Rengeteg az eladó ház, nyaraló a Dunakanyarba
Több
a hirdetés, mint a budai agglomeráció déli részén. Az egykor kedvelt
vidék fokozatosan elnéptelenedik, egyre kevesebben bírják, hogy lakásuk
mellett egy nyaralót is fenntartsanak. Mások a devizahitelüket próbálják
rendezni azzal, hogy dobra verik a vagyonuk egy részét. Víkendház
a Dunakanyarban – ez volt a Kádár-kor átlagembere álmainak netovábbja.
Legalább is az 1980-as években milliók által játszott Takarékoskodj!
társasjáték szerint, ahol a játékos a lakás, a gépkocsi megszerzése után
szigorú feltételek mellett építhetett egy kétszobás nyaralót valahol a
Budapest és Esztergom közötti Duna-parton.
Huszonöt
évvel a rendszerváltás után ez az álom szertefoszlott. Pest megyében a
települések lakosságarányához, ingatlanállományához képest ebben a
térségben árusítják a legtöbb házat, telket, nyaralót. Van olyan utca,
ahol minden második-harmadik házra ki van téve az Eladó tábla. Ráadásul a
hvg.hu által megkeresett ingatlanközvetítők szerint itt rendszerint
hosszú ideig kint van a hirdetés. Sok az eladó, kevés a vevő.
„A hétvégi ház luxus”
„Egyszer
elhatároztam, hogy összeszámolom, hány ház eladó a főutcán. Feladtam,
inkább azt számoltam, hány nem” – mesélte a főváros határától 12
kilométerre fekvő Leányfalun lakó Zoltán, mit tapasztalt az elmúlt
másfél-két évben. A településen nemcsak a házak eladók, több panzió,
hotel bezárt, több boltot is árusítanak.
Több
mint három éve árulja az egyik házat egy család az északabbra fekvő
Dunabogdányban. A szülőktől örökölték a gyerekek, felújítani nem tudják,
ideköltözni nem akarnak. Az egyik örökösnek hitele van a saját lakásán,
és bármennyire örülne egy hétvégi háznak a Dunakanyarban, inkább az
adósságát csökkentené – mesélte a hétvégén a házat takarító egyik tulaj
hvg.hu-nak. Ám hiába engedtek több mint 4 milliót az árból, vevő
továbbra sem akad.
„Nyírni
kell a füvet, fizetni kell a helyi adót, télen illik párszor kifűteni,
ráadásul gyakori, hogy feltörik a nyaralókat. Több tulajdonosnak
jelentős elmaradása van, ma egy hétvégi házat fenntartani luxus” –
mondta a térség egyik ingatlanközvetítője. Kovács Csilla szerint egy
kisebb nyaralót akár havi párezer forintból fenn lehet tartani, de
sokaknak már ez is megterhelő. „Volt olyan tulajdonos, aki évek óta nem
járt ki a fokozatosan leromló házához, nem költ rá” – beszélt a
tapasztalatairól a közvetítő.
„A
nyaralópiac mindenütt pang, a Balatonnál is egymást érik az Eladó
táblák” – mondta Rutai Gábor. A Duna House elemzési vezetője szerint a
Balatonnál tavaly mozdult be egy kicsit a piac, amikor megjelent egy
kisvállalkozói hitel, melynek vissza nem térítendő részét ingatlanra
költhették: iroda címen sokan hétvégi házat vettek. Korábban a 2011-2012
fordulóján zajló kötött árfolyamú végtörlesztés idején tapasztalták az
ingatlanközvetítők, hogy az emberek eladták a vagyontárgyaikat, így az
hitellel nem terhelt nyaralóikat, hogy meneküljenek a lakásukra felvett
devizaadósságuktól. A Pilis-Dunakanyar Ingatlaniroda munkatársa, Pál
Sándor szerint az egyes települések problémái eltérőek. Míg Szentendrén
vagy Leányfalun főleg a tehetősebbek vettek házat, jobban bírják a
törlesztőrészletek megugrását, Tahiban vagy Pócsmegyeren már sokkal
többen küszködtek a hitelükkel.
Sufniból családi házak
„Egyik
sufni jelent meg a másik után a ’60-as évektől kezdve, ahogy
gazdagodott az ország” – beszélt az elmúlt 50 évről Fekete Jenő, akinek
édesanyja 1960-ban vásárolt egy telket Surányban. Eleinte csak a
nyarakat töltötték kint, majd felhúztak egy házat nyaralónak, és később
végleg kiköltöztek Budapestről.
Fekete
szerint legalább három felívelő korszaka volt a Dunakanyarnak. Amikor a
Kádár-kor középosztálya megizmosodott, a panellakás, majd a Lada vagy a
Trabant mellé megvették a hétvégi telket is. A tehetősebbek faházat
húztak fel, mások kiszuperált buszokat vontattak a telekre. A
rendszerváltás után a középosztály a zöldbe vágyott, megindult a
kivándorlás az agglomerációba. Fekete szerint Surányban is ekkor
kezdődött el a nyaralók átépítése, a sufnik elbontása. Az agglomerációs
települések lakossága egyébként a magyar népesség természetes fogyása
ellenére az elmúlt 20 évben folyamatosan nőtt, 551 ezerről 828 ezerre,
bár ebbe a növekedésbe a Budapestről kiköltözők ma már egyre kevesebb
szerepet játszanak.
A
2004-es uniós csatlakozás körül pedig megjelentek azok, akik beruházási
céllal vásároltak a Dunakanyarban ingatlant. „Reménykedtek benne, hogy
pár éven belül annyira felfutnak az árak, hogy szép nyereséggel adhatják
tovább. Hát nem vált be a reményük” – ecsetelte Fekete. Mint mondta, az
egyik szomszédja 5,9 millióért vett egy telket 2008 előtt. Építkezni
akart, mert a telken megjelent egy kocsi sóder, ám ez elmaradt, sőt a
sóder is eltűnt egy idő után. Most eladó a telek, 5,5 milliót kér érte,
de nem akad vevője.
Több
ingatlanügynök is azt mondta a hvg.hu-nak, a Dunakanyarban megjelent
egy új jelenség is. Még ha nem is tömeges, az utóbbi időben
tapasztalható, hogy elszegényedett emberek, családok költöznek az
1980-as években felhúzott, rossz komfortú nyaralókba. A hvg.hu a tavaszi
árvíz idején azt tapasztalta, hogy a médiában a legnagyobb veszélyben
lévő településként emlegetett Pilismaróton rendkívül nyugodtak voltak az
emberek. Ugyanis a történelmi falurészt egyáltalán nem fenyegette az
árvíz, csak a parton lévő üdülőövezetet. Akkor több pilismaróti is azt
mondta a hvg.hu-nak, a faházak többsége már nem nyaralóként üzemel,
főleg szegények költöztek beléjük.
Nem tűrték az adósságot
Az
1966-ban megjelent Gazdálkodj okosan!, illetve a nyomában született
Takarékoskodj! nevű játék jól leképezte a Kádár-kori társadalom nézeteit
és vágyait. Mint a játék fejlődését 1997-ben feldolgozó HVG írta: első
variánsban a tízemeletes panelház lakásberendezése volt a teljesítmény
netovábbja, s ekkor még a porszívót, a televíziót, sőt még a rádiót is
kemény erőfeszítéssel lehetett megszerezni. A hetvenes években már
lehetett szó családi házról, sőt egy garázsról is, a Takarékoskodj!-ban
pedig megjelent a hőn áhított „víkendház” is a Dunakanyarban, a Pilisben
vagy a Balatonon.
Ám
a játék nevelt is közben: építkezni a telekre csak akkor lehetett, ha
az illetőnek volt megtakarítása, készpénze, a luxus pedig kerülendő volt
– legfeljebb két szobát engedtek felhúzni. Ha a telken még adósság
volt, nem adhatta el bárkinek, csakis a banknak. Az eladósodott
játékosoknak esélyük sem volt nyerni. A szabályok kikötötték, csak az
győzhet, aki a játék indulásakor kapott 100 ezernyi pénzt
takarékbetétben tartotta a végén. A rendszerváltás után kiadott
Gazdálkodj okosan! minden egyes játékmezőjét eladták egy-egy
szponzornak, így például a lakberendezést az IKEA-nál lehetett
„beszerezni”.
(HVG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése