A magyar oktatási helyzet a 2011/2012-es tanévben sem hozott semmi pozitívat. Az utóbbi tíz évben megvalósított liberális oktatáspolitika meghozta gyümölcsét és felváltva a tényleges eredményeket nyújtó poroszos iskolarendszert megint alulmúlta magát. Azonban ezen tanév végén a 2012/2013-as tanév előtt érdemes egy-két gondolatot megosztani a kialakult helyzetről.
A gyerekek:
A tanulók létszáma egyre csökken. Az elmúlt időszakban iskolabezárások és összevonások következtek be. Ezek sokszor mindenféle ésszerűséget nélkülöző módon zajlottak le. A tanulók nagy része már a liberális világban és oktatásban szocializálódott. Ráéreztek arra nagyon sokan, hogy mindent lehet, ami azt jelenti, hogy nincs akadálya a nem tanulásnak. Úgy is átengedik őket, hiszen az osztályok létszáma nem csökkenhet egy bizonyos szint alá. Az érettségi poénos lett számukra, főleg a nulla követelmények miatt. Erre rájöttek ők is. Nem olvasnak, hiszen számítógépen, interneten és tévén keresztül szocializálódtak. A fogyasztói társadalom számára kifejlesztett igazi globalizálódott társaság lett belőlük. Az öntudat, akarat és a fizikai erőnlét is eltűnt nagyrészt a soraikból. Nincsen ott a mostani fiatalság a könyvtárban, de még a focipályán sem. A tanárok és sajnos sokszor szüleik iránymutatása sem hat rájuk. Ki kell jelenteni, hogy képtelenek lesznek felépíteni egy új Magyarországot. Egy részük pedig szenved. Szenved az integrált tanítás következtében, hiszen jelentős része a magyaroknak cigányokkal van összezárva, ami sokszor a cigányok által elkövetett verésekhez és fosztogatásokhoz vezet. Sok helyen jelenség a tanulók elvándorlása más, főleg cigánymentes iskolákba, még akkor is, ha ezért 20-30 kilométereket is kell utazniuk naponta.
A szülők:
Ahány ember, annyi féle. A szülők között is van még olyan, akinek elvárásai vannak a gyerekétől. Elvárások, amelyekből nem enged. És van olyan - sajnos a többség ilyen -, aki nem törődik semmivel. Nem érdekli a gyereke. Ezek egy része a munkája miatt nem figyel oda, míg mások egyszerűen azért nem nézik meg, hogy csemetéje mit csinál, mert ő is valamikor egy tanulni nem akaró, magyarán lusta alak volt. A szülői értekezletek és fogadóórák jelentős részében is alig jelenik meg a szülők fele, vagyis sok embert nem érdekel a saját gyereke sorsa és az sem, hogy mit csinál az órán. A szülő sok esetben nem támogatja a tanárt és az iskolát. A tanár a hülye és kész, sajnos sokan így gondolják. Többen a gyerekeik cinkosai lesznek, fedezik lógását, vagy beírják a szülőit és kész, lógás letudva. A szülők jelentős része már nem partnere az oktatásnak.
A tanárok:
Nagy részük helyzete rémes. Ez a rémes magába foglalja anyagi helyzetüket, társadalmon belüli elismertségüket és idegi állapotukat is. Az elmúlt tíz évben fizetésüket nem emelték. A tizenharmadik havi fizetést elvették. Sok helyen a kedvezményes étkezés megszűnt. Utalványokat nem kapnak, üdülési lehetőségeik lassan a nullával egyenlők. Egzisztenciális gondokkal küzdenek. Egy kezdő tanár bére kilencven ezer forint. Ebből még akkor is ha ketten tanárok a családban jövőt építeni, lakást venni és gyereket vállalni nem lehet. Ez a kilencven ezer forint pedig lassan emelkedik. Most ki kell mondani, hogy a rendszerváltásnak nevezett néphülyítés után majdnem negyed századdal a tanári bérnek minimum a duplájának kellene lennie. A magyar tanári béreket megelőzi szinte mindenki Európában. A török tanárok bére is jóval magasabb. Sajnos a tanárok is a csekkeket tologatják egyik hónapról a másikra, illetve volt már olyan eset, amikor hó végén a tanárnak lopnia kellett, mert nem volt a csekkek és a részlet befizetése után semmi pénze, magyarán éhezett. Azonban biztos, hogy a tanárok egzisztenciális megsemmisítése alapját képezi a nemzeti eszme leépítésének, a pesszimista kilátástalansággal küzdő társadalom kialakításának. Továbbá a tanárok idegrendszere is kikészülőben van. Az óriási adminisztráció mellett az óraterhelés növekedése is komoly terhelést okoz. A minimum 22 órát úgy kell számolni, hogy ez kétszer 22 óra, mert minden órához egy óra felkészülés kell otthon, a dolgozatok javítása mellett. Azaz 44 óra, magyarán a 40 órás munkahét itt 44 óra. E mellett a kevés az a szerencsés, aki elit helyen tanít, általános iskolában vagy gimnáziumban. A szakképzőkben tanítók, illetve cigányokkal megszórt osztályokban tanító tanárok nagyon komoly idegi terhelésnek vannak kitéve, természetesen az ott valóban tanulni akaró gyerekekkel együtt. Az elmúlt évek tanárverései ezt a helyzetet tovább fokozták, de ezt hozzá kell tenni, hogy nagyon sok olyan eset volt, amit a sértett tanár nem hogy a rendőrségnek, de még saját kollégájának vagy vezetőjének sem mert elmondani. A helyzet sok ilyen tanár számára kilátástalan. Van sajnos olyan, aki az italhoz nyúl, de előfordult már öngyilkosság is.
Az eszközök és feltételek:
Itt azt kellene felsorolni, hogy mi nincs. Gyakorlatilag sok helyen szinte semmi sincs.
Alapvető dolgok. Papír, tinta nyomtatóhoz és fénymásolóhoz, boríték, tisztításhoz eszközök például a takarítóknál és még sorolhatnánk. De mi van? Méregdrága multifunkciós eszközök pályázatból, de ha meghibásodik és kell bele alkatrész, arra már nincs pénz. Van sok helyen digitális napló és húsz tanárra egy számítógép, hogy ebbe beírják a jegyet. Van rengeteg féle tankönyv, de az iskolák alig tudják kigazdálkodni az ingyenes tankönyvek árát is. Csoda sok helyen már az is, ha kréta van. Az iskoláknak sok kifizetetlen számlájuk is van a szolgáltatók és szállítóik felé. De ha nincs boríték, tinta és papír akkor hogy értesítsék a szülőt és a hatóságot ha kell? A jegyzőt vagy a gyámhivatalt? Sok helyen saját zsebből lehet csak megoldani. Ha nem értesít az osztályfőnök, mert nincs semmi ahhoz, hogy értesítsen, akkor törvényt sért és fegyelmit kap. Magyarán mindenképpen ő jár rosszul, vagy anyagilag (mert ajánlva kell feladni), vagy pedig jogilag. Sok példát lehetne hozni, de ez az egy-két dolog is jól érzékelteti a káoszt.
A szakszervezetek:
Az érdekvédelem a szakszervezet feladata, hogy előre definiáljuk. Két nagy pedagógus szakszervezet van. A nagyobb a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a kisebb Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). A két szakszervezet azonban nem a pedagógusokat védi, hanem beállt politikai pártok mögé - politikát csinál és nem érdekvédelmet. A Pedagógusok Szakszervezete már régen az MSZP mögé állt, pontosabban soha sem állt ki mögüle. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Kerpen Gábor módszeres kiiktatásáig jól működött, aki a legismertebb volt a pedagógusok között, mint érdekvédő. Nemzetközi színtéren is elismert vezető volt. Az utódja Mendrey László azonban két éve egyértelmű politikai irányt szabott itt is. Liberális, egykori SZDSZ mániásként most az LMP felé húz és ezzel sikerült lerombolnia azt az imázst, amit Kerpen kialakított. A két szakszervezetnek egy erőtlen tüntetésre futotta a közelmúltban. Persze az eredmény nulla volt. A cél a pedagógusok összefogása lenne és a kitartó sztrájk, mert ők komolyabb eredményt érhetnének el, mint a mozdonyvezetők. Mi lenne itt, ha a tanár nem őrizné a gyereket a sztrájk alatt? Ez nem gond egy tizenhat évesnél, de gondoljon bele mindenki, hogy mi lenne, ha nem lehetne a gyereket hol hagyni, amíg a szülők dolgoznak. Tehát nem megy be munkába a nővér, a bakter, az eladó, mert a gyereket nem tudja hova tenni ilyen helyzetben. Mit okozna ez? Káoszt. Csak így lehet elérni valamit a jövőben, amúgy lehetetlen.
Makkai Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése