Emberarcú konzervativizmus

A „vörös tory"-izmus" programja
Prospect

A gazdasági válság elsodorhatja a második világháború után kialakult brit politikai rendszert - írja Phillip Blond konzervatív teológus a Prospect magazinban. A szabadpiaci kapitalizmus összeomlott, a Munkáspárt romokban, így a David Cameron vezette toryknak végre lehetősége nyílik a második világháború óta berögzült ortodoxiákat meghaladva új politikát hirdetni. A Konzervatív Párt szakíthat a thatcheri örökséggel, a neoliberális gazdaságpolitikai doktrinerizmussal, hogy helyette baloldali konzervatív programot hirdessen, amelynek középpontjában a kis emberek felkarolása és a közösségi értékek megerősítse áll.

A brit közéletet a második világháború végétől a hetvenes évekig a Munkáspárt baloldali politikája határozta meg: az állami szerepvállalás és az újraelosztás soha nem látott mértékűvé vált. A hetvenes évek gazdasági válsága után konzervatív fordulat következett be. A Margaret Thatcher vezette toryk drasztikusan csökkentették az állam gazdasági szerepvállalását: a veszteséges bányákat bezárták és a nagyvállalatok egy jelentős részét privatizálták. Szakítva a korábbi politikai gyakorlattal, a Konzervatív Párt nem egyezkedett a szakszervezetekkel. A thatcheri évek sikerének következtében a brit társadalomban általánosan elfogadottá vált a kis állam politikája. Olyannyira, hogy a kilencvenes évek elején a Tony Blair vezette Munkáspárt is csak úgy kerülhetett hatalomra, hogy leszámolt a régi szocialista eszmeiséggel, és maga is jobboldali gazdaságpolitikát hirdetett.

A toryk sokáig nem tudtak mit kezdeni az új helyzettel, és nehezen találtak fogást a piacbaráttá vált baloldalon. Most, a gazdasági válság hatására azonban végre új ötletekkel állhatnak elő. A hagyományosan a fiskális szigort és a kis államot támogató Konzervatív Párt a gazdasági válságban nem veheti elő a hagyományos jelszavakat: a pénzpiacok összeomlása után aligha lennének népszerűek a jelenlegi válság kirobbanásához is nagyban hozzájáruló, az állami szerepvállalás csökkentésére és a deregularizációra vonatkozó elképzelések. David Cameron már a válság kirobbanása előtt is többször utalt rá, hogy új programot szeretne hirdetni. Blond szerint most lehetősége adódik rá, hogy kifejtse a „vörös toryizmus" baloldali konzervatív programját.

Blond azt javasolja David Cameronnak, hogy vegye elő példaképének, Benjamin Disraelinek konzervativizmusát. A 19. század legendás politikusa az iparosodás és a vadkapitalizmus káros társadalmi következményire igyekezett konzervatív választ találni. A mostani problémák hasonlóak a 18. századiakhoz: ma is a diszfunkcionális állam és a közösségi érzések, a szolidaritás, a társadalmi erények hiánya okozza a legnagyobb bajt.

A „vörös toryizmus" legfontosabb alapelve a társadalmi osztályok felszámolása. A Konzervatív Pártnak olyan programot kell hirdetnie, amely a társadalom minden rétegének érdekét szolgálja. Vagyis a jobboldalnak fel kell karolnia a hagyományosan inkább a Munkáspárt bázisát alkotó szegényeket, az elmúlt három újbaloldali kormány piacbarát politikájának veszteseit.

A David Cameron vezette ellenzéknek azonban ügyelnie kell arra, hogy ne az állami szerepvállalás növelésével próbáljon megoldást találni a társadalmi problémákra - figyelmeztet Blond. Nem csak a piaci monopóliumokat, hanem az állam egyeduralmát is fel kell számolni. A kisemberek számára a közfeladatok intézésének decentralizációja  jelentené a legnagyobb segítséget: az átláthatatlan és bonyolult központi kormányzati struktúrák helyett az önkormányzatok feladatkörének bővítése.

Ha a közügyek többségét helyi szinten intéznék, akkor sikerülhetne megerősíteni a társadalmi szolidaritást is. Blood szerint a liberális individualizmus - amelynek alapelvét a Munkáspárt és a Konzervatív Párt is elfogadja -a társadalmat az önérdekkövető egyének összességének tekinti. A liberális autonómia értelmében az egyén a végcél: a társadalomi együttélés célja az individuális érdekek előmozdítása. Erre a világnézeti szempontból semleges állam a leginkább alkalmas: a kormánynak csak azt kell felügyelnie, hogy az alapvető játékszabályokat betartsák, a világnézeti - erkölcsi, vallási és esztétikai - kérdésekben azonban nem kell állást foglalnia. A liberális állam semmilyen értéket nem részesít előnyben, így egyfajta relativizmust képvisel, és ennek köszönhető a hagyományos közösségek - család, foglalkozásrendek, helyi közösségek - meggyengülése: ha csak az individuum számít, akkor az efféle közösségekre nincs szükség.

A Thatcher-forradalom során az állami szerepét a szabad piac vette át, de a monopóliumok nem szűntek meg - véli Blond. A kisemberek kiszolgáltatottsága alig változott: korábban a kormánynak, most a nagyvállalatoknak voltak kiszolgáltatva. A cameroni új konzervatív politikának ezért egyszerre kell az állami szerepvállalás csökkentésére és a nagytőke monopóliumának csökkentésére törekednie.

David Cameron három éve meghirdetett, és a gazdasági válságban megerősített alapelvei ebbe az irányba mutatnak. Cameron, szakítva a korábbi jobboldali hagyománnyal, kiállt a szegények érdekeinek képviselete, az állami egészségbiztosítás és a környezetvédelem mellett. Miközben általában a kis állam pártján állt, világossá tette, hogy határozottan fellép a nagytőke ellen, ha az emberek érdeke úgy követeli. „Ha a szociális segélyre szorulóktól és a visszaeső bűnözőtől megköveteljük a felelős magatartást, akkor a vezérigazgatókon és a hedge fund befektetési igazgatóin és a tőzsdei svindlereken is számon kérhetjük a felelősséget."

Blond röviden kitér rá, hogy a baloldali konzervativizmus programja milyen fontosabb intézkedéseket követel meg.

A hitelhez nem jutó szegények támogatása érdekében a postát takarékszövetséggé kellene alakítani. Az átalakított posta mikrohiteleket biztosítana a betétekből. Blond szerint a helyi ellenőrzés alatt álló betéti és hitelezési intézetek sokkal megbízhatóbban működhetnének, mint a senki által nem ellenőrzött, felelőtlenül hitelező és pazarlóan működő globális pénzintézetek.

A konzervatív teológus megemlíti, hogy az egyenlőség növelése és a szolidaritás erősítése megköveteli az egyéni választás visszaszorítását. Ha ugyanis a versenyszellem érvényesül az oktatásban, akkor a tehetősebb családokból származó gyerekek jobb képzést biztosító magániskolába járhatnak.

A hátrányos helyzetűek támogatása érdekében fontos, hogy a konzervatívok adómentességet biztosítsanak az alacsony jövedelműek számára. A munkások érdekeinek védelmében szigorúan szabályozni kell a minimálbért, és korlátozni kell a bevándorlást, nehogy az olcsó külföldi munkaerő kiszorítsa a helyi munkásokat, illetve nehogy a munkaerőpiaci túlkínálat lenyomja a béreket. Fontos az is, hogy a de facto piaci monopóliumra szert tett nagyvállalatokat korlátozzák, és inkább a kisvállalkozókat és helyi üzleteket támogassák. A cél az, hogy a piac mindenki érdekét szolgálja, és ne csak a kivételezett kevesekét, és főleg ne a nagytőkét.

„David Cameron valószínűleg a fenti elvek megfogadása nélkül is megnyeri a következő választást - zárja sorait Blond. - De történelmi jelentőségű miniszterelnök csak akkor válhat belőle, ha így tesz."

http://www.prospect-magazine.co.uk/article_details.php?id=10608