Van Magyarországon
60 település, amely akár pár évtizeden belül eltűnhet, mivel az elmúlt
tíz évben népességének a 30 százalékát elveszítette – derült ki a
Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb elemzéséből. A hivatal
olyan 200 főnél alacsonyabb népességű falvakról készített
pillanatfelvételt, amelyek finoman szólva sem voltak az elmúlt évtizedek
nyertesei.
A
második Orbán-kormány egyik kiemelt célja volt, hogy pár száz fős
településeken is sikerüljön olyan életfeltételeket teremteni, amelyek
vonzóvá tehetik ezt a szegmenst az emberek előtt, mivel az utóbbi
évtizedekben erőteljes elvándorlást és elöregedést regisztrálhattunk
ezekből a falvakból, községekből. Fazekas Sándor vidékfejlesztési
miniszter korábban úgy fogalmazott, Magyarországnak olyan
vidékpolitikára van szüksége, amely biztosítja, hogy a kisvárosokban, a
falvakban, a fővárostól távoli településeken is boldogulhassanak az ott
élők, és kiváló minőségű mezőgazdasági javakat termelhessenek.
Ehhez a témakörhöz szorosan kapcsolódik az a KSH által közzétett legfrissebb elemzés, amely azokra a településekre fókuszált, melyek lakosságszáma a 2011-es népszámlálás alkalmával nem érte el a 200 főt, valamint népességük legalább 30 százalékát elvesztették a legutóbbi két népszámlálás között. E két feltételnek 60 település felelt meg.
Ebben a körben már a 19-20. század fordulóján jelentkezett egy erőteljes népességkiáramlás, amelynek során elsősorban a szegényebb, saját földtulajdonnal nem rendelkező, sok esetben zsellérsorú, alacsony társadalmi státusú népesség áramlott a városokba. Az 1960-as, 1970-es évek városcentrikus településpolitikája egyértelmű vesztesei a kisebb lélekszámú települések voltak.
Ehhez a témakörhöz szorosan kapcsolódik az a KSH által közzétett legfrissebb elemzés, amely azokra a településekre fókuszált, melyek lakosságszáma a 2011-es népszámlálás alkalmával nem érte el a 200 főt, valamint népességük legalább 30 százalékát elvesztették a legutóbbi két népszámlálás között. E két feltételnek 60 település felelt meg.
Ebben a körben már a 19-20. század fordulóján jelentkezett egy erőteljes népességkiáramlás, amelynek során elsősorban a szegényebb, saját földtulajdonnal nem rendelkező, sok esetben zsellérsorú, alacsony társadalmi státusú népesség áramlott a városokba. Az 1960-as, 1970-es évek városcentrikus településpolitikája egyértelmű vesztesei a kisebb lélekszámú települések voltak.
El akarták őket pusztítani?
Az
1971-ben elfogadott 1007/1971. számú kormányhatározat több mint 2000,
funkció nélküli „mellékfalut” hagyott anyagi, pénzügyi forrás nélkül,
mivel fejlesztésüket gazdaságtalannak ítélte. A települések bizonyos
körében az építési engedélyek kiadását is megtiltották. Az 1980-as
években ugyan már elindult egy integrált falufejlesztés, azonban
tényleges pénzügyi háttér nélkül, így valós hatása nem volt.
Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 113, az 1980-as szerint már 189 településnek volt kevesebb, mint 200 lakosa, és a két népszámlálás közötti népességfogyás mértéke is magas volt: az 1980-ban 200 fő alatti települések az előző népszámláláshoz képest népességük negyedét (36 226-ról 27 176-ra), közülük 55 pedig lakosságának legalább a 30 százalékát vesztette el. A települések közül néhánynak extrém mértékű népességvesztést kellett elszenvednie. A Somogy megyei, 1970-ben 483 fős Libickozmának 1980-ban már csak 135 lakosa volt, míg a Szabolcs Szatmár Bereg megyei Kishódoson 1970-ben 362-en, tíz évvel később már csak 111-en laktak.
Az 1970-es népszámlálás adatai szerint 113, az 1980-as szerint már 189 településnek volt kevesebb, mint 200 lakosa, és a két népszámlálás közötti népességfogyás mértéke is magas volt: az 1980-ban 200 fő alatti települések az előző népszámláláshoz képest népességük negyedét (36 226-ról 27 176-ra), közülük 55 pedig lakosságának legalább a 30 százalékát vesztette el. A települések közül néhánynak extrém mértékű népességvesztést kellett elszenvednie. A Somogy megyei, 1970-ben 483 fős Libickozmának 1980-ban már csak 135 lakosa volt, míg a Szabolcs Szatmár Bereg megyei Kishódoson 1970-ben 362-en, tíz évvel később már csak 111-en laktak.
Öngerjesztő folyamatok
Az
1990-es évek elején az önkormányzati törvény elfogadásával
megteremtődtek azok az alapfeltételek, amelyek révén a települések, azok
polgárai maguk befolyásolják a település sorsát. Azonban a 20. század
végén és a 21. század elején újabb népességkiáramlás történt e
településekről. A vizsgált települések esetében ez már a fiatalokat vagy
aktív korúakat, a munkaképes, kvalifikáltabb népességet érintette. Az
adott település társadalmának demográfiai és társadalmi struktúrája
jelentős mértékben torzult, olyan öngerjesztő folyamat indult el,
amelynek a vége a település népességének elöregedése.
Egyedül élő, elöregedő települések
A
KSH által vizsgált településkör jellemzően hegy-, illetve dombvidéken
helyezkedik el. Közös jellemzőjük, hogy szinte mindegyikük földrajzi és
gazdasági szempontból periférikus helyzetben van, a legtöbbjük zsákfalu.
Ezen települések lakosságszáma 1970 óta több mint felével csökkent. Az
elvándorlási folyamat mértéke az 1990-es években lassult, de a
népességvesztés mértéke már a két utolsó cenzus között volt a
legnagyobb.
A települések korszerkezete öregedő: 1970-ben még közel ugyanannyi gyermekkorú volt, mint időskorú, azonban a legutóbbi népszámlálás alkalmával a 60 évesek és idősebbek már három és félszer voltak többen a 15 éven aluliaknál. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeten is nyomot hagytak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma eltűnt, és a családok alig negyedében neveltek 15 éven aluli gyermeket – olvasható a KSH elemzésében.
A települések korszerkezete öregedő: 1970-ben még közel ugyanannyi gyermekkorú volt, mint időskorú, azonban a legutóbbi népszámlálás alkalmával a 60 évesek és idősebbek már három és félszer voltak többen a 15 éven aluliaknál. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok a háztartásszerkezeten is nyomot hagytak. Amellett, hogy ma már lényegesen kevesebb háztartás van ezeken a településeken, több mint 40 százalékukban egyedül élnek. A többgenerációs együttélési forma eltűnt, és a családok alig negyedében neveltek 15 éven aluli gyermeket – olvasható a KSH elemzésében.
Totális pusztulás képe rajzolódik ki
Az
e településeken élők jövedelmi szintje alacsony: az egy adófizetőre
jutó szja-alapot képező jövedelem közel azonos a 200 fő alatti
települések adatával, de a községi átlagtól mintegy 300 ezer, az
országostól pedig több mint 600 ezer forinttal marad el. A fogyó
népességű településeket jellemző elvándorlás kedvezőtlenül befolyásolta a
lakásépítéseket. Emiatt a lakásállomány folyamatosan öregszik, és a
lakosság számának csökkenésével egyre több az üresen álló épület.
A vizsgált 60 település többsége zsáktelepülés, megközelíthetőségük csak közúton lehetséges. Tömegközlekedés igénybevételére csak autóbusszal van lehetőség, helyközi autóbusz-megálló 2011-ben Iborfián kívül minden településen volt. Két település kivételével csak mobil postai szolgáltatás állt a lakosság rendelkezésére. A lakosság életminőségét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a vizsgált települések mindössze felében működött helyben kiskereskedelmi üzlet – közölte a statisztikai hivatal.
A vizsgált 60 település többsége zsáktelepülés, megközelíthetőségük csak közúton lehetséges. Tömegközlekedés igénybevételére csak autóbusszal van lehetőség, helyközi autóbusz-megálló 2011-ben Iborfián kívül minden településen volt. Két település kivételével csak mobil postai szolgáltatás állt a lakosság rendelkezésére. A lakosság életminőségét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a vizsgált települések mindössze felében működött helyben kiskereskedelmi üzlet – közölte a statisztikai hivatal.
Ez lehetne a kitörési pont
A
vizsgált falvakban az idegenforgalmi vonzerőt a kiemelkedően szép és
nyugodt környezet, a csend és a nemzeti parkok jelentik. A lehetőségek
kihasználásának ugyanakkor nem minden településen vannak meg a
feltételei. A vizsgált települések kevesebb mint felén volt szálláshely,
a kínálati palettán az egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyek domináltak.
Ez utóbbiak forgalma alapvetően a belföldi turizmusra épül. Az elmúlt
tíz évben látogatottságuk bővült, a kis kapacitással működő kereskedelmi
szálláshelyeké azonban csökkent.
(Kovács András, mno.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése