Töviskesné Dsupin Judit Ibolya: A finánctőke pénzügyi bűnözésének rendszere

Avagy a létre nem jött deviza alapú kölcsönszerződések

A minap egy járókelőként ilyen felirattal a fővárosban közlekedő középkorú hölgyet támogattam adományommal és szót váltottam vele. Deviza alapú kölcsönügylete taszította magát és családját a nyomorba, kilátástalan az élete. A bűnös üzlet úgy lealjasítja a társadalmat, hogy ma már mint mindennapi jelenség mellett haladunk el, a nyomor jeleivel és a kitaszítottság érzésével vele élünk. Kérem egymillió adóst és családjaik révén mintegy négymillió embert taszított a társadalom szélére ez a lakossággal szabadon folytatott bűnözés, ez a törvényen kívül helyezettek által polgári és büntetőjogi felelősség nélkül folytatott és eredményéből a deviza mentőcsomag révén is osztalékot képező spekulációs banküzlet.

Devizahiteles mentőcsomag készül

Állítólag megmentik a devizahiteleseket. Eleve 140 HUF/CHF árfolyam felett pl. 180 HUF/CHF árfolyamon történő elszámolásnak és ezt meghaladó akár részleges, akár teljes adósságelengedésnek – a devizásokat mentő jellege ellenére – az a valós üzenete, hogy jogszerű volt a deviza alapú szerződések megkötése, jogszerűek voltak az árfolyamváltozás címén beszedett milliárdok és jogszerű volt a”carry trade – spekulációs banküzlet” kölcsönszerződés jogcímébe burkolt megkötése a lakossággal, ezért jogszerű volt a devizások közel milliós tömege és családjaik révén legalább négymillió ember megnyomorítása, házaik elvétele, a szegénység küszöbére küldése, ezért a finánctőke és kormányai jogszerűen jártak el, nem tehetők felelőssé. Mindössze a kifosztás leplezése a 180 HUF/CHF árfolyamon, de bármely árfolyamon történő forintosítás. Akkor lenne erkölcsileg is elfogadható, ha a devizára átszámított tőke a folyósításkori (140 HUF/CHF) árfolyamon és a mai naptól számított jegybanki alapkamaton kerülne forintosításra és a bankok viselnék a spekulációs üzletük forintosításának terheit. De nem ez történik.

FINÁNCTŐKE KORMÁNYAI KÖZÜL A BALOLDAL CSENDESEN BEVEZETTE, A JOBBOLDAL PEDIG TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK SOKASÁGÁVAL LEGALIZÁLTA A DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖNÜGYLETEKET.

Ki kell mondani, hogy a baloldali és a jobboldali álképviseletre (pénzügyi-politikai bűnözésre) épülő politikai váltógazdaság a lakosság megosztásának és kifosztásának politikai rendszere. A népképviselet (törvényhozás) és végrehajtó (kormány) hatalom mellett az igazságszolgáltatás lenne az a harmadik hatalmi ág, amely ellensúlyt képezhetne és ahol a nép számon kérhetné a játékszabályok (törvények) lejátszását. A törvényeket azonban naponta szülik, ez már az 1929-33-as világválságot követő időszakban kipróbált diktatórikus hatalomgyakorlás módszere és eszköze, ez nem más mint “szükséghelyzetben” történő rendeleti kormányzás, hiába borítja a populizmus mézes köcsögéből folyó borítás.

Törvényt követelhetünk, nincs más eszközünk

A finánctőke 100.000 fős belső rendfenntartó alakulatai mögött bujkáló egyesített politikai-gazdasági-pénzügyi elit és a megfizetett adminisztrációja ellen a nyomor szintjéből kirobbanó népfelkelés lehet csak kiút. Enélkül a nyomorunkban a nekünk adott törvényeket, azok érvényesítését követelhetjük.

Létre nem jött deviza alapú kölcsönszerződések

A finánctőke hanyagsággal készítette a spekulációs banküzletét palástoló kölcsönszerződéseket. Mára már világossá vált, hogy 8-10 olyan semmisségi okban szenvednek, amelyek bíróságon érvényesíthetők. Eddig azonban elmentünk egy tény mellett, amely eddig is nyilvánvaló volt, de a semmisséget megelőzi, ez pedig a deviza alapú kölcsönszerződések létre nem jöttének jogi ténye. Nézzük meg először a releváns (ide tartozó) jogszabályokat és végül levezetem miről van szó. Megelőlegezve: létre sem jött szerződéseket akarnak forintosítani (…), mi ez ha nem bankmentés a devizahiteles mentőcsomagba burkolva.

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)
Ptk. 205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
Kommentár. Egy szerződés rendkívül sok elemből áll. A főszolgáltatás mellett ilyen például a teljesítés helye, a teljesítés ideje, a teljesítést biztosító mellékkötelezettségek stb. Nyilvánvalóan szükségtelen annak megkövetelése, hogy a felek valamennyi elemben megállapodjanak a szerződéses tárgyalások során. A Ptk. 205. § (2) bekezdése határozza meg, hogy a feleknek a létrehozni kívánt szerződés mely elemeiben kell megállapodniuk ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. A feleknek a szerződés lényeges, vagy a felek által lényegesnek minősített kérdéseiben szükséges megállapodniuk. Az ezekben a kérdésekben való megállapodás hiányában a szerződés nem jön létre. A Ptk. nem határozza meg, hogy mely kikötések minősülnek lényegesnek.

1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
Hpt. 210. § (2) A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is.

1996. évi CXII. törvény (Hpt.) indokolása a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról
A 203-211. §-hoz
A pénzügyi intézmény és ügyfeleinek szerződéskötésére vonatkozóan is részletes szabályokat tartalmaz a Javaslat, ezzel is elősegítvén az ügyfél érdekeinek védelmét.

2004. évi LXXXIV. törvény indokolása a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyelete tekintetében egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
A 31-32. §-hoz
A törvény bővíti … a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés kötelező tartalmi elemeit.
BH2004. 142. I. A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttének, és nem semmisségének megállapítására ad alapot [1959. évi IV. törvény 200. § (2) bekezdés, 205. § (1) és (2) bekezdés, 240. § (2) bekezdés].

Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről
6. a) A semmisségre alapított érvénytelenségi keresetben a fél által felhozott különböző semmisségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével, vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekről határoz, illetve elsőként vizsgálhatja a hivatalból észlelt semmisségi ok fennállását.

A Kúria tévedése (?)

Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú felülvizsgálati közbenső ítéletében az árfolyamrést egyértelműen költségnek minősíti és kimondja, hogy azt a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pont szerint a szerződésben fel kell tüntetni. Kúria levezetése azonban véleményem szerint több okból hibás. Először is nem a Hpt. 213.§ (1) c) pont, hanem a Hpt. 210.§ (2) bekezdése rendelkezik a szerződés kötelező tartalmi elemeiről, ez egy közjogias magánjogi norma, amely a pénzügyi szolgáltatási szerződések kötelező tartalmi elemeit rögzíti. Másodszor ebből az következik, hogy a szerződés létre nem jöttét kellett volna megállapítania, mivel a közjog [Hpt. 210.§ (2)] által előírt, ezért kötelező (kógens) lényeges szerződési feltételek egyike az árfolyamrés, mint egyéb költség tekintetében felek között a megállapodás nem jött létre, mert ebben a kötelező költség elemben történő megállapodásuk a szerződésből hiányzik. Harmadszor ehhez képest már nincs ügydöntő jelentősége annak a semmisségi oknak, hogy felek a szerződésben nem tüntették fel az árfolyamrés költségét nevesítve és %-os mértékben, mert megállapodás sem volt közöttük sem ezen költség elemben, sem annak %-os mértékében. Kúria tehát nagyvonalúan átsiklott az eljárására előírt azon eljárásjogi szabályon [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 6.a)], hogy az árfolyamrés költségnek történt elismeréséből először a szerződés létre nem jöttére kellett volna következtetéseket levonnia (…) és ezután annak, hogy az árfolyamrés nincs feltüntetve a szerződésben és ez szankciós semmisséggel (Hpt. 213.§ (1) c)] jár, nos ennek már nincs jogi relevanciája, csak a Kúria döntését képező diszkrét bája (…). Tekintettel arra, hogy a Kúria döntése egyelőre csak az adott ügyre vonatkozik és elvi bírósági határozatként nem jelent meg, így a folyamatban lévő és ezután indítandó perekben a kölcsönszerződés létre nem jöttére is lehet hivatkozni. Ezúton és itt rögzítem, hogy a kölcsönszerződések létre nem jöttével kapcsolatos fent levezetett és kifejtett jogi álláspontom senkit nem köt és arra bárki csak saját felelősségére hivatkozhat.

Konklúzió

Létre sem jött kölcsönszerződéseket akarnak megmenteni (?) Mi ez ha nem a hanyag finánctőke aktuális kormányának bankmentése devizahiteles mentőcsomagokba burkolva. És mi van, ha a vakok nem akarnak átmenni a zebrán (?)

Dr. Kriston István állampolgár

---

A fenti íráshoz az alábbiakat szeretném hozzáfűzni:

Idézem:
„Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről
6. a) A semmisségre alapított érvénytelenségi keresetben a fél által felhozott különböző semmisségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével, vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekről határoz, illetve elsőként vizsgálhatja a hivatalból észlelt semmisségi ok fennállását.”

A szerződés alapján a felek között évek óta pénzügyi folyamat zajlik.
A szerződés polgárjogi értelemben vett esetleges hiányosságait keressük hosszú idő óta.
Erre a keresgélésre nem került volna sor, ha a szerződések nem az egyik fél, esetünkben az Adós teljes kifosztását eredményeznék.
Önmagában az a tény, hogy duplájára, triplájára emelkedő törlesztő részletekről van szó, és a felmondáskor az Adós teljes vagyonának elkobzásáról , miközben az sem elég a Bank által közjegyző felé közölt “kölcsöntartozás ” fedezetéül-tehát az a tény, hogy az Adós képtelen a bank igényét kielégíteni , miközben a Bank a szerződésre hivatkozik , fel kell vesse a gyanút, hogy a szerződéssel valami gond lehet.

Az ügyvédek ádáz keresgélése a szerződésbe foglaltak vonatkozásában nem hozta meg a kívánt eredményt.

Nem is hozhatta meg, ugyanis a szerződés maga eszköz , a felek között zajló folyamatok rendező elve, miközben a szerződés maga a bizonylata az egész folyamatnak.

A szerződésen kell alapulnia minden gazdasági eseménynek, amelyre ezek után sor került. És sor került a gazdasági eseményekre. Éppen ezért, amennyiben ezek a gazdasági események nincsenek megvizsgálva a szerződés tükrében, nem lehet megállapítani, hogy a problémákat mi is okozza.

A gazdasági események vizsgálatának komplex vizsgálata olymódon kell történjen, hogy a szerződésbe foglaltak , a szerződés tárgyával kapcsolatos törvényi rendelkezések és a valójában megtörtént események egyidejű vizsgálatára van szükség.

A BAÉSZ ezt a komplex vizsgálatot elvégezte.
Ennek eredményeképpen elmondhatjuk azt, hogy a szerződések, bár polgárjogi szerződés keretei között, polgárjogi törvényeken alapulóan köttetek , de az okozta a humanitárius katasztrófát, ami a megkötésük után történt.

Ugyanis a polgári törvénykönyvben ismert elemek összekapcsolásával a szerződések bűnténysorozatokra lettek felhasználva.

A polgári törvénykönyv ismeri a tévedésbe ejtést és a károkozást. A tévedésbe ejtés azonban, ha konkrét kár okozására van felhasználva, akkor az eredmény csalás lesz.

Ezt a fogalmat ellenben a polgári törvénykönyv nem taglalja.
Ezt a fogalmat a büntető törvénykönyv taglalja.

A tévedésbe ejtés az volt, hogy a szerződés tárgya pénzkölcsön adás volt.
Kölcsönösszeg megjelölésével ( deviza) , futamidővel, a kölcsönösszegre felszámítandó kölcsönkamattal, vételi joggal, jelzálogjoggal, tartozáselismerő közjegyzői okirat aláíratásával, amely kölcsön jogcímen ismerteti el az Adós tartozását .

Ember fia nem volt az aláírók között, aki nem hitte azt, hogy kölcsönszerződést írt alá.

A folyósításkor megkezdődött a kifosztásunk jogi alapjainak csalással történő megalapozása.

Ugyanis nem a megfizetni követelt kölcsönösszeget kaptuk, hanem annak vételárát forintban, s ettől a pillanattól kezdve az ügylet nem kölcsönügylet, ha tetszik, ha nem.
Ettől a pillanattól kezdve az ügylet egy vételár átadása mellett történő devizakövetelés, ami adásvételnek felel meg.

De mivel kölcsönadásként könyvelte le a bank, ezért a kölcsönadáskor követelhető minden költséget kötelessége fizetni az Adósnak .

A javuló devizát kérik és kölcsönkamatot, ami soha át nem adott pénzösszegre van felszámolva.
Mivel az ügyet a valóságban nem vált pénzkölcsön adássá, ezért nem csak az át nem adott árfolyam különbözetre nem számolható fel kamat, hanem semmire sem.

Nézzük meg azt a megfizetett kamatmennyiséget, amit ily módon jogellenesen szedhettek a Bankok.

A szerződések tehát nem a megkötésül pillanatában váltak létre nem jötté, semmissé, részben semmissé, mert ha ez igaz is , ennél lényegesen nagyobb a baj.

Mert a szerződések egy csalássorozat megindításának voltak a polgárjogi köntösbe bújtatott alapjai.

Minden felhasználható jó és rossz célra. Ha az ember vesz egy fúrót, és azt építkezéshez használja, vagy más dolgokra, akkor a fúró eszköze a munkájának. Ellenben ha bankrabláskor, betöréskor használják, akkor a fúró bűntárgyként lesz lefoglalva.

Esetünkben is ez történik.

A szerződés maga még nem ad okot aggodalomra. De a szerződés felhasználásakor történő folyamat során a szerződés megtévesztő jellege miatt , és az ezután történő téves számviteli nyilvántartásba vétellel a szerződés maga a bűnelkövetés eszközeként van felhasználva, s ez akkor is igaz, ha a szerződés semmisségi okok miatt polgárjogi értelemben meg lehetne semmisíteni.
Ellenben a megsemmisítésre esetünkben nincs lehetőség. Azért nincs rá lehetőség, mert a szerződés , az aláírását követően bűnelkövetésre használták fel .

A bűnjeleket pedig nem szokás eltüntetni. Most sokan azon vannak, hogy a szerződést meg kellene semmisíteni, meg hogy létre sem jötté kellene nyilvánítani. De ez esetben a felek között történt folyamatok esetén a számítási mechanizmus más lehet, mert a polgárjog polgárjogi semmisség esetén újraszámolásról rendelkezik.
Mivel túl vagyunk a szerződéskötésen, és túl vagyunk a folyósításon, valamint több egyéb folyamaton, ezért nincs lehetőség már arra, hogy megtorpanjunk a szerződés vizsgálatánál.

Mivel ezt követően, a folyósításkor és a nyilvántartásba vételkor már büntetőjogi esemény zajlott, ezért nem mehetünk vissza a szerződéskötéshez.
A vételár hitelfolyósításként történő nyilvántartásba vételekor azonnal megkezdődött a kifosztásunk, mert ettől kezdve a devizára, ami bent maradt , hitelkamatot számoltak fel a bankok.

Az intervenciós sáv eltörlésekor gyűrűzött be a megfizetni követelt árfolyam különbözet és a kölcsönkamat együttesének példátlan hatása, és ezért kezdtünk ettől kezdve gondolkodni.

Tehát azt állítom, hogy a szerződések nem a megkötésük pillanatában váltak Magyarország tönkretételének eszközévé, bár felsejlett bennük, így utólag nézve a csalás lehetősége. Mégis, a használatuk során lett bizonysága annak, hogy a megtévesztésünkre lettek elkészítve, és akkor ne polgárjogi hibákat keressünk bennük.

Merthogy eleve NEM KÖLCSÖNADÁSRA LETTEK FELHASZNÁLVA, ÉS EMIATT NEM ELEGENDŐ A PÉNZKÖLCSÖN ADÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYHELYEKET VIZSGÁLGATNI. KI KELL TERJESZTENI A VIZSGÁLATOT AZ ADÁSVÉTELRE, A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRE, A NÉPIRTÁSRA, A FOGYASZTÓK MEGKÁROSÍTÁSÁRA.

És nem kell őket megsemmisíteni, létre nem jöttként kezelni.
Le kell őket foglalni mint a bűntény tárgyait.

Dsupin Judit