A Lét a Tét! VV Magyarországon
Tény vagy érzéki csalódás a
középosztály sokat emlegetett lecsúszása? Miközben a kormány a
rezsiköltségek radikális csökkentésével igyekszik növelni a tömegek
elégedettségét, sokan mégis egyre bizonytalanabbnak érzik a
megélhetésüket. A Fidesz újrateremtette a középosztály fogalmát, de az
adatok mégsem azt mutatják, hogy kormányzása alatt ez a réteg szélesebbé
vált volna. Arra keressük a választ, hogy kik alkotják a magyar
középosztályt, és közülük ki az, akit valóban fenyeget az elszegényedés.
Az Eurostat tavaly decemberi adatai
igazolják, hogy az utóbbi időben sokat emlegetett és talán saját
bőrünkön is tapasztalt lecsúszás valódi: a magyar középosztály
sérülékenysége nőtt az utóbbi években. Az EU 28 tagállama közül
Magyarország a 6. legrosszabb helyzetben van a szegénység szempontjából:
2012-ben már a lakosság 32,4 százaléka volt kitéve szegénység vagy
társadalmi kirekesztettség kockázatának, míg 2008-ban még 28,2 százalék
volt ez az arány. Ha a mérés pontosságában lehetnek is kétségeink, a
tendenciában semmiképp.
A régiónkban ezt figyelembe véve nincs
ilyen kedvezőtlen helyzetben egyik ország sem. Lengyelországban az
itthonival ellentétes tendencia figyelhető meg, ott stabilizálódik,
erősödik a középosztály, Csehországban pedig annyira más a társadalom
szerkezete, hogy az EU-tagállamok közül a legkisebb, mindössze 15
százalékos a szegénység és kirekesztettség fenyegetésében élők aránya.
Mégis mielőtt tényként kezeljük, hogy
Magyarországon a középosztály egy része a szegénység felé sodródik,
érdemes definiálni ezt a réteget, meghatározni, ki mindenki tartozhat
bele. Bartha Attila, az MTA Társadalomtudományi Központjának kutatója
szerint három kritériumnak kell teljesülnie ahhoz, hogy valaki a
középosztályba sorolhassa magát.
Az első meghatározó elem magától
értetődően az anyagi javak fogyasztása, illetve a jövedelmi- és vagyoni
helyzet. Kérdéses, hogy az adott társadalom háztartási medián
jövedelméhez vagy egy EU-s átlaghoz viszonyítjuk-e az anyagi helyzetet.
(A medián jövedelem a legtipikusabb jövedelem, ugyanannyian keresnek az
adott összeg fölött, mint amennyien alatta. A relatív szegénységi
küszöböt ehhez mérten – a medián jövedelem 50-60 százalékában – szokták
megadni – szerk.) A KSH 2011-es adatai szerint a háztartások fejenként
átlagosan 990 ezer forintból éltek évente. A legszegényebb jövedelmi
tized átlag 313 ezerből, a leggazdagabbak évi 2,3 millió forintból éltek
bő két évvel ezelőtt.
A nettó átlagkereset, amely 2013 első
három negyedévében a 150 ezer forintot közelítette a teljes munkaidőben
foglalkoztatottak körében, kevésbé ad képet a társadalom valós anyagi
helyzetéről, mivel eleve feltételezi, hogy valakinek van munkája. Pedig a
magyar családok jövedelmének markáns részét képezik a különböző
szociális juttatások és a nyugdíj. Reálisabb képet adnak viszont a
jövedelmi-vagyoni helyzetről az ún. deprivációs tényezők (lásd keretes
írásunkat).
A második változó, amely meghatározza a
középosztályhoz való tartozást, egyfajta életforma, illetve habitus –
mondja Bartha Attila. A középosztályba tartozó emberről feltételezhető,
hogy érdekli a közélet, a politika, esetleg valamilyen civil
tevékenységben is részt vesz. A középosztályra jellemző társasági
szokások követése, a kultúrafogyasztás is fontos mutató, ha valakinek a
társadalomban elfoglalt helyét vizsgáljuk.
A harmadik kritérium a biztonságérzet: a
középosztályba tartozó ember bizonyos mértékig hisz benne, hogy az
anyagi helyzete nem fog valamilyen drámai külső hatás eredményeként
hirtelen megváltozni. Tehát racionálisan optimista, bízik a jövőjében,
uralja az életét: nem túlzó mértékben, de hiteleket is mer felvenni –
véli Bartha Attila. Ez a biztonságérzet nem jellemző azokra, akik a
középosztály alsó határán élnek, közülük sokan megtapasztalhatták, hogy
munkahelyük elvesztése, betegség, válás vagy más sorscsapás miatt milyen
könnyű a lecsúszók közé kerülni. A középosztálybeli létformához
hozzátartozik az is, hogy van egyfajta kapcsolati háló az egyén körül,
amely megtartó erejével képes a lecsúszás kockázatát enyhíteni…
…Amellett, hogy a második Orbán-kormány
a retorikában a széles középréteg jólétét állította piedesztálra, az
utóbbi évek szimbolikus politikai döntései – például az szja-rendszer
átalakítása, a végtörlesztés vagy a családi adókedvezmény – a már
meglévő jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését segítették elő. Az
egykulcsos adórendszer melletti fő érv, hogy ne büntesse, aki többet
keres, és többet dolgozik, hanem ösztönözzön munkára. Ám amikor a
statisztikusok foglalkozási osztály alapján vizsgálják az
egyenlőtlenségek alakulását, azt tapasztalják, hogy egy szakmunkás lehet
akármilyen szorgalmas, a jövedelmi lehetőségei nem nagyon fognak
változni.
A Tárki 2013-as adatai szerint, míg a
legszegényebbek részesedése a társadalom összjövedelméből 3,1-ről 2,5
százalékra csökkent 2009 és 2012 között, a felső jövedelmi tizedbe
tartozók részesedése kis mértékben nőtt. (A legfelső és a legalsó
decilisek közötti szorzó 7,2-ről 9,0-ra emelkedett.) Ma másfélszer
annyian élnek a 2005-ben meghatározott, a legalsó jövedelmi tized felső
határánál kevesebb pénzből, mint 8 évvel ezelőtt.
Növekvő egyenlőtlenségek
Félreértés lenne azonban szimplán a
Fidesz-kormány tehetőseket támogató intézkedéseivel magyarázni a
társadalmi polarizálódást. A rendszerváltás idején erősödött meg az a
tendencia, hogy eltűntek az egyenlőtlenségek alsó és felső korlátjai,
amelyek a kádárizmusban még szilárdan álltak. 1990 után könnyebben
lehetett lecsúszni, ahogy egy ideig egyszerűbbé vált a kiemelkedés is,
ami azt is eredményezte, hogy a középen lévő tömeg csökkent. Bartha
Attila szerint ugyanakkor a mobilitási csatornák a rendszerváltás után
fokozatosan beszűkültek. Az oktatás, ami a késő Kádár-korban még
segítette a feljebblépést, mára gyakorlatilag sokkal erősebben
konzerválja a társadalmi hátrányokat, ahelyett, hogy oldaná.
Hazavágta a középosztályt a gazdasági
válság is – ez a világszerte érzékelhető tendencia különböző mértékben
éreztette hatását, Görögországban például tömeges elszegényedést hozott
az elhúzódó válság, míg Lengyelországnak e nehéz időszakban is sikerült
erősítenie a középosztályát. Ennek ellenére a középosztály stabilitása
nem elsősorban a gazdaság teljesítményétől és méretétől, hanem a
társadalom szerkezetétől, a belső egyenlőtlenségektől függ –
figyelmeztet az MTA kutatója. A magyar társadalom igen sebezhető, a
szociális juttatások szerepe jelentős a családok jövedelmében.
A megkérdezett, részben név nélkül
nyilatkozó szakértők egyetértettek abban, hogy a státuszukat legjobban
az utóbbi évtizedekben a politikusok egyik fő célcsoportját jelentő
nyugdíjasok őrzik, köszönhetően az inflációkövető nyugdíjemelésnek és a
13. havi nyugdíj bevezetésének. A közalkalmazottak rétegéből viszont
sokakat fenyeget a lecsúszás. E nagyszámú csoportnál a felsőfokú
végzettség és a stabil munkahely sem biztosíték egzisztenciájuk
fennmaradására. Kulcskérdés, hogy mennyire képesek alkalmazkodni a
változásokhoz, mernek-e váltani, esetleg külföldön szerencsét próbálni.
(HVG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése