Az árvíz legtöbbször negatív képzeteket kelt bennünk. Védekezni kell,
elmossa házainkat, tönkreteszi a termést, stb. Mindez azonban csak
azért van, mert folyóink melletti területeket nem úgy használjuk, ahogy
kellene.
Ártérben építkezünk, termelünk. Amikor jön az ár, akkor pedig
milliárdokat költünk arra, hogy megvédjük az ártérben lévő gazdasági
értékeinket. Ráadásul eközben elpusztítjuk azon természetes
növénytársulásokat, melyeknek szükségük lenne az időszakos elöntésre. A
jövő azonban nem lehet ez. Meg kell változtatnunk a
területhasználatunkat. Az árterekben tilosnak kell lennie az
építkezéseknek és a jelenleg ott lévő épületek nagy részét is le kell
bontani.
Már az ókorban is áldásként tekintettek az árvizekre, és nagyon
fontosnak tartották, hogy az így érkezett víztöbbletet minél tovább
megtartsák. Ennek érdekében átmeneti tárolókat kellene kialakítani,
illetve amikor jön az ár, biztosítani kell, hogy abból minél több víz
hasznosulhasson, például az altalaj feltöltésével, vagy csatornákon
keresztüli elvezetéssel.
Akkor lehetünk elégedettek, ha elérjük, hogy az árvízre ne félelemmel
gondoljunk, hanem úgy, mint természeti kincsre, melyet használni és
kihasználni tudunk. Tudjuk, hogy ehhez még nagyon sok időnek kell
eltelnie, de már ma el kell kezdeni a területhasználatnál a szemléletmód
váltást, hogy gyermekeink már egy az erőforrásaikkal jobban gazdálkodó
társadalomban nőhessenek fel.
Levegő Munkacsoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése