2013. augusztus 3., szombat

Törökország politikai kudarca

Nincs finomabb jelző Törökország viselkedésére, mint az "összetojta magát". Kapkodnak, futnak fűhöz-fához, és a Napnál is világosabban látszik, hogy fogalmuk sincs merre van az előre. A kezdeti nagyképűség rádermedt az arcokra, miután a szíriai lázítás kudarca egyre világosabb. Még messze van Szíria győzelme, de a felforgatók veresége már egyértelmű.
Ugyanez érvényes az Egyesült Államokra is, csak a nagy távolság és takargatott érintettség miatt kissé kényelmesebbek. Megszavazták az ellenzék támogatását, de ki támogatna egy eleve veszett ügyet? Bár maga a felfordulás megér annyit, hogy támogassák valamelyest. A törökök viszont a saját kardjukba dőltek. Másfél évvel ezelőtt, amikor még a kurdok hajlamosak lettek volna nyitni az ellenzéki csoportok felé, azzal a feltétellel, hogy a legmagasabb fokú autonómiát, esetlegesen teljes önállóságot kapnak, rendkívül durva elutasító választ kaptak. A Törökországban kiképzett és onnan pénzelt terrorista csoportvezetők számos esetben fenyegették meg a kurdokat. Korábban ezek miatt az esetek miatt írtuk, hogy Asszad ki fogja játszani a kurd kártyát, és meg is tette rá pár hónapra. 19-re lapot húzott, és nyert.
A kurd önállósági háború egy puskalövés nélkül győzelemre jutott Szíriában. Mára az is egyértelmű, hogy Asszad a kurdokkal kialakult együttműködésért cserébe teljes szabadságot ad a kurdoknak, sőt, már egyre inkább önálló kurd államról beszélnek a hivatalos médiában is. A török politikai vezetés olyan csúfos kudarcot szenvedett, amelyt tanítani kell majd. Vermet ástak Asszadnak, a fél iszlám világot fellázították (a törökök nyakig benne voltak a líbiai és az összes többi felforgatásban), és most a célegyenesben fejest ugrottak a saját vermükbe.
A törökök a minap meghívták tárgyalni a szíriai kurd vezetőket, hogy valamilyen egyezkedésre bírják őket. A vallási háttérrel próbálnak most operálni, hogy a kurd és ellenzéki csoportokat egységes vallási vezetés alá kellene vonni. Persze ezt is egy baklövéssel előzik meg, a tárgyalások előtt az EU, a török vezetés hosszas könyörgésére terrorista szervezetté nyilvánította a törökországi kurd munkáspártot. Mindazonáltal a török hadsereg 1984-óta, vagyis harminc év alatt negyvenezer kurdot ölt meg (és akkor hol volt a vallási alap?), és mindez meglehetősen kérdőjelessé tesz bármiféle együttműködést. A törökök joggal rettegnek. Eddig ugyanis a PKK-t nemigen támogatta senki, legalábbis nem hathatósan. Szíria jó kapcsolatokat ápolt Isztambullal, az oroszok pedig csak mérsékelten (egyedül ők) támogatták őket. Most, hogy önálló kurd állam jön létre, és az önállósági háborútól rettegnek a török vezetők. Egy önálló Kurdisztán pedig olyan fegyvert vásárol, amilyet akar, és azt könnyedén juttathatja a sajátjainak, át a török területre. Törökország a területének egyharmadát is elvesztheti.
Ezért csábítgatnák a kurd vezetőket, hogy milyen jó lenne nekik az amerikai támogatás. Pedig semmit nem tudnak adni, de még csak ajánlani sem, ahhoz képest, amit Asszad tett. Ugyan mit ajánlhatna ma az Egyesült Államok Kínához és Oroszországhoz képest? Így a tárgyalásoknak minden bizonnyal hamar vége lesz.
Nemrég a kurdok teljes mozgósítást rendeltek el, számos helységben pedig harcban állnak a terroristákkal. A becslések szerint legalább 60 000 katonát fognak kiállítani nemsokára, melyet a szíriai hadsereg mellett fognak bevetni a terroristák ellen. A teljes mozgósítást egy kurd civilek elleni terrorakció miatt rendelték el, és megüzenték a terrorista csoportoknak, innentől nincs kegyelem. Lehetne ebből a helyzetből fordítani? Egyszerűen nincs megfelelő tárgyalási alap. A másik erőközpont azonban komoly ajánlatokkal tud előállni - a keleti gazdasági tömbbel együttműködő önálló Kurdisztánnal. Lehet választani. A legminimálisabb politikai érzékkel is egyértelmű az eredmény, Isztambul pedig nyelheti tovább a saját kétszínűsége és árulása keserű piruláit.
Kemény Gábor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése