2014-ben
választások lesznek Magyarországon. Sokan keresik a megoldást, mit
kellene, mit lehetne tenni a magyar érdekek érvényesítéséért. Én is
keresem.
(A magyar érdek megfogalmazása a Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont 52. –
53. - 54. pontja szerint: „Magyar érdek, a nemzeti egység megteremtése a
közös célok megvalósítása érdekében. Közös nemzeti cél: A szabad
Magyarország. A kárpátmedencei magyarság területi, gazdasági, politikai
pozícióinak, valamint önellátó- és önvédelmi képességének a
helyreállítása, fajta- és kulturális sajátosságainak a megőrzése,
védelme. A magyar érdekek érvényesülését gátló akadályok békés,
türelmes, de elszánt és tántoríthatatlan felszámolása minden magyar
szent vállalása, feladata és küldetése.”)
1990-ben Magyarországon, a magyar nemzeti érdekek ellen való kívülről és felülről vezényelt rendszerváltás történt.
Rendszerváltás volt, ugyanis a társadalmi rendszer lényege a
politikai viszonyok, a tulajdon- és elosztási viszonyok alapvetően
megváltoztak. Akik a rendszerváltozást előkészítették és levezényelték,
tudták, mit akarnak. Azt akarták elérni, ami Magyarországon mára
megvalósult: Nincs ország, haza, nemzet! Ami van, ami annak látszik,
csak illúzió. Mindez nem véletlen és nem hozzá-nemértés következménye,
hanem egy előre megtervezett, tudatosan, fondorlatosan, erőszakosan
végrehajtott összeesküvés végeredménye. Mert már a végénél tartunk.
A rendszerváltó, a háromszögletű kerekasztal mellett egyezkedő
kiválasztottak elmondhatnák, - ha akarnák – mi is történt valójában
1982, 1987-88, 1989-90-ben. Ha nem mondják, mert titkosították 90 évre,
akkor próbáljunk józanésszel visszakövetkeztetni.
A Valutaalap alapokmányának kihirdetésétől (1982/6 törvényerejű
rendelet) új típusú nemzetközi befolyás (konkrét parancsokkal,
elvárásokkal, zsarolásokkal) jelent meg nálunk is. Az új
liberális-kapitalista ideológia és gyakorlat megjelenése nagyon jól jött
az akkor uralkodó kiváltságosoknak. Kielégíthetetlen vágyaiknak ugyanis
már gátat szabtak, így terhessé váltak a kommunista hittételek. Örömmel
váltották hát a vörös leptet kékre! „A leplek színe időnként változik,
de a szellem alatta a régi!” Egyszerűen magántulajdonukká tették az
addig egységes állami tulajdont. (Spontán privatizáció, előprivatizáció,
privatizáció, ma államosítás-magánosítás trükk…). Átrendezték függőségi
viszonyainkat. Most a NATO, az EU, és az IMF utolsó csatlósai vagyunk.
Privilégiumként megszerzett szaktudásukat – közhatalmi helyzetükben is -
saját céljaik érdekében, kifejezetten a magyar nép kirablására,
átverésére, félrevezetésére használták, használják. Nemzeti jelszavak
harsogásával folyik a magyarság teljes felszámolása.
A rendszerváltó kiválasztottak bármilyen korszerűsített alakban, új
néven, új jelszóval jelennek is meg, nem kaphatnak (nem kaphatnának)
bizalmat! Sajnos, csak ők a választék! Ugyanazon idegen kotlós alól
keltek, és a napnál világosabb: idegen érdekeket szolgálnak. Elképesztő
vagyoni gyarapodásuk (lehetősége, ténye) lényegében júdáspénz. Rendkívül
tehetséges strómanok. Szinte hihetetlen hatalmuk forrása nem a
népakarat. A kétharmad is csak szemfényvesztés. Az egész pártrendszer
annyira komolytalan, hogy már tényleg komikus. Tulajdonképpen kivétel
nélkül mind „média-pártok”, azaz tagságuk nincs. A hívek halmaza a
kenőpénz mértékétől függően folyton változik. A médiumokban való
szerepeltetésük, reklámozásuk során, sötét szerkesztőségi (és egyéb)
páholyok mélyén kialakított arculattal jelennek meg a nagyérdemű előtt,
és fognak fogyasztókat a választások idejére.
Mint már annyiszor, ma is sokan sürgetik a magyar összefogást. És
mégis, milyen alapokon fogjunk össze? Az 1994-es választások előtt több
nagy nemzeti-összefogás kísérletnek voltam résztvevője. A legfontosabb
volt a MET (Magyar Egyeztető Testület), melynek elnökségi tagja voltam, s
amelyben hazai szervezetek mellett az elcsatolt területek és a messzi
nemzeti emigráció több fontos szervezete részt vett. Bukásának ugyanazok
voltak az okai, mint az összes többinek: Az idealisztikus
helyzetértékelés, jóhiszeműség, beépülés, és teljes eszköztelenség!
A Magyar Érdek Pártja nevében négy alapkérdést tettünk fel. Lássunk
tisztán, milyen alapon fogunk össze! Úgy gondoltuk, hogy az
összefogásnak alapja az alábbi négy kérdésre adott megfelelő válaszok.
Kétségtelen, hogy a mai, rendkívül bonyolult, információs világunkban
nem lehet egyszerű igennel, vagy nemmel válaszolni a nagy kérdésekre, de
határozott véleményt, elképzeléseket, terveket kötelező megfogalmazni:
Trianon, NATO, Európai Unió, adósságszolgálat! Ezek a kérdések mit sem
veszítettek időszerűségükből, viszont még két kérdés ide kívánkozik.
Tisztában kell lenni a zsidósághoz és a cigánysághoz való viszonyunkkal,
- mondhatnánk a zsidókérdés és a cigánykérdés a magyarság számára
létkérdés lett.
Súlyos, nehéz kérdések ezek, de az alábbi kérdések sem egyszerűek
Tisztában vagyunk-e Magyarország lakóinak, a „szavazópolgároknak”
valós nemzetiségi-etnikai összetételével, a létszámarányokkal?
Érdekviszonyaival? Tudati, lelki állapotával? Politikai
tájékozottságával, elkötelezettségével? Ismerjük-e a valós nemzetközi
helyzetet? Van-e esélye egy új formációnak megbuktatni ezt a 24 éve
tobzódó, egyértelműen idegen zsoldban álló jobbos-balos-zavaros,
képmutató, hipokrita tolvajnyelven szemérmetlenül hazudozó politikai
vezetést? Van-e alkalmas szervezet, személy, aki mellé, mögé fel
lehetne sorakozni? Aki elég bátor, hiteles? Van-e értelme egyáltalán
részt venni a politikai közéletben ilyen körülmények között?
Ne legyintsünk lemondóan! Végig kell gondolni teendőinket,
lehetőségeinket, kilátásainkat! A Magyar Érdek Pártja (megszűnt
2003-ban, az iraki háború elsodorta) álláspontját javasolom tárgyalási
alapnak a szövetkezni kívánóknak.
Trianon
A Trianon-i diktátum (1920) kifejezetten Magyarország
megsemmisítésére irányult. Ha nem így lett volna, akkor az 1980-as évek
végén, kilencvenes évek elején lett volna lehetőség a kárpátmedencei
történelmi Magyarország békés helyreállítására. Akkor, amikor a
Szovjetuniót, Jugoszláviát, Csehszlovákiát lényegében háború nélkül –
nagyhatalmi döntéssel – szétszedték, a két Németországot egyesítették,
az Antall József vezette hazaáruló magyar kormány (és parlament)
elkezdte megkötögetni a trianoni döntést véglegesítő kétoldalú
alapszerződéseket. (A dél-szláv háború valódi oka külön elemzést
igényel.) Jellemző, hogy Kucsma, akkori ukrán elnök lepődött meg
legjobban, hogy nekünk, magyaroknak nem kellett Kárpátalja! Nagy a
valószínűsége, hogy gyors bukásában naivitása is közrejátszott, nyilván
nem volt beavatott. Megbízható források szerint Csehszlovákia felbomlása
után a Felvidéken üresen álltak a szlovák laktanyák. Puskalövés nélkül
lehetett volna visszaszerezni Felső-Magyarországot. Antall Jóska a téma
felvetését is megtiltotta azoknak, akik egyáltalán tudtak ezekről az
információkról, bizalmas fax-üzenetekről. Hej! Antall Jóska! Antall
Jóska! Ezekről a nemzetközi jogot is sértő, kifejezetten magyarellenes
alapszerződésekről, azóta sem esik szó! Balladure, akkori francia
miniszterelnök még azt mondta: Közép-Európa problémái Trianonban
gyökereznek! Azután 1994 júniusában, Párizsban stabilitási konferenciát
rendeztek. Ott úgy döntöttek, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz való
csatlakozás feltétele a „hátsó szándék nélküli jószomszédi kapcsolatok”,
melyeket alapszerződések aláírásával kell bizonyítanunk! Ha valóban
menni akartunk volna a NATO-ba és az EU-ba, akkor legmagasabb szinten
valósult meg a zsarolás bűncselekménye! De, hát ki akart menni? A
rendszerváltó kampányban nem erről volt szó! Ezzel lényegében később sem
igazán szembesült a magyar közvélemény. Csak úgy megtörténtek az
események! A nagyhatalmak leplezni szándékozott kifejezetten
magyarellenes nagy igyekezete arra irányult, hogy az 1990-es szabad
választásokon felhatalmazott demokratikus és nemzeti parlamentek,
mintegy népakaratként szavazzák meg az alapszerződéseket. Napjainkban a
Trianon-kérdéssel foglalkozó szakértők – különösen 2010-ben a „nemzeti
összefogás napja” törvénybe iktatásának indoklásaként - sorra
jelentették meg „tényfeltáró”, „igazmondó” tanulmányaikat. Óriási
adathalmazzal takart maszatolás, maszlagolás, ködösítés! S aztán az
össznemzeti dagonyázás! A magyar múlt, a „körültáj” gyűlések történelmi
helyszíne Bálványosvár és Tusnádfürdő – tusványosítása! A posványosi
szabadegyetem! Eljátszani, hogy már nincs is érvényben Trianon! Lélekben
egy a magyar nemzet, ha van országa, ha nincs! No persze, Antall Jóska
is azt mondta: „Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke vagyok!”, és
eladta Kárpátalját! Vakulj magyar!
Milyen esélye van a magyarságnak igazságszolgáltatásra. elbitorolt
országát és a becsületét visszaszerezni? A Kárpátmedencét békés úton
újraegyesíteni?
A rendszerváltó pártokkal semmi! De nem mondhatunk le róla! Az idő és
a természet nekünk dolgozik. A világ szükséges és egészséges
újrafelosztásának feltétele, a mai embertelen világrend összeomlása. El
kell tűnnie a nemzetközi politika porondjáról azoknak a nagyhatalmaknak,
és nemzetközi szervezeteknek, melyek a világ és az emberiség mai
tragikus állapotáért felelősek! (Ha kirobbantják a III. világháborút,
könnyen megtörténhet, hogy önmaguk sírját ássák meg!) „A világ
újrafelosztása történelmi birtokperek során a természeti adottságok, az
ősi birtokjog, az életszerűség, az önelvűség és önérdek
figyelembevételével olyan nemzetközi konferenciákon rendeztessenek, ahol
a magyarokat magyarok, palesztinokat palesztinok, indiánokat indiánok…
stb. képviselnek. A világ újrafelosztásának, újrarendezésének alapja nem
lehet más, mint az adott terület természeti-földrajzi adottságainak a
figyelembe vételével az adott terület lakóinak eltartásához szükséges
élettér biztosítása. Ősi birtokjog történelmi alapokon! Életszerűség:
azaz a mára kialakult állapotok figyelembe vétele! Önelvűség-önérdek
(minden nép önérvényesítő akarata) kölcsönös tiszteletben tartása.”.
(1996. 06. 22. Visegrád-Mogyoróhegyi 108. pont)
A Kárpátmedence tökéletes természeti, földrajzi egység. A rajta élő
népek önellátására alkalmas régió. A jelenlegi pénzrendszer és az
Európai Unió összeomlása esetén készen kell állnunk, és nem engedni,
hogy a Kárpátmedence idegen zászló alatt egyesüljön! Csak a vak nem
látja, hogy Magyarország gyarmatosítóinak nem a csonka Magyarország
kell, hanem az egész! Jó lenne, ha ezt észrevennék a kisantant népei is!
Ne ringassák magukat abban a hiú reményben a románok, vagy a szlovákok,
hogy velük könyörületes lenne az új földesúr!
A magyarság birodalomalkotó képessége ősi, igazságos jogrendjében
rejlik. Nem más népek kiirtása, elnyomása, kirablása, hanem a közjó,
együttműködés! Csak ebben a szellemben szervezett állam lehet minden
benne élő nép közös otthona. Egy ilyen országban nem terelik el a saját
folyójukat, nem nyitnak ciános aranybányát, nem irtják ki az őserdőket,
nem hoznak ostoba nyelvtörvényeket, nem engedik saját nyakukba az
árvizet… stb. Rá kell döbbennie végre a térségben élő nem magyar tudatú
népeknek is, hogy soha nem voltunk és nem vagyunk az ellenségük, viszont
vannak közös ellenségeink! A felvilágosító propaganda tevékenységben
rendelkezésünkre álló új technikákat kihasználva hirdessük: A
Kárpátmedence gazdasági egységének, önellátó képességének és
függetlenségének a helyreállítása minden érintett nép közös érdeke.
Másként nem lehet szembeszállni az imperialista, rabló-kapitalista
gazdasági és pénztőke erőfölényével, gátlástalanságával, terrorjával.
Mondjuk, csak mondjuk a magunkét! Bízzunk abban, hogy a magyarázatokat
keresők, ezekben találják meg a válaszokat! Volt idő, épp 1920, amikor a
nagyhatalmak nem merték megkockáztatni a népszavazást az elcsatolt
területeken, mert nem voltak biztosak abban, hogy a népek – etnikai
hovatartozásuktól függetlenül Magyarország ellen szavaznának. Lásd
Sopron, a leghűségesebb város példáját. És voltak még Franczia Kiss
Mihályok! A népek általában bölcsebbek, mint ahogyan azt a politikusok
szeretnék.
Napjainkban már láthatók azok a nagyhatalmak, amelyek levezényelhetik
majd a fentebb írt programot. Ha pontosan tudjuk, ki az ellenségünk,
akkor keressük meg azokat, akiknek ugyancsak a mi ellenségünk az
ellensége. Az ellenségem ellensége… a barátom! Valószínű, hogy revízió
alá kell venni a korábbi rendszerekben (és ma is!) sulykolt magyar
köz-felfogást, dogmákat például Kínával, Oroszországgal, vagy általában
az iszlámmal kapcsolatban. Kína! „Kína útjában van a One World
messianizmusnak, mert Kínát az „Úr választott népe” sem bibliával, sem
pénzével meghódítani nem volt képes.” (Dr. Vágó Pál) Kína nem felejti el
az ópiumháborút, a boxer-lázadás leverését, és Trianont sem! (Santung
tartományt az 1919-es párizsi béketárgyalásokon igazságtalanul Japánnak
ítélték! Az egész Kínára kiterjedő 1919. május 4-én kirobban
tömegtüntetés hatására, hosszú tárgyalások után 1922-ben a Kína
visszaszerezte Santungot.) Tehát Kína is sértettje volt Trianonnak! Ez
már lehetne tárgyalási alap. Természetesen nem felejtjük el ujgur
testvéreinket! Kína kereskedelmi, gazdasági nyomulása nem a „sárga
veszedelem”. Ez az önelvűség, az önérdek természetes érvényesítésének
akarata és képessége. Nem az ő bűnük, hogy tönkrement a magyar gazdaság,
hanem az IMF-zsoldban álló hazai politikai, gazdasági, pénzügyi
vezetőké, akikben nem volt meg, és ma sincs meg a szándék a magyar
önérdek, és önelvűség érvényesítésére. Ebben a kifejezetten Kína-ellenes
közhangulatban talán megéri legalább végiggondolni a kínai-magyar
viszonyt, legalább eljátszani a gondolattal, hogy talán más alapokra is
lehetne helyezni a kapcsolatunkat! Nem csak házalni Kínában az
államkötvényeinkkel! Biztos vagyok benne, hogy Kínával is köthetők, -
mégpedig valódi partnerség alapján -, kölcsönösen előnyös kétoldalú
szerződések.
Kolozsvári Grandpierre Endre „Tízezer évi küzdelem hazánk
megmaradásáért”, „A trianoni világösszeesküvés”, „Miért söpri el a
történelem a trianonokat?” című könyveiben kifejtette: „Jelenlegi
ismereteink szerint, történelmünk elmúlt tízezer éve során tizenkétszer
vesztettük el a hazánkat. (…) immár tizenkét alkalommal visszaszereztük,
visszavívtuk. (…) Akik 1920-ban Trianonban határozatokat hoztak nem
voltak tudatában a történelem feltartóztathatatlan mélyáramainak, a
történelmi folyamatokban évszázados léptékben érvényesülő rendtartó, a
mesterségesen létrehozott torzulásokat helyreigazító elemi erőknek. A
trianoni határozatok történelmi bűncselekmény jellege önmagában
bizonyítja, hogy előbb-utóbb elsöpri azokat a történelem.”
NATO
895-ben Kurszán vezér még azt jelentette Árpád fejedelemnek, hogy
„216 ezer edzett lovas vitéz várja a parancsot.” Vissza is szerezték az
országot! Trianon 30 ezer katonát engedélyezett nekünk harckocsik,
repülők, nehézágyúk nélkül. 2013-ban már nincs önálló magyar hadsereg. A
Fidesz az első ciklusban (1990-94) mindent elkövetett a kötelező
katonai szolgálat eltörléséért, és - Horn Gyulával együtt - élharcosa
volt a NATO-ba való belépésnek. (1997. november 16-án volt NATO
népszavazás. Megjelent 49,24%, a szavazásra jogosultak 41,4% szavazott
igennel. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a nép sem menthető fel
minden felelősség alól.) Ma a hazai honvédség létszáma, az
adminisztratív dolgozókat, polgári vezetőket, tisztikart, legénységet
beleértve 29.700 fő. Érdekes szám. Feltűnő, hogy a költségvetési vitától
eltekintve a NATO-ról, illetve a magyar honvédelemről alig esik szó.
Nem témája a „közbeszédnek”. Ezen nem csodálkozhatunk. A jelenlegi,
néhány, embernek nem nevezhető eszement gonosz számára a világuralmat
biztosítani hivatott haditechnika és egyéb csúcstechnológia mellett
semmi jelentősége már a NATO-nak. A világ különböző pontjain kialakított
helyi konfliktusok (etnikai összetűzések és éhséglázadások)
„kezelésére” bevetett NATO-tag alvállalkozóknak semmi köze a saját
nemzeti érdekeikhez, így a mi esetünkben a magyar érdekekhez sem.
Drónok, chemtrail gépek, HAARP-programok, műholdakról irányítható
kütyük, a nano-, a bio-, és az információs technológiák világában a
NATO-nak már csak a legalsó szintű diverziós propagandában van
jelentősége. Magyarország mai szövetségi helyzetében az önrendelkezés,
önellátás, önigazgatás, önvédelem tiltott téma. Pedig ez a jövő útja!
Oliver Cromwell híres mondatát, azaz „Bízzál istenben és tartsd szárazon
a puskaport!”, magyarosítsuk! Minden magyar kötelessége: Bízzál
magadban, és tartsd szárazon a puskaport! És el ne felejtsük! Nem az a
programunk, hogy merjünk kicsik lenni! Legyünk tisztában a Kárpátmedence
óriási stratégiai jelentőségével!
Európai Unió
„Egy állam attól állam, hogy önálló felségterülete van, fajtájában,
nyelvében, erkölcsében, politikai céljaiban egységes nép, azaz nemzet
kezében van az állami főhatalom. A társadalom, a nép saját érdekeinek az
érvényesítése, védelme érdekében (közös munkák, önvédelem
megszervezése) létrehozta és fenntartja a maga központi gazdasági,
igazgatási, önvédelmi irányító szervezetét, az államot. Az állami
szuverenitás az jelenti, hogy bármely idegen hatalom érvényesülése
kizárt. A magyar állam, azaz a magyar nemzet felségjogainak
megsértésére, annak részbeni, vagy teljes átruházására – nemzetközi
szervezetekre vagy magánszemélyek csoportjaira, bármilyen jellegű
katonai-politikai-pénzügyi hatalomra -, sem országgyűlés, sem
népszavazás történetileg nincs felhatalmazva. A magyar államot, az
országot, a Nemzetet nem számolhatja fel sem a mindenkori országgyűlés,
sem az adott időszak szavazópolgárai. (Lásd: KGST, Varsói Szerződés,
NATO, Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap, Világbank.)” (VM 108 pont)
Azok, akik bevitték az országot az EU-ba és a NATO-ba, a hatályos
Btk. 144. § alapján is hazaárulók. Hogyan, milyen aljas manipuláció
következményeként kerültünk az EU-ba? Mire szétnézhettünk volna, már
benn is voltunk! A legkeményebb EU-s propaganda Fidesz első ciklusában
folyt. (1998-2002) Sokan érezték, sokan tudták, hogy számunkra kedvező
csatlakozási feltétel nem létezik, mégis benne vagyunk! Érdemes
emlékeztetni a 2003. április 12-i uniós népszavazásra. Megjelent 45,62%,
és a szavazásra jogosultak 38%-a szavazott igennel. El kell ismerni,
szomorú számok ezek. Nem véletlen, hogy síri csöndben múlt el az uniós
népszavazás 10. évfordulója. (2013. április 12.) Senki nem készített
mérleget, nem történt felelősségre vonás!
Mit adott nekünk Európa az elmúlt ezerszáz évben? Erőszakos
keresztény hitre térítést, keresztes háborúkat, sorozatos
cserbenhagyást, déli harangszót, Fuggereket, Szerencsés Imrét,
Habsburgokat, két világháborút, Trianont, bolsevizmust, liberalizmust,
adósrabszolgaságot, nyitott társadalmat nemzetközi maffiákkal,
kábítószerrel, menekültekkel! Mit adott az EU, mióta benne vagyunk?
Addig segített bennünket elmebeteg irányelveivel, előírásaival, amíg
teljesen tönkrement az ország! Azt hiszem, kevés embernek vannak már
illúziói! Ha az EU-ra szavazott, legalább lelkiismeret-furdalása legyen!
(A népszavazás intézményével való visszaélés a négy igenes
népszavazással kezdődött! Amikor mindenki Koncz Zsuzsája, az eszdéeszes
propagandista búgta a fülünkbe reggeltől reggelig: igen, igen…! A jól
végzett munka után most Németországban él, visszavonultan. Azóta se
kérdezte meg senki - kivéve egy titkosított alkotmányügyi bizottsági
ülést 1992-ben -, hogy a törvénynek megfelelően végrehajtották-e a
népszavazás követeléseit. (Természetesen eszük ágában sem volt
végrehajtani.) A többség akaratát érvényesíteni hivatott demokráciában a
szavazásra jogosultak 25%-ának a szavazatával el lehet adni az
országot. Egyharmadának a szavazatával kétharmados parlamenti többséget
lehet szerezni.)
Mi mondhatjuk, hogy a törvénysértés jogot nem alapíthat, s, hogy az
egész rendszer „illegitim”! A törvénysértő, illegitim rendszer mégis
működik, immár 25 éve. (Plusz a korábbi évtizedek rendszere.)
Hogyan szabadulhatunk meg az EU-tól? Az EU sorsa nem rajtunk múlik.
Összeomlása elkerülhetetlen. Az összeomlást azok az országok, népek
vészelik át könnyebben, amelyek még rendelkeznek saját valutával, saját
kezükben tudják tartani, helyesebben készek azonnal saját kezükbe venni a
termőföldet, a vízcsapokat, gázcsapokat, villanykapcsolót, s amelyek
szépen, lassan felkészülnek az önellátó képesség helyreállítására, a
kölcsönösen előnyös kétoldalú (kül)gazdasági kapcsolatok kiépítésére! A
helyi társadalmak és helyi vezetők felelőssége rendkívüli, mert ők
vannak ott a konkrét helyszíneken. Mozdulni kell! Azonnal!
Adósságszolgálat
A legnagyobb, gyalázatos manipuláció az ország és az lakosság
megállás nélküli, tudatos eladósítása körül folyik. Nincs más kiút a
csapdából: A külföldi államadósság fizetésének felmondása és az
1982/6-os törvényerejű rendelet (A valutaalap alapokmányának a
kihirdetéséről) hatályon kívül helyezése. Ezek állami függetlenségünk
helyreállításának az első feltételei. (Aztán kilépni az EU-ból és a
NATO-ból.) A jelenlegi hatalom égbekiáltó bűne, hogy kétharmados
többségével simán megtehetné ezeket e lépéseket. Költői a kérdés: Vajon
miért nem teszi meg?
„Az államadósság összetevői: a politikusok, főhivatalnokok,
médiaguruk kenőpénze, a választópolgárok alkalmi megvesztegetésére szánt
juttatások, indokolatlan, igazságtalan állami kifizetések
(végkielégítések, tanácsadói pénzek, felesleges nagy-beruházások, zsidó
kárpótlás, érdemtelen, élősködő tömegek segélyezése, stb.), az
exportbevétel haza nem hozatala, átutalások nem létező importért,
magasabb import, vagy alacsonyabb exportárak megadása. (…) A nemzeti
közgazdászoknak sem azt kellene állítani, hogy a megoldás a
„globál-gazdi” jobb útra térítése! Az adósságmegtagadás e
keszon-betegség egyetlen ellenszere!” (Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont,
1996. 06. 22.)
Adósságfizetés megtagadása esetén várható zsarolás, bojkottok,
humanitárius bombák kivédésére kellenek a tartalékok, a kölcsönösen
előnyös kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok, az önellátó képesség
helyreállítása (a luxusigények kielégítése nem feladata a
nemzetgazdaságnak!), a hasonló sorsra jutott országok összefogása,
jószomszédi viszony, árucsere kereskedelem.
Az IMF és a Nemzetközi Valuta Alap alig több mint fél évszázad alatt
az egész világgazdaságot tönkre tette. Ahová ügynökei betették a
lábukat, ott a pusztulás megállíthatatlan. Ők határozzák meg a
bekebelezett ország népének minden létfeltételét, csak éppen semmihez
sem értenek. Ha a pusztításon kívül értenének valamihez, akkor
tanácsaik, utasításaik nyomán virágzó, boldog életnek kellene lennie a
Földön. Gondolom, ezt senki se bánná! Ám nem így van. Egyre több
országban ismerik fel ennek a pénz- és gazdasági rendszernek az
aljasságát és az ehhez szorosan kapcsolódó képviseleti demokráciának,
mint politikai rendszernek a tarthatatlanságát. Ha minden erőszakkal és
csellel eladósított ország megtagadná a további fizetést, fogná magát és
egyszerűen kisétálna az adósságcsapdából, nagy meglepetés érne
mindenkit. Nem dőlne össze, hanem nagyszerűen működne a világ. Egyre
többeknek van már elege „az amerikai nagybácsiból, aki úgy visz, mintha
hozna.” (Csornai-Sass István) Az adósság visszafizetése lehetetlen.
(Eleve így van kitalálva!) Volt már ilyen a magyar történelemben is. A
Habsburgok egyre kevésbé tudták, később már nem is akarták, vissza se
fizették a Fuggerek kölcsöneit. A világ nem dőlt össze, és már mi
magyarok sem emlékszünk arra, hogy a Fuggerek izzították Dózsa trónját,
és ásták a mohácsi tömegsírokat.
Zsidókérdés, cigánykérdés
Amikor valamely hazánkban élő kisebbségről beszélünk, több szempontot
figyelembe kell vennünk. Vendégeink hozzánk való viszonyában nagy
különbségek vannak, melyek a történelmi múltban gyökereznek. Ma
Magyarországon 13 elismert nemzeti és etnikai kisebbség él. Ők vagy a
trianoni utódállamok nemzeteinek tagjai, vagy távolabbról sodorta
hozzánk őket a történelem. Ezek a következők: bolgár, cigány, görög,
horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén,
ukrán. Az itt élő oroszok, kínaiak, arabok, kurdok, afrikaiak nem
teljesítik a nemzetiséggé nyilvánítás feltételeit. A zsidóság nem hagyja
magát sem nemzeti, sem etnikai kisebbségként elismertetni. (A
Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont a zsidóságot természetesen nemzetiségként
tartja számon.)
Sokunknak vannak nemzetiségeink egyes tagjaival kapcsolatban
személyes, jó tapasztalatai, ezért nem szívesen általánosítunk. Viszont
kötelező a nemzetiségekkel kapcsolatban is tágabb, szélesebb alapokon
szemlélődni. Amíg csak a hétköznapi élet keretei között találkozunk,
hétköznapi dolgokról beszélünk, semmi gond! Ezen a szinten a népek
megértik egymást. (Ezt amúgy nem árt tudatosítani!) Ám, amikor vélt,
vagy valós okok miatt nemzeti érdekellentét keletkezik, a kisebbségünk
nem az igazságot nézi, hanem a vélt nemzeti sérelmét fogja védeni. (Lásd
a Duna elterelése miatt egyetlen hazai szlovák szervezet sem emelte fel
a szavát.) Perczel Tamás is hasonló megállapítást tett a halála előtt
készült megrendítő interjúsorozatában. (Duna TV.) Voltak zsidó barátai,
sziporkázó értelmiségiek, de amikor valami zsidó téma került szóba,
akkor roló le! Képtelenek voltak további eszmecserére.
A magyar nemzet vendégei, a vendéglátás időtartamától függetlenül: a
nemzetiségiek, az etnikai kisebbségiek, a külföldiek és a hontalanok. EU
ide, vagy oda, a vendégnek nincs joga a házigazda éléskamrájához,
pénztárcájához, hálószobájához! Ezt a régi, minden normális államban ma
élő szokást azonban úgy tűnik, az alcímben szereplő vendégeink nem
akarják tiszteletben tartani. Mostanában különösen elszemtelenedtek, és
kifejezetten politikai hatalomra törnek. Ezt nem lehet gyávaságból észre
nem vennünk vagy úri nagyvonalúsággal kezelnünk!
Mindkét említett kisebbséget, mint közösséget képviselő hivatalos
vezetők, szervezetek mind-mind kifejezetten a magyarság ellen uszító,
magyarságot tudatosan, alaptalanul vádoló megnyilatkozásokat tesznek.
Az úgynevezett „romagyilkosságok” ítélethirdetése után (2013. 08. 06)
tovább tombol a magyargyűlölet, a cigány és zsidó szervezetek, a
nemzetközi sajtó támogatásával valóságos magyarellenes lincs-hangulatot
teremtettek. Kíméletlenül megy az antiszemitázás, rasszistázás,
fasisztázás! Óhatatlanul erősíti az emberben a gyanút, hogy fogadott
bérgyilkosok, vagy titkosszolgálatok ügynökei lehettek a valódi
elkövetők, hogy legyen ok a magyarságot újult erővel antiszemitázni,
rasszistázni, fasisztázni. Mint az ikertornyok! Lehessen harcolni a nem
létező terrorizmus ellen!
Ez a két kisebbségünk a jelen politikai helyzetben kiváltságokkal
rendelkező, igazságtalanul kivételezett, kiemelten védett. Ma már ők
döntik el, hogy milyen törvényeket hozzon az országgyűlés, mi legyen a
történelem-tankönyvekben, mely rendezvényeket lehet megtartani, melyeket
nem, milyen szervezeteket kell betiltani, hol lehet kitűzni a magyar
nemzeti zászlót, hol nem, bemehet-e a közönség egy sportmérkőzésre vagy
sem, kit kell az állásából azonnali hatállyal elküldeni… Szó szerint,
vétójoguk van! A köztévében már csak akkor látunk egy-egy magyart, ha
vagy egy cigány, vagy egy zsidó sértett kérdőre vonja.
A zsidóság és a cigányság kultúrája, életvitele, vallása, erkölcsi
felfogása teljesen más, mint a magyarságé. Ma az amerikai zsidó, a
cigány, és a zsigány kultúrának nevezhető értéktelen gagyi elárasztotta a
magyar kulturális életet. A zsidóság pár évtizede tudott csak, nagy
nemzetközi összefogással önálló (egyébként életképtelen!)
állam-alakulatot létrehozni. Tudomásom szerint a cigányság sem sok
államalkotó tapasztalattal rendelkezik. Kultúrájuk is a gazdanépek
kultúrájának cigány illetve zsidó interpretációja, kedvelt műfajuk a
plágium és a parafrázis. Ma ott tartunk, hogy sok magyar szívesen lenne
már cigánnyá, vagy zsidóvá, mert akkor érinthetetlen volna. Volt már
ilyen a magyar történelemben, amikor a magyar a magyar-üldözések miatt
egy-két generáció alatt kimenekült magyarságából! Figyelemreméltó hír,
2013. július 28: Szerbiában egyre több fiatal vallja magát cigánynak
(szerbek és magyarok egyaránt!), hogy bejusson az egyetemekre, és ingyen
tanulhasson!
„A zsidó egyike a világ legöregebb népeinek, amelynek folyamatosan ki
kell találnia önmagát. A magát papi szerepre kiválasztó nép a
különállást megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyetlen
emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi
kapcsolatot teremtsen a világ minden népével, és, hogy párbeszédre hozza
egymással a vallásokat és a világnézeteket.” írja Konrád György a
Szombat 1995. márciusi számában. Micsoda ostoba gőg! És ezt komolyan is
gondolják? Na, ne már! Mi van, ha a népek nem kérnek ebből az atyai
gondoskodásból? Amint 2013-ban látható, az erre való nagy igyekezet nem
is tett jót a világnak! (Apropó: A zsidó folyamatosan kitalálja önmagát!
Mai hír, hogy nem is az izraeli zsidók a zsidók, hanem a palesztinok,
akik genetikailag 90%-ban zsidók! No! Most okosodja ki magát az ember!)
Az azonban biztos, hogy a zsidó-magyar viszonyt tekintve ki kell
jelentenünk, hogy az itt élő zsidókat több ok miatt (itt nem
részletezem) nem tekinthetjük a „magyar nemzet nyereségének”. A normális
zsidó-magyar kapcsolatok feltételei: 1. Kérjenek bocsánatot a magyar
néptől, minden magyarság ellen zsidók által elkövetett bűnökért! 2.
Hagyjanak fel a magyarság rágalmazásával, igazságtalan sarcolásával,
zsarolásával, anyagi erőinek további csapolásával. És ne feledjék, hogy
ez itt Magyarország, ahonnan bármerre elmehet az, aki nem érzi jól magát
a magyar országban.
Vajon a cigányság mivel érdemelte ki, kiknek az ötlete volt, hogy a
Roma Integrációs Évtized Programja keretében (2005 és 2015 között),
külön Roma Stratégiai Terv szerint kiemelten gyámolítsák? Most aztán a
cigányság nyomorára, szenvedéseire hivatkozva lehetett, lehet
éjjel-nappal, vegyes-kórusban rasszistázni! Ez a sokmilliárdos program
azonban nemcsak gazdanépek ellen van, hanem a cigányság ellen is. Ez a
program csak azoknak jó, akik nagyon jól megélnek belőle! Akik
kitalálták, szervezik, konferenciáznak… stb. Erre mondják: etnobiznisz!
Ez a program teljesen figyelmen kívül hagyja a cigányság sajátosságait,
hagyományait, és a valódi érdekeit, valósággal ki akarják forgatni őket
önmagukból! A szerves fejlődést erőszakosan – a gazdanépek és a
cigányság egymásra uszításával – nagymértékben gátolják.
Esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elve? Harc a szegregáció ellen? A
roma kultúra támogatása? Micsoda hamisan csengő, gonosz, demagóg
jelszavak! Vegyük csak a szegregációt! Mennyire örülnének a magyarok az
elcsatolt részeken, ha engednék őket „szegregálódni”! Azért harcolnának!
(Posványosban erről szó nem esett.) Magyar gyermekeknek, magyar
iskolában, magyarnak kellene nevelődni! (Ott más okból tilos a külön
magyar iskola!) Itthon a cigányság védelmezői miért kényszerítik a
cigánygyerekeket magyar iskolákba? Saját kulturális értékeik védelmét,
ápolását jobban szolgálhatná a cigány iskola, cigány tanítókkal! Nemde?
Legalább a választás lehetőségét adnák meg szegény cigánygyerekeknek! De
nem! Ebben az új, fejetetejére állított helyzetben a cigányság sem
találja a helyét. Becsületes magyar vezetésre volna szükség, amelyik nem
engedné meg a felelőtlen, magyarellenes uszítást, és helyükre tenné a
dolgokat! A cigányságnak is olyan vezetők kellenének, mint volt Lakatos
Menyhért! Nem Kolompár Orbán, Farkas Flórián, Horváth Aladár, Járóka
Lívia! A magyarországi cigányság felelős vezetőinek látni kell, hogy
etno-fegyverként használják őket a legsötétebb politikai erők a magyar
nép ellen. (2013. augusztus 23-án már húsz éve annak, hogy Kiss Norbert,
16 éves kecskeméti fiút, három börtönből szabadságolt cigányasszony,
Kecskemét főterén, több magyar járókelő szemeláttára agyonverte.
Egyetlen gyermeke volt gyermekorvos édesanyjának. Az volt a „bűne”, hogy
kopasz volt. Akkor folyt a szkínhedek elleni uszítás! Ez lett a vége.
És, azóta mennyi, de mennyi hasonló, felheccelt cigányok által
elkövetett „romagyilkosság” volt hazánkban! A cigány-magyar kapcsolatok
normalizálására is van lehetőség, és nagyon sürgős lenne. A cigányság
felelős vezetőivel (választott vajdáival, a családfőkkel, és nem a
„helyi kisebbségi politikusokkal”!) közvetlenül, – és nem zsidó
közvetítéssel! – folytatott párbeszédben szükséges tisztázni a normális
együttélés feltételeit. Tulajdonképpen erre a párbeszédre ma is van
lehetőség, csak koncepció, sztereotípiáktól mentes fantázia, önállóság
és bátorság kellene hozzá a helyi hatalom, a polgármesterek részéről.
Nézzük az alábbi, ugyancsak nem egyszerű kérdéseket!
Tisztában vagyunk-e Magyarország lakóinak, a „szavazópolgároknak”
valós nemzetiségi-etnikai összetételével? A létszámarányokkal? Politikai
tájékozottságával, elkötelezettségével?
Nem.
A csekély létszámú egyéb hazai kisebbség politikai szempontból majdhogynem közömbös.
A cigányság megszámolását eleve gátolja a hatalom, mert a közvetlen
rákérdezést már rasszizmusnak minősítik, a zsidóság meg az istenért nem
hagyja magát még nemzetiségként-etnikumként megnevezni sem, nemhogy
megszámolni. Azt hiszem, nem nagyon rugaszkodunk el a valóságtól, ha
felételezzük, hogy egy magyarságot igazoló eljárás után az állami, jogi,
gazdasági, egészségügyi, média, művészeti, pénzügyi… stb. vezetésünk
szinte teljesen elnéptelenedne.
A statisztika nem hazudik, csak nem mond igazat. Eleve a valós
helyzet feltárásának, és nyilvánosságra hozatalának komoly politikai
akadályai vannak. A hatalom valódi birtokosainak az érdeke az etnikai
feszültség fenntartása, sőt szítása, nem pedig a megszűntetése. A
2001-es és 2011-es népszámlálás során az etnikai hovatartozásra is
rákérdeztek. Ki, minek vallja magát? (Mária Trézsi még egyszerűen csak
összeíratta a magyarországi cigányokat, aztán egy igazi magyarbarát
gesztussal törvénybe iktatta, hogy azután magyarországi cigányokat csak
újmagyaroknak lehet nevezni. Jellemző a mai magyarság történelmi
tájékozottságára, öntudatára, hogy a magyar turisták nemzeti színű
szalaggal felkantározott kis koszorúkat visznek a bécsi kapucinus
kriptába a császárnő koporsójához, „hálával a hű magyarok”!) Az
népszámlás adatai szerint 2001-ben a lakosság összlétszáma 10.138 000
fő, ebből 314.060 fő kisebbség, 2011-ben a lakosság összlétszáma
9.938.000 fő, ebből 644.524 fő kisebbség. (Az egyéb kisebbség létszáma
ebben elenyésző.) Az önbesorolás módszerével (minek vallom magamat?)
szerzett adatok 2,5-3-szoros, vagy még sokkal nagyobb torzulást mutatnak
a valósághoz képest. (Írják elemzők.) Így a cigányság összlétszáma
pillanatnyilag másfél-két millióra tehető. Az etnikai arányok ismerete,
feltérképezése, valós szociológiai, földrajzi, demográfiai adatok
szükségesek ahhoz, hogy politikailag egyáltalán értelmezhető legyen a
helyzet. Mivel a cigányság is, mint a többi nemzeti kisebbségünk a mai
törvények szerint Magyarországon államalkotó, azaz választó és
választható, komoly politikai tényező. Ez a tény azt jelenti, hogy
bármely politika szervezetnek, politikusnak a cigánysággal kapcsolatban
határozott elveinek, és stratégiájának kell lennie.
A Visegrád-Mogyoróhegyi 108 pont a cigányságot nem nemzeti, hanem
etnikai kisebbségként határozza meg, a 82.-83. pontban az „államalkotó
nemzet” fogalmát pedig a következőképpen:
82. Magyarország államalkotó nemzete a magyar. (Megj.: Minden nép,
ha nemzetté tud szerveződni, létrehozza a maga államát, a magyar nép a
maga államát, közösségi életének, önvédelmének megszervezésére,
érdekeinek érvényesítése érdekében. Mint minden más nép, a magyarság is
sajátos lelki alkatának, szokásainak, erkölcsének megfelelő
alaptörvényeket fogalmaz meg, aszerint él. Ez az Alkotmány, s mint ilyen
megváltoztathatatlan. A magyar nemzetállam nem azt jelenti, hogy csak
magyarok élhetnek benne, hanem azt, hogy a Magyarországon élő mások
kötelesek alkalmazkodni a magyar törvényekhez, szokásokhoz. Ezt
könnyűszívvel lehetnék. A magyarság ősi és igazságos jogrendjében rejlő
birodalomalkotó képesség páratlan a történelemben. Lásd példának a
magyarországi oláhok, tótok, rácok helyzetét, és a romániai, valamint
szlovákiai magyarok helyzetét. Romániát és Szlovákiát alapjában véve nem
az igazságos jogrend és államalkotó képesség, hanem a magyargyűlölet és
az irigység élteti, mint ahogyan Izraelt a palesztingyűlölet és az
amerikai kongresszus pénze. A közelmúlt és a ma ismert birodalmait a
terror különböző formái tartották, illetve tartják fenn. Mindebből
egyértelműen következik, hogy egy lehetséges Közép-Európai, vagy
Duna-menti Konföderáció, vagy bármilyen unió, csak a magyar jogrend
szerint lehet egészséges, igazságos és működőképes. )
83. A magyarság sehol a világon nem tart igényt az államalkotó
kisebbségi státuszra. (Megj.: Magyarországon a kisebbség nem lehet
államalkotó, hiszen a magyar állam megalakulásakor, Ópusztaszeren, Árpád
idejében nem voltak jelen. Nem voltak tagjai a magyar
törzsszövetségnek, a mai nemzetiség többsége, - mint ilyen - még nem is
létezett.(A magyar középkorban a „kisebbség” fogalom is ismeretlen
volt). A magyar állam, a politikai rendszerektől függetlenül folytonos,
így nem lehetséges minden parlamenti ciklusban új magyar államot
alapítani. Bármely itt élő nemzetiség államalkotó saját anyaállamában,
ahol viszont mi magyarok, messzemenően tiszteletben tartva a más
országok népének törvényekben megfogalmazott szokásait, nem kívánunk
politikai pozíciót. Nem kívánunk államalkotó kisebbség lenni sehol, mert
mi a magyar államon kívül sehol sem alkottunk államot, sem
Szlovákiában, sem Romániában, sem Izraelben. Itthon viszont ügyeinkben
dönteni csak magunk vagyunk illetékesek. A magyar ügy szempontjából
kifejezetten káros, ha Szerbiában magyar miniszterelnök-helyettes van,
ha Romániában magyar a turisztikai miniszter, vagy ha Szlovákiában
magyar szervezetek kormánykoalícióban vannak. Ezek a pozíciók nem
jelentenek valódi befolyást, viszont azt a látszatot keltik, mintha az
elcsatolt részeken élő magyarság kollektív (mint közösség) elnyomása
megszűnt volna. Ez félrevezetés, politikai diverzió.)
Érdekviszonyok
Minden embernek alapvető érdeke, hogy az életfeltételei biztosítottak
legyenek, utódai jövőjét is megnyugtatónak lássa. A magyar népesség
testi-lelki egészségi állapota, lehetőségei, kilátásai drámai képet
mutatnak. Ennek a drámai helyzetnek az okai a fentebb vázolt hat
alapkérdésben gyökereznek. A magyarság felelős vezetőinek tisztában kell
lenni ezzel a ténnyel, és bátran feltárni a közvélemény előtt ezeket az
összefüggéseket. A devizahitelesek, a diákhitelesek, a ki nem fizetett
alvállalkozók, a munkanélküliek, az éhbérért dolgozó-, a bankok és
biztosítók által becsapott százezrek, a külföldre üldözött
„munkavállalók”, a többszörösen agyonadóztatott milliók energiáit,
elégedetlenségét kellene végre egy csatornába „kanalizálni”!
Tudati, lelki állapot
Nyugodtan nevezhetjük korunkat a globalizálódott hazugság korának. A
töméntelen hazugság lehet az egyik oka annak, hogy a Föld lakosságának
több mint fele búskomorságban szenvedő lelki beteg. 2001. áprilisában
már világnapot is rendeztek a depressziósoknak. A mai magyarság
katasztrofális lelki állapota szorosan összefügg magyarságunk,
nemzettudatunk állandó meggyalázásával. Sok jó magyar keresi a kiutat, a
kapaszkodókat, de félő, hogy újabb zsákutcák, újabb kudarcok várják.
Túlságosan elszaporodtak a nemzeti érzés vámszedői, a nemzeti
misztikusok, ezoterikusok, sámánok és táltosok, sarlatánok, „nem
politizáló” álnemzeti rock-együttesek, látók és tudók, és szakrális
szakértők! Minden utcasarkon, szinte minden nemzeti rendezvényen ott
leselkedik a veszély más-más álcaruhában. Megtévesztik az igazságot
kereső észt! Szűkítik a látóhatárt! Pl. A finnugristák után az ázsiai
eredetet hirdetők árasztották el a színpadokat, pódiumokat. A magyarság
kárpátmedencei őshonosságát bizonyító szakemberek bezzeg alig jutnak
szóhoz! Nem véletlen, hogy elfogynak a tömegek a valaha többszázezres
rendezvényekről. Ki kell dolgozni egy tantervet, melynek célja az
egészséges lelkű magyar ifjúság nevelése. Amíg nincs lehetőségünk a
legújabb, most használt NAT selejtezésére, addig ezt tantervet lehetne
használni a hivatalos iskolai nevelésből kifelejtett, kihagyott
tartalmak pótlására, illetve a történelmi hazugságok leleplezésére, a
nemzeti öntudat megerősítésére.
Ismerjük-e a valós nemzetközi helyzetet?
Nem, illetve…
rengeteg energiába kerül ebben a dezinformáció-dömpingben,
hazugság-áradatban rendet vágni, felismerni a valódi trendeket, és a
magyar érdek szempontjából értékelni a külpolitikai helyzet alakulását.
Magyarország jelenlegi szövetségi statusa nem felel meg a magyar
érdekeknek. Magyarország 1982-ben elveszítette a függetlenségét. (A
Valutaalap alapokmányának kihirdetése.) Ha új nemzetközi kapcsolatok
kiépítésén törjük a fejünket, különbséget kell tennünk az államok
hivatalban lévő kormányai és a népeik között. Vizsgálnunk kell, hogy a
kormányok valóban a népeik akaratát képviselik-e, vagy sem. Ezt
legjobban saját példánkon keresztül közelíthetjük meg. Leszögezhetjük,
hogy az elmúlt közel 70 évben egyetlen saját kormányunk sem a magyar
nemzet érdekeit képviselte. (A nemzeti érdek megfogalmazását lásd a
bevezetőben!)
A rémhírek között, kifinomult érzékkel fel kell fedezni a számunkra
igazán fontos információkat. Különösen érdekes az EU-ban (és a
háttérben) zajló események, a Közel-keleti helyzet alakulása, a III.
világháborúval való közvetlen fenyegetés, általában az emberiség ellen
folyó pszichológiai háború, az állandó rettegésben tartás.
Fel kell eleveníteni a történelmi ismereteinket, térben és időben
tágítani a horizontot, és keresni azokat a baráti külkapcsolatokat,
amelyek valóban kölcsönösen előnyösek lehetnek számunkra. (A Visegrádi
négyek vérszegény ötletét meghaladó együttműködésre van szükség.)
Van-e esélye egy új formációnak megbuktatni ezt a 24 éve tobzódó,
egyértelműen idegen zsoldban álló jobbos-balos-zavaros, képmutató,
hipokrita tolvajnyelven szemérmetlenül hazudozó politikai vezetést?
Nincs.
Mivel média nélkül lehetetlen hozzáférni a szavazókhoz, egy új,
valóban magyar érdekű szerveződésnek semmi esélye az áttörésre. Nem
beszélve a szavazatok számítógépes manipulációjának lehetőségéről! (Nem
szabad egy fillért sem költeni röplapokra, benzinre!) Az LMP-ből
egyetlen év alatt sikerült – tagság nélkül – parlamenti párttá válni, de
ők nem is magyar párt. Ők tipikus média-párt! Külön figyelmet érdemel a
határon túli magyarság szerepe a következő választásokban. A romániai
magyarság Fidesz általi megdolgozása egyidős a rendszerváltozással. A
magyarság nemzeti szólamokkal való megvezetése azt bizonyítja, hogy az
ártatlan, jóhiszemű magyarság nemzeti szólamokkal még ma is
megvezethető, mert ártatlan, mert jóhiszemű, mert magyar! (A hódító ezt
nagyon jól tudja, számol is ezzel, s miközben mindent megtesz a nemzet
elnyomásáért, szemérmetlenül visszaél a nemzeti érzésekkel céljai
érdekében.) Hogy lenne tisztában a valós magyar helyzettel a határon túl
élő magyar, ha az itthon élő sincs tisztában vele! Ahogy azonban egyre
tisztábban látnak itthon az emberek, annál fontosabb lett a határon túli
magyarok szavazata e kifejezetten nemzetellenes rendszer további
fenntartásához.
Van-e alkalmas szervezet, személy, aki mellé, mögé fel lehetne sorakozni?
Aki elég bátor, hiteles?
A mai kínálatban egyedül a Jobbik érdemel legalább egy kísérletet. A
jelenlegi választási törvény szerint csak pártok vehetnek részt a
választásokon. A Jobbik nem tartozik a rendszerváltó sáros pártok közé.
Bár itt is láthatók a beépülés jelei, vannak benne hétpróbás figurák
(anticionista álcaruhában), mégis meg kéne próbálni! A sok-sok nemzeti
civil szervezetnek (van kb. 200!) a Jobbik vezetőit nyílt színvallásra
kellene kényszeríteni a fentebb elemezett hat kérdésben. Azt sem tartom
elképzelhetetlennek, hogy a Jobbik keresse meg ezeket a szervezeteket!
(Előbb egy bizalmas kerekasztal beszélgetés során, majd egy nagy,
nyilvános kongresszuson!) Ne üljünk fel a lejárató kampánynak! Magunk
győződjünk meg a Jobbik valódi szándékairól! Ha a Jobbik nekünk tetsző
válaszokat ad a hat sarok-kérdésre, akkor segítenünk kell neki helyi
képviselőjelöltek állításában, mert a Jobbik helyi szinten sajnos
gyengén eleresztett társaság. Ugyancsak egyetlen személy látható ma, aki
élére állhatna a változásoknak, ez Ángyán József. Ha vállalja, akkor
kötelessége minden magyarnak teljes mellszélességgel támogatni és védeni
őt!
Van-e értelme egyáltalán részt venni a politikai közéletben ilyen körülmények között?
Igen.
Bármilyenek is a körülmények a közügyekben részt venni kötelesség.
Csakhogy a közügy nem pártpolitikát jelent, hanem a haza szolgálatát.
Egy TV interjúban azt kérdezték egy riportalanytól: És hogy vagy? A
válasz: Én csak, csak! De a hazám?! Saját magamon túl, a hazáért érzett
felelősség! S lám, még van ilyen! A hazaszeretetről írja a Pallasz
lexikon: „A hazaszeretet, tudatossá téve az erkölcsi erények
legfőbbike.” A hazaszeretet, olyan, mint a szerelem! Egyszer csak, mint
az áramütés, átjárja az embert. Ez az élmény sajnos nagyon keveseknek
adatik meg.
Utószó
A MAGYAR NÉP SZAVA, ISTEN SZAVA
(Aki meghallotta és legyezte: Király B.
Izabella. Részletek a Magyar Érdek Pártja 1993-ban megjelent
programfüzetéből. A MÉP 2003-ban megszűnt.)
A nép hangja 1993-ból.
1. Nem annyira szegény ez az ország, mint amennyire a nép nyomorog. (titkárnő Budapestről)
2. Szívesen ennék zsíros kenyeret három évig, ötig, de akkor tudjam
miért eszem, és akkor mindenki azt egyen. (öntőmester a debreceni
vonaton)
3. Csak azt tessék megmondani, hogy mi lesz velünk? Mert az a baj,
hogy az sem tudja, akinek pedig tudni kellene. (fejkendős asszony
Szolnokról)
4. Ebben az országban mindent lehet, de nem mindenkinek. (könyvelő Szegedről)
5. Mi újság Erdélyben? A húsz év alattiak emigrálnak, a húsz és
negyven közöttiek abortálnak, a negyven és hatvan közöttiek
alkoholisták, hatvan felett pedig tömeges az öngyilkosság. (pszichiáter
Kolozsvárról)
6. Az MDF azt ígérte, hogy minden forintnak és minden
négyzetméternek gazdája lesz. De azt nem mondták, hogy idegen gazdája.
(egy volt MDF-tag Dabasról)
7. A pártok az ifjúságot csak arra használják, hogy rendben tartsák a
pártszékházak környékét, plakátokat ragasszanak, és rendezvényeken
rendfenntartók legyenek. Én a politikában szeretnék „inas” lenni. (egy
16 éves fiú Sajóbábonyból)
8. Bennünket ezer éve csak rabolnak. Mindenünkből kiforgatnak.
Legfőképpen magyarságunkból. Mondja már meg valaki, hogy ki a „magyar”
magyar? (egy magyar magyar Szigetvárról)
9. Ez rendszerváltozás? Tetszik tudni, milyen az a kurvakörte?
Kívülről nézve szép, de belül rothadt. Hát ilyen ez a magyar
rendszerváltozás. (egy borsodi férfi Sajólászlófalváról)
10. Izabella, tudja-e, hogy az égő hodályból a nyájat nem lehet
kihajtani? De egy kos ki tudja vezetni. Itt ezer éve irtják a kosokat.
(egy borsodi férfi a Nyugati aluljáróból)
11. Hogy a sajátomra licitálnom kell? Ez nem árverés, hanem átverés. (parasztember Balatonfüredről)
12. Az én anyám tizenkét gyereket szült, kilenc katonát adott a
hazának, így aztán ő is háborús bűnös lett. És ma is az. Senki sem
rehabilitálta. (derűsen mosolygó idős férfi Somogytúrról)
13. Magyarország nem Noé bárkája! (parasztasszony Hajdúnánásról)
Ezt a népet nem szabad magára hagyni!Király B. Izabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése