A legfontosabb leckét a japánok megtanulták Obama látogatásából

Japánnak újra kell értékelnie a külkapcsolatait, méghozzá rekordsebességgel. Az irányváltás nem véletlen, Kína ugyanis, ha nem is fenyegeti Japánt, de a jelenléte egyre kellemetlenebb a szigetország számára. Japán csak úgy kerülheti el a térségbeli feszültség eszkalálódását, hogyha szorosabbra fűzi a kapcsolatait Indiával és Oroszországgal. Esetleg még megpróbálkozhatna Észak-Koreával is, de az Japán az Egyesült Államok szövetségi rendszerében elfoglalt helye miatt nem lesz könnyű feladat.

Abe Shinzo, Japán miniszterelnöke meglátásunk szerint sikeresen szétválasztotta az ocsút a búzától, már ami Obama elnök beszédeit illeti az áprilisi látogatása alatt. Japán vezetését ugyanis egy kérdés foglalkoztatja; hogyan intézzék Kína ügyét? Shinzo sokkal inkább fog példát venni ez ügyben Indiáról, mint az Egyesült Államokról. Ugyanis az USA nyugodtan azt mond amit akar egy óceánnyi távolságról, viszont Japánnak Kína, és viszont, térségi állam.

Abe Shinzo szakéval kínálja Barack Obamát, 2014.04.23.

India viszont szemmelláthatóan jó módszerrel kezeli Kínát. Ugyan belemennek minden vitás ügybe a nagy szomszéddal, viszont az indiai külpolitika kiemelten kezeli a két ország gazdasági kapcsolatait, amik igen csak prosperálóak. Másik fontos meglátása volt az indiai külügynek, hogy a C2C (Citizen-to-Citizen, azaz állampolgár és állampolgár közötti) gazdasági szerződéseket a két ország polgárai között kiemelt figyelemmel kísérik, és keményen betartatják. Ez Kína oldaláról pedig meghálálja magát, hiszen komoly üzleti partnernek tekintik Indiát, annak ellenére, hogy felszínes politikai vitákba bonyolódnak. Mivel a végén úgyis a gazdasági kapcsolatok döntenek két szomszédos állam között a vitás kérdésekben, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy India stratégiája sikeres, és követendő péda lehet Japán számára.

Obamánál ott bújt ki a szög a zsákból, amikor a Senkaku / Diaoyu szigetek körüli vitára került a sor. Ez az a szigetcsoport, aminek birtoklására Kína és Japán is jogot formál. Obama kijelentette Abe Shinzonak, hogy az Egyesült Államok és Japán között fenálló szerződés értelmében az USA fel fog lépni, hogyha japán területeket támadás ér. Amit a japán miniszterelnök nem várt volna a "szövetségesétől", az az volt, hogy Obama kijelentette, hogy "Ezt a kérdést békésen, párbeszéddel kell megoldania Japánnak és Kínának. A helyzetet kordában kell tartani, szolid retorikával, provokáció nélkül. Az Egyesült Államoknak szoros kapcsolatai vannak Kínával is." Fordítsuk le ezt együtt: "Sajnos nem tudunk tenni sokmindent Japán ügyében, ha Kínának kellenek a szigetek, elveszi őket, mivel túl sok államadósságunkat finanszírozta a kínai állam... de megpróbálhattok valamit, hátha kaptok a koncból."

Nyilván a japán miniszterelnök nem volt elragadtatva. Mi mindebből a tanulság? Aki atlantistával barátkozik, a végén ki lesz fosztva, és magára lesz hagyva. Nekik csak a pénz számít.

Abe Shinzo nem is hagyta ennyiben a dolgot. Látogatást tett Moszkvában, közvetlen Obama látogatása után, ami biztos csak "véletlen" egybeesés. Oroszország nemrégen hangoztatta, hogy nyitni szeretne energiaügyben a távol-keleti piacok felé. Lehet, hogy megvan az új kereskedelmi partner?

Nagy Kálmán