Brzezinski és a szíriai helyzet

Egy polgárháborúban hivatalos hadviselő félnek olyan csoportot (továbbiakban fellépő fél) nevezhetünk csak, amely megfelel az alábbi kritériumoknak:

- a központi hatalom ellen fellépő fél rendelkezik egy megszervezett, strukturális alapokkal rendelkező katonai erővel
- létrehoz, vagy már rendelkezik olyan hatósággal, vagy felsőbb szervezeti csoporttal, amely ezt a pontosan behatárolható területet intézkedési felügyelete alá rendelve infrastrukturális és közigazgatási szinten is képes megszervezni, ellenőrizni
- a fellépő fél által megszervezett katonai erő ugyanezen hatóság vagy szervezet igazgatása alatt, annak utasításával összhangban cselekszik
- a fellépő fél központi igazgatási szintje a hozzá tartozó csoportok harci és egyéb cselekményeit teljes mértékben kontrollálja, azokért felelősséget vállal.

A dezertőrökből álló FSA-t ezért nem lehet hadviselő félnek tekinteni. Először is azért nem, mert az előbbiekben felvázolt kritériumoknak nem felel meg, és ezért a szíriai kormány nem ismeri el annak. Másodszor, mert az FSA mint központi irányítású, a fellépő felet képviselő katonai erő, mint önálló harccsoport, vagy soha nem is létezett, és mára ebben a formában biztos nem létezik. Harmadszor, mert a hazát eláruló dezertőrök már nem katonák, hanem bűnözők, akiknek legjobb esetben is tarkólövés a méltó büntetésük.

Az USA, Nagy Britannia, Franciaország, Törökország és a Perzsa-öböl autokrata rezsimjei által sebtében összetákolt Nemzeti Tanácsot, mely a szíriai lázadók politikai szervezetét képviselné, már az elejétől kezdve a még meg nem szerzett koncon való marakodás, és egymás kölcsönös semmibe vétele jellemezte. Olyan emberek ácsingóznak majdani államvezetői posztokra, akik évtizedek óta nem élnek, vagy soha nem éltek Szíriában. Kettős állampolgárok, külföldi atlantista ügynökségek emberei.

A szintén csak bábjáték-szereplő FSA, a mai napig megtagadja az együttműködést a Nemzeti Tanács nevű képződménnyel. Egy állam irányítását átvenni csak olyan erő képes, amelyben a politikai és katonai szárny között együttműködés van. Szíriában egyetlen ilyen erő van a központi Bath párt mellett, ez az Ali Haydar által vezetett Népfront. A lázadók fegyveres és politikai szárnya között semmilyen együttműködés nincsen, így számukra a bukás előre garantált.

A politikai szárny nyugati hotelekben cionista pénzeken konferenciázgat, és egyre elégedetlenebbül követeli a fegyverembargó feloldását, és nagy tömegű fegyver Szíriába szállítását hivatalosan is a terepen tartózkodó lázadó csoportok részére. Nem mintha ez nem történne meg minden nemzetközi egyezményt és szabályt felrúgva nap mint nap a zágrábi és egyéb repülőterekről.

Franciaország és Nagy Britannia a legutóbbi írországi EU külügyminiszteri, és a ma lezajlott brüsszeli NATO országok külügyminisztereinek egyeztető találkozóin kijelentették, hogy az egy hónap múlva lejáró fegyverembargó egyezmény megszűnésével nagy mennyiségű hadianyagot juttatna a lázadóknak, és erre agitálták a többi EU országot is. A francia és a brit hírszerzés nyakig benne van csendestársként az Al-Kaida Szíriára eresztésében, céljuk, hogy a szélsőséges iszlamisták minél több fegyverrel rendelkezzenek rövidtávon, így gyengítve a központi kormányzatot. Középtávú tervük, hogy egy általuk preferált háború utáni berendezkedésben a Földközi-tenger szíriai partvidékén található gázlelőhelyek kiaknázásából jó darabot hasíthassanak maguknak Katarral együtt.

Az USA Izraellel közösen már hivatalosan is elővette, ahogy annak idején Szadam Huszein ellen a - most is minden valós tényállást nélkülöző -„vegyifegyver retorikát”. Logisztikai, páncélos, és lövész alakulatainak intenzív harci csoportosítása folyamatban van a jordán-szíriai határon. Anno Irak lerohanásához ugyanilyen hídfőállást csoportosítottak Szaúd-Arábia területén. Az USA és Izrael elsődleges célja egy Irán elleni egyelőre előkészítő-felőrlő háborúhoz szükséges közeli hídfő kiépítése a területen, másodsorban az orosz flotta meleg tengeri kikötőbázisainak felszámolása a térségben, harmadszor pedig a Libanon és Izrael között vita tárgyát képező tengerparti földgázlelőhelyek sorsának végleges eldöntése Izrael javára. Ha felosztanák Szíriát két, esetleg három részre, és az északi kurdok lakta területre kitolt iszlamisták és a kurdok harcai teljesen lekötik a térségben hatalmi ambíciókat dédelgető Törökország katonai erejét, egy Irán elleni támadás esetén nem lenne más atlantista erőtényező a régióban az USA-n kívül. A térségben teljes lesz a káosz, Oroszország közvetlen határai mentén fog húzódni az „Arc of Crisis” - és akkor jöhetne a legnagyobb falat: maga Oroszország. És mindez miért?

A lengyelországi születésű zsidó, Zbigniew Brzezinski nevével jelzett amerikai külpolitika igazából nem a Szovjetunió ellen irányult. Brzezinski politikája az oroszok és Oroszország ellen irányult, és irányul még mindig. Mert egy Brzezinski mindig egy Brzezinski marad.

Gergely deák