Miközben
Európa szerte minden liberál-démon(kratikus)
országban(Franciaországtól kezdve, Svédországon át, Nagy-Britanniáig,
csakhogy a jéghegy csúcsát említsem, de a kisállamok közül például Svájc
alapból szigorú, Dánia se tűri meg a hivalkodást) gőzerővel és
azonnali hatállyal foganatosítanak különböző szankciókat és azokat
sokszor karhatalmi bevonással megvalósítják a bevándorlók és a már
hőzöngő „betelepültek” ellen, addig az Unió szaktárcái Magyarországot
megrovásban részesítik, hogy nem elég intenzív a ”befogadóképességünk”!
Pedig higgyék el uraim, hogy a nagyszerű „kedves pásztor” Balog Zoltán
és díszes bandája az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a Bevándorlásügy, a
különböző jogvédő intézetek a Kormánnyal karöltve mindent megtesznek.
Annak érdekében, hogy elfogadjuk a több tízezres befogadó lágerek újabb
létesítését és azoknak időszerű feltöltését. A TV ontja a
tolerancia-műsorokat, a címlapokon néger kanok csókolnak svéd
nőstényárja szőkéket és a fantázia határtalan, ha akarod…
Nos,
nem védelmezzük ezeket az európai kapitalista Csoda-országokat, mert
tudjuk, mire megy ki valójában a játék. De jöjjünk azzal tisztába, mint a
fenti példán láthatjuk, hogy országunk amúgy is a legmocskosabb
erkölcstelen erők markában tobzódik. Úgy látszik, hogy a bűnöző cigány, a
gyilkos román, a pakisztáni és szír „háborús” menekült sehol sem talál
szerető otthonra Európában, nem beszélve a szegény üldözött zsidóról!
Aki ha beteszi ide a lábát, „nálunk” máris zsíros, nem túl megerőltető
(vagyis nem kőbányai) állásban részesül és nem botütésben vagy
puskatusban végzi, mint kellene (csak hogy tudja, itt mi a szokásrend,
mihez tartsa magát)! Nekünk viszont a jelek szerint kellenek ezek a
remek példányok! Szeretetért, ételért, kitartottságért
rablással-fosztogatással, gyújtogatással hálálkodnak és beígérték már a
verést, a gyilkolást is, ha nem teljesülnek álmaik. Ilyen a közhangulat a
lágerekben és válik veszélyessé a környék, a mi hazánkban. Mivel
százezrek menekültek külföldre az építő generációinkból megélhetésért!
Hangsúlyozom megélhetésért!!!
Nem
egyelőek ezekkel a barmokkal. A mi kényszeredett fiaink elismert,
értékes, értékteremtő munkaerő - sajnos - külföldön. Csak a mi
kormányunknak nem az! Itthon nem éri meg elismerni kellő bérezéssel. Nem
kiemelkedő bérrel csak kellővel! Pont annyival, ami az elvégzett
munkáért jár. Nem többel, csak ennyivel honorálnák! Mert ennyivel is
bőven beérnék már, és fütyörészve gyarapítanák itthon a közjót!
Ezek
a nemzettestvéreink még akarnak valamit kezdeni az életben és nem
élősködni az általuk is eltartott (mindegy az ebben az esetben, hogy az
EU-ba adóznak vagy itthon) szociális háló valamelyik átláthatatlan
pénzpumpa szektorában. Az Alapítványok jól lefedik ezeket, mondhatnánk,
hogy az egész rendszer ezek Szövetkezetét alkotják. Kell a helyünkre
valaki, ha már mi odébb álltunk. Ezek a szociális rendszerek pedig
gondoskodnak arról, hogy pénzeljék, törvényesítsék és lepapírozzák ily
„elveszett nemzettörzseink” honosítandó állampolgárságát. Itt korántsem a
székelyekről, a felvidékiekről, a kárpátaljaiakról vagy a
délvidékiekről van szó sajnos. Ők az álca a nagy Nemzetpolitikában!
Ennek egy része a Honosítási – Szavazatgarantáló Papírosztály! Minden
mindennel összefügg! Milyen érdekes, ezek mind egyből, hogy törik a
magyart, - ahol érik - viszont a beszédük folyékony, legfeljebb „hebegős
tájszólás” jellegű. Ezek itt vannak köztünk, a közhivatalokban!
Szóval,
például Angliában is mindennaposak az etnikai-bevándorlási lázongások.
Ennek most törvénnyel próbálják elejét venni, miszerint a tartózkodási
idő és a munkavállalás terén szigorítanak be, hogy ne lehessen hónapokig
vagy akár kiskapukkal évekig is lógni a rendszeren, mint „szociális
potyautas” – ahogy fogalmaz a Times. Franciaország drasztikusabb
módszerekben érdekelt, itt bizony a puskatus-effektus dívik.
Svédországban az egyszerű svéd lakosság összefogással,
„gerillaakciókkal” a karhatalom szemhunyása mellett, vagyis
hallgatólagos támogatásával paterolja ki a viselkedni nem tudókat és nem
akarókat…
Tehát Európa szerte van példa erre is arra is.
Mi mikor és mivel mutatunk példát, dicső kormányunk, nagyra becsült rendőrségünk, drága Honfitársaim, Testvéreim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése