – választások utáni első, a intézkedésnek. A devizahiteleseket nem “megmenteni” kell, ( bár ezt nem is tette eddig senki), nem csak a kilakoltatási moratóriumra van szükségük, – hanem az elviselhetetlenül elszabadult törlesztő részletek és a teljesíthetetlen adósságterhek enyhítésére!
Az már régen rossz, ha hagyják elárverezni az egyébként jellemzően 30-48 éves munkaképes, családalapítást vállalt, közterheket hordozó lakosság jelentős részének minden vagyonát!
Majd miután elárverezték az otthonaikat, azt mondják, hogy most “tessék, itt egy kis kilakoltatási moratórium, bár már nem a tiétek a lakás, még lakhattok benne egy picit”.
Nem! Ez valójában egy cinikus magatartás, amivel politikusaink kimutatták valódi természetüket. (Kivillantva foguk fehérét – SzRTI). – Egyáltalán nem érdekli őket az eladósodott lakosság sorsa! Hiszen akkor nem azt mondanák, “elvehetik az otthonaitokat, azért persze maradhattok még néhány hónapot”, hanem egyszerűen nem engednék, hogy elvegyék az ingatlanokat és minden vagyonukat!
Csak az ingatlan árverések moratóriuma lehet elfogadható, ameddig a devizahiteles problémára nem találnak ki egy értelmes megoldást. De ehhez tárgyalni kellene – és nem az íróasztalok mögül hangzatos interjúkat adni, – hanem egyeztetni például az érintettek képviselőivel, a szakmában járatos civilekkel, jogi-pénzügyi szakemberekkel, – kik értenek is a kérdéshez.
Egyébként semmi baj nincs a kilakoltatási moratórium intézményével, de azt erre a helyzetre alkalmazni és a devizahitelesek megsegítéseként hangoztatni vagy dilettantizmus, vagy egyszerűen csak közömbösség és pimasz cinikusság a probléma és érintettjei felé.
Amúgy pedig minek a devizahiteles megoldás, ha addig is elárverezhetik az devizaadósok otthonait? Majd mire kidolgozzák a megoldást, feloldják a moratóriumot és már költözhetnek is ki a “megmentettek” a lakásaikból… Mert ugye addig fog tartani a moratórium… Brávó!
Ezidáig a végrehajtók májustól novemberig folytathatták volna le a kilakoltatásokat, azaz jövő hét elejétől már megkezdhették volna annak előkészítését. Ennek elodázása azonban ne töltsön el hamis nyugalommal senkit!
A kilakoltatási moratórium annak szól, akinek már elárverezték az otthonát – tehát akinek már véget ért a játszma és vesztett!
4. Ceterum censeo: És a számlaadósokkal mi lesz?
Nemcsak a devizahiteleseken kell segíteni! – Segítséget kell adni a számlaadósoknak is! – Annál is inkább, mert a rezsi számlák jó részének kifizetése, a magas banki törlesztőrészletek miatt maradt el.
Tehát a számlaadósokkal mi lesz? – Mi lesz azokkal, akik a ki nem fizetett számláik után halmoztak fel tartozásokat, s ezért akarják az otthonaiktól megfosztani őket. – A pénzéhes multi szolgáltatók, vagy a hatalmasra növekedett társasházi közös költségek miatt. Vagy az egyes szintén pénzéhes önkormányzatok mérhetetlen nagyságúra felduzzasztott lakbérei miatt, melyeket a szegényebbek már nem tudnak kifizetni.
És nem azért nem fizetnek, mert nem akarnak, – hanem mert nem tudnak. Elvesztették munkájukat, haláleset történt a családban, vagy betegség támadta meg őket.
Ővelük nem foglalkozik már senki? – Hiszen legalább ugyanannyian vannak, mint a devizahitelesek, – ha nem többen. És, ha a számlaadósokat elhanyagolják, – s nem foglalkoznak problémáikkal, – akkor a tömeges kilakoltatásuk nyomán éppen úgy bekövetkezhet az a társadalmi katasztrófa, melyet eddig csak a devizahitelek tömeges bedőlésével kapcsolatban jósoltak egyes társadalompolitikai elemzők.
Segítséget kell tehát adni mind a hiteleseknek és a számlaadósoknak is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése