Nincs
finomabb jelző Törökország viselkedésére, mint az "összetojta magát".
Kapkodnak, futnak fűhöz-fához, és a Napnál is világosabban látszik, hogy
fogalmuk sincs merre van az előre. A kezdeti nagyképűség rádermedt az
arcokra, miután a szíriai lázítás kudarca egyre világosabb. Még messze
van Szíria győzelme, de a felforgatók veresége már egyértelmű.
Ugyanez
érvényes az Egyesült Államokra is, csak a nagy távolság és takargatott
érintettség miatt kissé kényelmesebbek. Megszavazták az ellenzék
támogatását, de ki támogatna egy eleve veszett ügyet? Bár maga a
felfordulás megér annyit, hogy támogassák valamelyest. A törökök
viszont a saját kardjukba dőltek. Másfél évvel ezelőtt, amikor még a
kurdok hajlamosak lettek volna nyitni az ellenzéki csoportok felé, azzal
a feltétellel, hogy a legmagasabb fokú autonómiát, esetlegesen teljes
önállóságot kapnak, rendkívül durva elutasító választ kaptak. A
Törökországban kiképzett és onnan pénzelt terrorista csoportvezetők
számos esetben fenyegették meg a kurdokat. Korábban ezek miatt az esetek
miatt írtuk, hogy Asszad ki fogja játszani a kurd kártyát, és meg is
tette rá pár hónapra. 19-re lapot húzott, és nyert.
A
kurd önállósági háború egy puskalövés nélkül győzelemre jutott
Szíriában. Mára az is egyértelmű, hogy Asszad a kurdokkal kialakult
együttműködésért cserébe teljes szabadságot ad a kurdoknak, sőt, már
egyre inkább önálló kurd államról beszélnek a hivatalos médiában is. A
török politikai vezetés olyan csúfos kudarcot szenvedett, amelyt
tanítani kell majd. Vermet ástak Asszadnak, a fél iszlám világot
fellázították (a törökök nyakig benne voltak a líbiai és az összes többi
felforgatásban), és most a célegyenesben fejest ugrottak a saját
vermükbe.
A
törökök a minap meghívták tárgyalni a szíriai kurd vezetőket, hogy
valamilyen egyezkedésre bírják őket. A vallási háttérrel próbálnak most
operálni, hogy a kurd és ellenzéki csoportokat egységes vallási vezetés
alá kellene vonni. Persze ezt is egy baklövéssel előzik meg, a
tárgyalások előtt az EU, a török vezetés hosszas könyörgésére terrorista
szervezetté nyilvánította a törökországi kurd munkáspártot.
Mindazonáltal a török hadsereg 1984-óta, vagyis harminc év alatt
negyvenezer kurdot ölt meg (és akkor hol volt a vallási alap?), és
mindez meglehetősen kérdőjelessé tesz bármiféle együttműködést. A
törökök joggal rettegnek. Eddig ugyanis a PKK-t nemigen támogatta senki,
legalábbis nem hathatósan. Szíria jó kapcsolatokat ápolt Isztambullal,
az oroszok pedig csak mérsékelten (egyedül ők) támogatták őket. Most,
hogy önálló kurd állam jön létre, és az önállósági háborútól rettegnek a
török vezetők. Egy önálló Kurdisztán pedig olyan fegyvert vásárol,
amilyet akar, és azt könnyedén juttathatja a sajátjainak, át a török
területre. Törökország a területének egyharmadát is elvesztheti.
Ezért
csábítgatnák a kurd vezetőket, hogy milyen jó lenne nekik az amerikai
támogatás. Pedig semmit nem tudnak adni, de még csak ajánlani sem, ahhoz
képest, amit Asszad tett. Ugyan mit ajánlhatna ma az Egyesült Államok
Kínához és Oroszországhoz képest? Így a tárgyalásoknak minden bizonnyal
hamar vége lesz.
Nemrég
a kurdok teljes mozgósítást rendeltek el, számos helységben pedig
harcban állnak a terroristákkal. A becslések szerint legalább 60 000
katonát fognak kiállítani nemsokára, melyet a szíriai hadsereg mellett
fognak bevetni a terroristák ellen. A teljes mozgósítást egy kurd
civilek elleni terrorakció miatt rendelték el, és megüzenték a
terrorista csoportoknak, innentől nincs kegyelem. Lehetne ebből a
helyzetből fordítani? Egyszerűen nincs megfelelő tárgyalási alap. A
másik erőközpont azonban komoly ajánlatokkal tud előállni - a keleti
gazdasági tömbbel együttműködő önálló Kurdisztánnal. Lehet választani. A
legminimálisabb politikai érzékkel is egyértelmű az eredmény, Isztambul
pedig nyelheti tovább a saját kétszínűsége és árulása keserű piruláit.
Kemény Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése