2013. szeptember 25., szerda

Szemezgettem a reggeli hírek között

Találtam is egy érdekességet, ami után elgondolkodtam. Ha javasolhatom, gondolkodjunk közösen, haladjunk tovább ezen a síkon, mert azt gondolom, hogy vészesen fogy az időnk. Szóval a hír:
A búza“Kínai gazdák ukrán földeken
Ötven év alatt 3 millió hektár termőföldet művelnének meg kínaiak Ukrajnában. Az erről szóló megállapodást már aláírták. Első lépésben a kínaiak 100 ezer hektár területet vettek Dnyipropetrovszk környékén, ahol gabonát termesztenek és sertéshizlaldákat létesítenek. A termékeket Kínában értékesítik. A befektetés értéke 2,6 milliárd dollár. A „külföldi farmolás” programban a kínaiak megvették a világ egyik legnagyobb húsipari cégét, a Smithfieldet, azóta a romániai Temes megyében százezres állományú sertéstelepek is kínai kézbe kerültek.” (Haszon reggeli hírlevél)
Ez után elkezdtem kutakodni egy kicsit Ukrajnáról:
„Népességnövekedés: -0,6% (2006).
Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltás óta 2008 elejére 52 millióról 46 millióra csökkent. 17 év alatt 30 millió abortuszt hajtottak végre.
A Szovjetunió összeomlását követően a termelési érték több mint 60%-kal esett vissza. A nehézipar privatizációja és az ipari szerkezet átalakítása még csak napjainkban kezdődött el. Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezőgazdasági termelés 1/4-ét, s a természeti adottságai révén jelenleg is Európa vezető élelmiszer-szállítója LEHETNE, de a magángazdaságok kialakítása még csak folyamatban van.” (Wikipédia)
Vajon milyen politikus az, aki országa földjét eladja népe alól? Míg tömegek éheznek és munka nélkül vannak… És vajon nekünk van-e félni valónk, hogy velünk is hamarosan ez történik?
Mert nálunk is született egy földtörvény. Jó vagy rossz? El kell olvasni. Nem lenne rá szükségünk a történelmi alkotmányunk mellett, ebben biztos vagyok.
“Minden birtokjog gyökere a Szent Koronában van, követezésképp a birtok a Szent Koronára száll vissza.”
A magyar nemzet elsősorban a magyar hagyományokat legjobban őrző földműves réteg – a megalázott, kifosztott falusi magyarság – megerősödése által valódi győztesként kerülhetett volna ki a rendszerváltoztatás küzdelmeiből ha nem marad el a jogfolytonosság helyreállítása, hisz a történelmi magyar alkotmány megakadályozta volna az élelmiszeripar privatizációját, valamint a spekulánsoknak kedvező kárpótlási törvényt. Elsősorban e kettőnek a következménye, hogy a magyar földnek és a magyar földműves munkájának nincs értéke. Felvetni sem lehetett volna, hogy a magyar termőföld elvehető a könnyen tönkrejuttatható magyar földművestől, ha a jogfolytonosság helyreállítása nem marad el.
A magyar történelemben mindig helyreállt a jogfolytonosság, ami annyit jelentett, hogy az abszolutizmus megszűnése után a magyar nemzet hivatott képviselői országgyűlésen, illetve nemzetgyűlésen meg nem történtté nyilvánítottak mindent, ami az abszolutizmus idején a látszat-törvényhozás terén történt. Könnyen bizonyítható volt, hogy a Mohács utáni nehéz évszázadokban a magyar államiság azért maradt meg, mert eleink a jogfolytonosságot sohasem mulasztották el helyreállítani. Jogfolytonosságot állított helyre a magyar nemzet I. Lipót korában, II. József után, 1791-ben, 1867-ben, 1920-ban.
Az 1944 márciusában megszakadt jogfolytonosságot 1990-ben lehetett volna helyreállítani. Ám a rendszerváltoztatás hangadói a jogfolytonosság jelentőségét nem tudták felfogni: nem állították helyre a jogfolytonosságot, elfogadták azt a kényelmesnek tűnő megoldást, hogy a történelmi magyar közjog helyét továbbra is a szinte ötletszerűen kölcsönzött és ötletszerűen és gyakran változtatott idegen jog foglalta el.
Mit kellett volna tennie a magyar nemzetnek 1990-ben? A Szentkorona-tan szellemében, annak tantételei tiszteletben tartásával hozzá kellett volna kezdenie a jogfolytonosság helyreállításához. Mert a Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicsőbb magyar múltnak, hanem érvényben lévő, kötelező erejű közjogi tan.”
Fentiek tudatában elgondolkodtam ismét. Láthatóan, velünk másképp bánnak (el).
A “devizaalapú” mintha-kölcsönszerződések kifejezetten RASSZISTA, MAGYAR ELLENES SZERZŐDÉSEK!
Megvalósítható általuk – mint ahogy folyamatban is van – az ingatlanok leértékelése, elherdálásra kényszerítése, a magyarság szétkergetése, összeugrasztása, a nemzetgazdaság térdre kényszerítése, az EMBEREK TERRORBAN TARTÁSA, KIFOSZTÁSA, egész Magyarország adósrabszolgaságba terelése. Általa az egyén is elveszíti önrendelkezési képességét, méltóságát, önbecsülését. Vagy elmenekül, vagy a társadalom perifériájára kerül végérvényesen.
Ennek az IDEGENVÉRŰ kifosztásnak véget kell vetni!
Ráadásul a közjegyzők szentesítik a kifosztásunkat, legtöbbünk pedig megszégyenülve, és hogy a terrorizálásnak már vége legyen, inkább mindenét hátrahagyva menekül, a hiénák pedig veszik és adják az ingatlanokat. Vajon a földekkel mi lesz a helyzet?
A történelmi alkotmányunk helyreállításával az Uniós csatlakozási szerződésünk is érvényét veszti. Ahonnét szintén zajlik a kiszipolyozásunk. Disznófejű nagyurak ahogy híznak, egyre éhesebbek. Ismerkedjetek hát a történelmi alkotmányunkkal és kapcsoljátok ki a tévét, mert ez izgalmasabb, mint a celebek vacsoracsatái.
Volt lehetőségük bőven az elmúlt 23 évben, de a köztársaság megbukott! Megbuktatták hitvány politikusaink, bíráink, közjegyzőink, ügyészeink. (Akinek nem inge…de tartok tőle, ilyen kevés van)
2013. október 20-án kiállunk méltóságunkért, jogainkért, múltunkért-jelenünkért-jövőnkért, hazánkért!
A HAZA NEM ELADÓ!

Madaras János

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése