Az
év első két hónapjában jelentősen, 10 %-al csökkent az áruforgalom az
Európai Unió és Oroszország között. Míg az oroszok 12 milliárd dollár
(egész évre kivetített összeg) visszaesést szenvedtek el az exportban,
az EU 23.7 milliárd dollár csökkenést könyvelhet el év végéig.
Ez a mérleg az egész éves visszaesést mutatja. Vagyis a valós veszteség eddig pár száz millió, illetve egy-két milliárd euró a másik oldalon, de ha a tendencia megmarad, akkor ilyen horribilis összeg fog elúszni. Emiatt tiltakoznak foggal körömmel a cégek, nagyvállalatok, hogy állítsák le a Moszkva elleni szankciókat, mert annak igen rossz vége lesz. Ráadásul van egy sokkal rosszabb tulajdonsága is a fent említett tendenciának, - hogy öngerjesztő folyamat. Egyik megszorítás érinti a másik iparágat is, ahol szintén kiesések keletkeznek. Az ipari háló egymásra utaltsága miatt a kiesés nem egyenes arányban növekszik, hanem jóval nagyobb mértékben, - ha év végére a jelen tendencia megmarad, akkor az EU 40 vagy akár 50 milliárdos kieséssel számolhat.
Angela Merkel német kancellár Washingtonban tárgyal - az akkori nyilatkozat szerint még támogatják a szankciókat
Amikor Angela Merkel német kancellár hazajött az Egyesült Államokból,
egyenesen az ipari vezetők konferenciájára sietett, ahol ezekkel az
adatokkal, előrejelzésekkel már tisztában voltak. Ezek alapján azt is
sejteni lehetett, mekkora lesz a valódi támogatottsága a szankcióknak az
európai politikusok részéről. Nem a rákényszerített egyetértés, hanem a
valódi támogatottság. A német és francia ipar pillanatnyilag a pokolba
kívánja az Egyesült Államok világuralmi álmodozását. Ekkora pénzkiesés
több millió megszűnt munkahelyet jelent. A stabil megélhetésből kiesők
nem költenek, csökken a vásárlóerő, azzal pedig újabb boltok, gyárak,
munkahelyek szűnnek meg. Egy ilyen öngerjsztő folyamat végén megkezdődik
a lakosság elégedetlensége, az aktuális politikai erő minden kétséget
kizáróan megbukik. Az EU most is vékony kötélen táncol, az utóbbi
években hajszálon menekült meg a csődtől és az összeomlástól. Semmi
egyéb nem mentette meg, mint a gigantikus orosz és kínai megrendelések.
Arról nem is beszélve, hogy az anyacégek a bajok miatt kénytelenek lennének hazatelepülni, mivel munkát kell adnia a gyár gerincét képező hazai dolgozóknak. Ha kiürülnek az üzemek a kelet-európai országokban, akkor ott azonnal beáll a csőd. Az EU ebben a folyamatban nagyon hamar elveszíti nem csak a "Keleti Partnerség" országokat, de saját kelet-európai tagállamait is. Ha fokozatosan elveszti az orosz piacot és az orosz nyersanyagot, akkor az Európai Unió leépülése elkerülhetetlen.
Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok szintén erre játszik. Gyengíteni, vagy tönkretenni az Európai Uniót, mint rivális gazdasági erőt. Mi történik akkor, ha az EU gazdasági vezetői, cégei is így gondolják ezt, - hogy az USA oda akarja dobni őket az enyészetnek, hogy így magát mentse? Az egész folyamat egy súlyos bizalmi válságot fog okozni a két "szövetséges" között. A bizalmi válság jelei már látszanak: lehallgatási botrányok, banki ellentétek, különvélemények vezető politikusok közt, gazdasági érdekellentétek. A folyamat vége beláthatatlan.
A különbség csak az, hogy amíg Moszkva ázsiai kapcsolatain keresztül könnyűszerrel pótolja export kieséseket, az EU-ban előállított prémium termékek nehezebben találnak új piacot. Nemsokára egy nagyon vad gazdasági átrendeződés kezdődik meg a színfalak mögött, aminek célja az európai gazdaság megmentése és kiegyezés az oroszokkal, szemben a másik alternatívával, ami a háborús retorika, valamint az USA kiszolgálása.
Kemény Gábor
Ez a mérleg az egész éves visszaesést mutatja. Vagyis a valós veszteség eddig pár száz millió, illetve egy-két milliárd euró a másik oldalon, de ha a tendencia megmarad, akkor ilyen horribilis összeg fog elúszni. Emiatt tiltakoznak foggal körömmel a cégek, nagyvállalatok, hogy állítsák le a Moszkva elleni szankciókat, mert annak igen rossz vége lesz. Ráadásul van egy sokkal rosszabb tulajdonsága is a fent említett tendenciának, - hogy öngerjesztő folyamat. Egyik megszorítás érinti a másik iparágat is, ahol szintén kiesések keletkeznek. Az ipari háló egymásra utaltsága miatt a kiesés nem egyenes arányban növekszik, hanem jóval nagyobb mértékben, - ha év végére a jelen tendencia megmarad, akkor az EU 40 vagy akár 50 milliárdos kieséssel számolhat.

Arról nem is beszélve, hogy az anyacégek a bajok miatt kénytelenek lennének hazatelepülni, mivel munkát kell adnia a gyár gerincét képező hazai dolgozóknak. Ha kiürülnek az üzemek a kelet-európai országokban, akkor ott azonnal beáll a csőd. Az EU ebben a folyamatban nagyon hamar elveszíti nem csak a "Keleti Partnerség" országokat, de saját kelet-európai tagállamait is. Ha fokozatosan elveszti az orosz piacot és az orosz nyersanyagot, akkor az Európai Unió leépülése elkerülhetetlen.
Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok szintén erre játszik. Gyengíteni, vagy tönkretenni az Európai Uniót, mint rivális gazdasági erőt. Mi történik akkor, ha az EU gazdasági vezetői, cégei is így gondolják ezt, - hogy az USA oda akarja dobni őket az enyészetnek, hogy így magát mentse? Az egész folyamat egy súlyos bizalmi válságot fog okozni a két "szövetséges" között. A bizalmi válság jelei már látszanak: lehallgatási botrányok, banki ellentétek, különvélemények vezető politikusok közt, gazdasági érdekellentétek. A folyamat vége beláthatatlan.
A különbség csak az, hogy amíg Moszkva ázsiai kapcsolatain keresztül könnyűszerrel pótolja export kieséseket, az EU-ban előállított prémium termékek nehezebben találnak új piacot. Nemsokára egy nagyon vad gazdasági átrendeződés kezdődik meg a színfalak mögött, aminek célja az európai gazdaság megmentése és kiegyezés az oroszokkal, szemben a másik alternatívával, ami a háborús retorika, valamint az USA kiszolgálása.
Kemény Gábor
A német gazdaság nem kér a szankciókból

"Nem
szabad automatikusan szankciókat bevezetnünk, mert az csak olyan
zsákutcába vezet bennünket, ahol már nem lesz módunk élni a politikai
lehetőségeinkkel." - nyilatkozta Frank-Walter Steinmeier. Mondta
ezt annak a tudatában, hogy a közvélemény, német politikusok és az
üzleti élet szereplői is mind egyre inkább szkeptikusabb hangot ütnek
meg a további szankciók bevezetését illetően.
Németország
tudatában van annak, hogy a további negatív intézkedések csak a saját -
Oroszországban lévő- befektetéseiket lehetetlenítik el, valamint csak
felgyorsítják az Oroszországi Föderáció Kína felé fordulását, amivel
hamar kiválthatja az egyre problematikusabb európai piacot. Ennek
aktualitását pont az adja meg, hogy a napokban Vlagyimir Putyin Kínába
látogat a két ország gazdasági kapcsolatainak magasabb szintre emelése
okán.
A
súlyosabb gazdasági szankciók nagy mértékben veszélyeztetik a
németországi munkahelyeket és cégeket, hiszen helyrehozhatatlan károk
keletkeznének és jelentős piacvesztés következne be egy ilyen
helyzetben. Ezzel a német politikát a háttérből irányító cégbirodalmak
teljesen tisztában vannak, ezért jelezték aggodalmaikat a német vezetés
felé. Természetesen a német gazdaság gyengülése a legnagyobb mértékben
Németországgal kereskedő országoknak - így hazánknak is - súlyos
gazdasági problémákat okozhat.
Egyre
inkább igazzá válik Szergej Lavrov előrejelzése, hogy az USA rendkívül
meggondolatlan külpolitikájának árát az Európai Unió országai fogják
súlyosan megfizetni. Úgy tűnik, kezdik felismerni a helyzetet Berlinben
is.
http://www.hidfo.net/2014/05/19/nemet-gazdasag-nem-ker-szankciokbol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése