Magyarországon nincs és nem is lesz "euroszkepticizmus"

Magyarország 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, és 2004. május 1-jén csatlakozott az euroatlanti integrációhoz. Martonyi János külügyminiszter most hazánk EU-csatlakozásának kilencedik évfordulója alkalmából, televíziós interjú formájában igyekezett mosdatni a magyar gazdaság szétveréséért felelős nemzetközi maffiahálózatot.

Az atlantista politikus szerint hazánkban egyre inkább növekszik az "euroszkepticizmus" ami részben azzal magyarázható, hogy 9 évi uniós tagságból 7 éven keresztül válság volt. "Magyarországon már 2006-ban megjelent a gazdasági, pénzügyi, költségvetési, politikai és morális válság, és ezt tetézte a későbbi globális válság."

Martonyi szavaiban több a hazugság, mint ahány állítás van. A hazugság pedig magával az "euroszkepticizmus" fogalom használatával kezdődik.

Szkeptikusan viszonyulni az uniós tagsághoz annyit jelent, mint kételkedni annak pozitív hatásaiban, kritikusan vizsgálni az uniós tagság jelentette "előnyöket". Kételkedni az integráció hasznosságában, megfontoltan mérlegelni az előnyöket és hátrányokat. Az úgynevezett "euroszkepticizmus" a nyugat-európai országokban zsíros állásokat betöltő látszatellenzékiekhez köthető, akik az ország uniós tagságának bárgyú kritikájával igyekeznek betölteni a gőzleeresztő szerepét. Nyugat-Európa áljobboldali pártjaihoz köthető ez a fogalom, melyek alkalmanként egy Tel-Avivban tartott konferenciát követően hangzatos kijelentéseket tesznek, miszerint majd tíz év múlva népszavazást írnak ki az EU-tagságról.

Jól látható, Martonyi már azzal is hazudik, hogy Magyarország esetében euroszkepticizmusról beszél. Magyarországon ugyanis nem euroszkepticizmus van, hanem egy anti-atlantista tengely van kialakulóban, ami alapjainál fogva utasítja el nem csak az euroatlanti integrációt, de magát a Nyugathoz fűződő bárminemű kötöttséget.

2012 őszével jött el az a pont, amikortól a statisztikai hivatalok be merik vallani, hogy a magyar lakosság több mint fele ellenezné az uniós tagságot, ha arról újra népszavazást írnának ki. Ha a ködösítést követően ez az eredmény, el lehet képzelni, mit mutathat a valós statisztika. Valószínűleg nem bárgyú euroszkepticizmust.

Martonyi az Európai Uniót mosdatná, mondván, hogy a közállapotok gyorsuló romlása nem az EU-tagság negatív voltának köszönhető, hanem a globális válság hatásának tudható be. Csakhogy, annak idején épp erről szólt az euroatlanti integrációról szóló dajkamese: hogy azért kell a Nyugathoz tartozni, azért kell egy nagyobb nyugati egységbe integrálni, mert a nagyobb gazdaság többet bír, a kisebb országokat pedig elviszi az ár.

A külügyminisztert tekintélyes méretű magánvagyonán kívül nyilván ezer szál köti még az atlanti vizekhez, de most, hogy az Európai Uniót elvitte az első tavaszi eső, Magyarországnak éppen ideje lenne egy nagyobb bárkát keresni.

Lehet a globális válságot okolni az ország hanyatlásáért - de nem árt megjegyezni: az Európai Unió más tagállamaiban ugyanolyan ütemben növekszik a munkanélküliség, ugyanúgy zajlanak a kilakoltatások, miközben egyre nagyobb méreteket ölt a kilátástalanság és csak a felső tízezer van megelégedve a megélhetési viszonyokkal.

Lehet azt is mondani, hogy valójában nem az uniós tagság hatásaként hever romokban az ország, hanem a globális válság miatt. Csakhogy mindeközben azt láthatjuk, hogy miközben az európai uniós tagság képtelen volt megvédeni Magyarországot a "válság" okozta károktól, vannak a világnak más országai, más szövetségi rendszerben, ahol az ország ma is élhető. Sőt, mindenféle globális válságok ellenére növekszik a gazdaság, és az emberek otthona sem a bank tulajdonában van.

Miközben a Nyugatot magával húzta a "globális" válság, keleten növekedés van. Ebből következik, hogy az úgynevezett globális válság mégsem annyira globális, mint azt nyugaton gondolják egyesek.

Martonyi bármennyire is igyekszik mosdatni ezt a láthatóan működésképtelen euroatlanti tákolmányt, kijelenthetjük, hogy Magyarországon soha nem volt és nem is lesz euroszkepticizmus. Itt nem euroszkeptizimus van, mivel az emberek nem csak "kételkednek az EU-tagság pozitív hatásaiban", vagy "az EU-n belül hatékonyabb nemzeti érdekképviseletet akarnak", hanem alapjaiban utasítják el magát az Európai Uniót és az EU-tagságot. Statisztikailag majdhogynem kimutathatatlan azon szavazók aránya, akik kezdetben támogatták az uniós csatlakozást, majd később, a gazdasági mutatókat látván, kritikusan mérlegeltek és "kételkedővé" váltak.

A többség nem kételkedő, hanem határozottan elutasító az EU-val szemben. Magyarországon nem euroszkepticizmus van, hanem amerikaellenesség, EU-ellenesség és nyugatellenesség - az emberek pedig hamarosan rájönnek, hogy mi a közös nevező.

Fenyvesi Áron