Elmenekült magyarok javitják a döbrögista statisztikákat!
A
Világbank adatai alapján tavaly októberig 2043 millió dollárt küldtek
haza az itthon maradtakhoz a külföldön dolgozó magyarok. Az összeg
forintban 530 milliárd, ami magyar GDP 1,8 százaléka
(összehasonlításképpen ez több mint a fele a teljes mezőgazdasági
szektor GDP-hez való hozzájárulásának). A hazautalás a
kelet-közép-európai országokban a második legnagyobb külső pénzügyi
forrást jelenti. Csehországban az arány 1 százalék, Lengyelországban
1,4, valamint Romániában és Szlovákiában 1,8. A
hazautalások 2004-ben, az uniós csatlakozás után ugrottak meg, de a
2008-as gazdasági válság visszavetette ezt is valamivel. Idén viszont
már újra a válság előtti szinten utalnak haza a külföldön dolgozó (és
élő) magyarok. Azonban az éremnek van egy másik oldala is: a
nemzetgazdaságnak is károkat okozhat a kieső munkaerő.
A
külföldön munkát vállalók enyhítik az itthoni szociális feszültséget,
hiszen a foglalkoztatást főleg a közmunka húzza és maguk a külföldön
dolgozók. Így a kivándorlás szociális szelepként szolgál, ami csökkenti
az itthoni munkaerő-piaci feszültségeket. A kint dolgozók a hazaküldött
összegekkel pedig a sokszor itthon maradó rokonság szociális, anyagi
helyzetét is valamelyeset kezelni tudják.
A
nyugati országokban megfogalmazott kritikák a munkaerőpiac szélesre
nyitásáról, illetve annak szűkítéséről inkább a belpolitikai
feszültségeket hivatott csökkenteni, mint valós veszélyt jelentene
például a Nagy-Britanniában dolgozókra. A nyugati országok nagyrészt a
túlságosan bőkezűnek tartott szociális juttatásokat faraghatják lejjebb.
Hazautalások
A
Világbank adatai alapján 2013 októberéig 2043 millió dollárt küldtek
haza az itthon maradtakhoz a külföldön dolgozó magyarok. Az összeg
forintban 530 milliárd, ami magyar GDP 1,8 százaléka. A hazautalás a
kelet-közép-európai országokban a második legnagyobb külső pénzügyi
forrást jelenti. Csehországban az arány 1 százalék, Lengyelországban
1,4, valamint Romániában és Szlovákiában 1,8.
2011-ben így oszlottak meg a hazautalások a GDP-arányában az európai országokban:
Az érem másik oldala
Annak
ellenére, hogy Matolcsy György egyik nyilatkozatában „rejtett nemzeti
kincsnek” nevezte a külföldön dolgozó honfitársainkat, többféleképpen
lehet árnyalni a képet. A Napi Gazdaság egy korábbi cikkében arról írt
például, ha 500 ezer kieső munkavállalóval számolunk, az éves szinten
több száz milliárd forintot jelentene a GDP-ben adó és fogyasztás
formájában.
Ha
csak minimálbérrel számolunk, akkor is havonta 31 milliárd forint adó-
és járulékbevétel keletkezne félmillió alkalmazott után, ami éves
szinten 370 milliárd forint. Ez a GDP 1,4 százaléka. Ha pedig bruttó 250
ezer forinttal számolunk, éves szinten majdnem ezermilliárd, ami a GDP
három százalékát is meghaladja.
Az
adó mellett a jövedelem sem jelenik meg fogyasztás formájában, ami
nagyjából ugyanakkora nagyságrendű összességében. Minimálbéren számolva
740 milliárd, 250 ezer forintnál pedig majdnem kétezer milliárd
forintról van szó.
A
kieső fogyasztást és az itthoni kieső adóforintokat összeadva akkor is
legalább ezermilliárd forint, ha minimálbéren számolunk. Hiába javítja
tehát a foglalkoztatottsági statisztikát a kint élők munkavállalása,
hiába lehet kozmetikázni ezzel a statisztikákat, az ország így is
rosszabbul jár, mintha ezek az emberek itthon termelnének és itthon
fogyasztanának.
A munkaerőpiac vajon mekkora?
A
KSH sem képes pontos adatokat adni. A külföldön dolgozókról csak akkor
tudunk információt, ha a háztartása itthon tovább él. Ha viszont
külföldre költözik, válaszai nem kerülhetnek be a statisztikába. Vagyis a
külföldön dolgozókat megkérdezni nem tudjuk, de a mintavételt követő
kivetítésbe őket is beleszámoljuk. Ezért is lehetséges az, hogy a
csaknem százezer külföldön dolgozó magyar az itthoni foglalkoztatási
statisztikákat javítja.
A
kormányzati propaganda ellenére tehát csak a közfoglalkoztatottak és a
külföldön dolgozók egy része javítja a statisztikát, nem pedig a
versenyszférában létrejött új munkahelyek. Azok ugyanis nincsenek. Sőt,
minimális csökkenést tapasztalhatunk.
A
kivándorlás szociális szelepként szolgál, ami csökkenti az itthoni
munkaerő-piaci feszültségeket. És a hazaküldött összegekkel pedig az
itthon maradt családok anyagi, szociális helyzetét is valamelyeset
kezelni tudja. De ezek az emberek nem jókedvükben mentek külföldre
dolgozni, és nem is a tenger közelébe vágytak. Ezek az emberek a
gazdaság jelenlegi állapota miatt itthon nagyrészt bizony munkanélküliek
lennének. Nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hiszen külföldre is
azért mentek, most pedig a megtermelt bérüket utalják haza. Egyszerűen
azért, mert a gazdaságban nincs elég pénz a foglalkoztatásukra.
Az
Orbán-kormány legjobb ötlete erre pedig nem más, mint a vagyoni
kilátástalanságot fenntartó közmunka, az unortodox gazdaságpolitika, na
meg a statisztikák kreatív értelmezése lett. Foglalkoztatottnak számít a
fizetés nélküli önkéntes munkás, a szakmai gyakorlatot teljesítő
tanuló, a külföldön dolgozó és a közmunkás is. Az egymillió új munkahely
víziójából tehát 20 hónap alatt, a 2010-es kormányváltás időszakához
képest nemhogy több, de kevesebb munkahely található hazánkban.
Ellenben gazdasági menekültből sajnos sokkal több lett.
(tenytar)
Bal-Rad komm
: A döbrögista számmisztikusok kizárólag a pozitiv előjelet ismerik
csak. Ami emögé nem illeszthető be?-arról nem is hajlandóak beszélni!
Igy történhet meg, hogy a horda zsonglőrei “…a negativ növekedés is növekedés!-csak legföljebb…”
A
döbrögista retorika egy általuk elképzelt világról szóló
“tündérmese”-amit ugyan a tények a nap minden percében cáfolnak-de a
mesemondók megállás nélkül darálják és darálják!
“Az
egymillió új munkahely víziójából tehát 20 hónap alatt, a 2010-es
kormányváltás időszakához képest nemhogy több, de kevesebb munkahely
található hazánkban.”
-Ám a statisztikák kreativ döbrögista értelmezése szerint kell vizsgálni a dolgokat!
Oszt’ jónapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése