A háborúk arrogáns és mohó haszonélvezői

Cionista zsarolás ismét – hazai előadásban
Miután mazsihiszék kilobbizták, (de gyanítom a zsarolás szó jobban illik ide) a kormánytól, hogy a II. Világháború zsidó áldozatait egy egész éven át kell magasztalni. (miközben a többi 72 millió áldozatról szó sem esik)
Ezután látványosan kifaroltak az üzletből, mintha közük sem lenne az egészhez, és mintha a kormány saját ötlete és elhatározása lenne az egész.
Feltehetőleg, úgy vélték a holokauszt kultusz most már “önjáró”. Ezért elegendő csupán kritizálni, új igényekhez igazítani, sőt akár támadni is megfelelő érdek alapján kívülről. Ennek láttuk eklatáns példáját a következő zsarolásban, hiszen, nemcsak “simán kivonultak, hanem jó szokásuk szerint mindjárt újabb ultimátumot is adtak a kormánynak:
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felszólította a magyar kormányt, hogy állítsa le a német megszállás emlékműve felállításának munkálatait, valamint a Sorsok Háza-projektet is, emellett azt is bejelentették, hogy közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt alkalmatlannak tartják a Veritas Történetkutató Intézet élére kinevezett Szakály Sándort az intézet vezetésére, ezért kérik felmentését. Addig, míg a magyar kormány az ultimátum három pontjából legalább egyet nem teljesít, a Mazsihisz és más zsidó szervezetek nem vesznek részt a kormány holokauszttal kapcsolatos megemlékezésein.

Mint emlékszünk, nem először fordul elő, hogy Izrael és fogdmegjei (pl. USA) közvetlenül beleszólnak a magyar belügyekbe, mindezt követelőzés és fenyegetőzés formájában teszik, még egy egyszerű kinevezést vagy kitüntetést is megvétóznak. Erre mondhatnák, hogy szereptévesztésben vannak, ám sajnos nem így van, mert, mint a kormány folyamatos meghátrálása mutatja ezt valójában nemcsak hogy megtehetik, de még természetesnek is veszik tőlük.

Ezúttal azonban valami történhetett a háttérben, mert 10-én este nagy hirtelen visszakoztak a fenti követeléseiktől, sőt lázas mentegetőzésbe fogtak, hogy a látszat ellenére nem a kormány újabb megzsarolásáról, vagy betámadásáról van szó. Ez csak annak látszik, de nem az aminek látszik. Majd pedig átadták a staféta botot az AJC**-nek American Jewish Congress nevű zsidó szervezetnek, akik mily meglepő a tengerentúlról követelik – ki tudja milyen alapon – a haladéktalan intézkedést.

**American Jewish Congress – zsidó cionista egyesület, melynek célja a zsidó érdekek érvényesítésére a USA-ban és és külföldön, bevallottan nyomásgyakorlás útján a közpolitika, a diplomácia, a jogszabályzás, és bíróság területein. Valamint a Zsidó Világkongresszus (WJC) megalapítója, fenntartója.

Hogy pontosan mi áll a dolog hátterében, azt csak találgatni tudjuk. Bár, ha tényeket annak vesszük, amik valójában, akkor még törvénysértésnek tekinthetjük az elkövetett újabb súlyos zsarolást, azonban mi nem erre tippelünk. Méghozzá azért nem, mert a rendkívül látványosan támogatott réteg, és annak képviselői magasról tesznek törvényeinkre, (no nem csak a magyar törvényekre, hanem bármely más országéra is) s mindezt eleddig büntetlenül.

Az adószedés evolúciójának csak egyik szegmense a holokauszt üzlet.
Itt az ideje véget vetni a szeparatista, szegrációs járványnak. Melyben nemcsak a túlélő zsidókat, hanem minden felmenőjüket, mint áldozatokat magasztaltatják, valamint úgymond jóvátételeket, “kártérítéseket” fizettetnek meg számukra a teljes lakossággal, lassan egy évszázada.
Tudomásul kell végre venni, hogy a ugyanannak a cionista és országok, kormányok felett álló, azokkal semmiféle közösséget nem vállaló bankárkasztnak az áldozatai voltak ők is, mint minden más háborús áldozat. Akiknek velük ellentétben azonban sem a kártalanítására, sem a támogatására nem fordítanak figyelmet.
Félreértés ne essen, a probléma abban gyökerezik, hogy az életüktől megfosztottakat faji alapon különböztetik meg és javadalmazzák. Holott a munkaszolgálat mindenki számára ugyanolyan szenvedést hozott, holott a honvédelem és a háború borzalmait szinte minden állampolgár megszenvedte, akár az életét is elvette.
Azért a kivételekről a Lábjegyzetben* érdemesnek tartunk pár szót ejteni.

Egy másik szegmens a háborúk profitja
Az országok, népek, emberközösségek leigázására, kifosztására irányuló háborúk, a terrorcselekmények, és a népirtások első számú felelősei ezek a pénzoligarchák. (Sőt a forradalmaknak álcázott felkelések, tüntetések háttérben álló pénzelői, szervezői és levezénylői is ők)
Minden alkalommal e bankár maffia állt és áll a háttérben egész története során. Ők a forgatókönyvek készítői, a kivitelezés módjának és eszközeinek kiagyalói és irányítói, és természetesen ők maguk a haszonélvezői is. Valamint a finanszírozói is; No nem a saját, hanem a kifosztottak valóságos vagyonából. Hisz az általuk létre hozott hamis pénzekből fizetik ennek költségeit, melyet aztán a vesztesekkel és győztesekkel egyaránt többszörösen is megfizettetnek.

A véres, az atrocitásoktól és (különböző típusú) gyilkosságoktól sem mentes forgatókönyveik jellemzik őket, de a politikai csatározásnak vagy lobbi (magyarán zsarolás és megvesztegetés) tevékenységeknek nevezett módszerek sem állnak távol tőlük.

A történelem során a legjellemzőbb az, hogy az uralmat pénzügyi módszerekkel ragadták magukhoz. S ha ez kezdett kicsúszni a kezükből, vagy nem olyan haszonnal járt, mint eltervezték, akkor a fenti módszereket vették elő a kalapból.
A pénzügyi módszerek természetesen nem csupán abban nyilvánultak meg, hogy az általuk kiszemelteket ellátták a szükséges anyagiakkal, például uralkodókat zsaroltak, vagy vesztegettek meg és adósítottak el. Nem; eszközeik ennél sokkal alattomosabbak.
A kiszemelteknek nem csupán a pénzügyi, de a szellemi kontrollját is magában foglalja. Erre a célra hozták létre a legkülönbözőbb, titkos társaságokat és a függetlennek álcázott, ám nemzetek feletti jogokkal felruházott és soha senki által el nem számoltatható, senkinek felelősséggel nem tartozó nemzetközinek titulált pénzügyi és felügyeleti szervezetek tömkelegét.

*Lábjegyzet
Pavel Luknyickij, a TASSZ tudósítójának visszaemlékezéséből tudjuk, hogy miközben az országban éhínség volt, a  Budai Várhegy mélyében működő kórház alatti emeleteken luxus hotel működött. Ide nem a Budapest körbezárásakor, hanem jóval előtte, már a háború elején szépen beköltöztek a Nemzeti Bank bankárai családostól. Méghozzá luxus körülmények közé, mely a hideg-meleg vizes fürdőszobát, a kényelmes lakberendezést, szivart, stb. ugyanúgy magában foglalta, mint a bőséges élelmiszer ellátást, amelyből még a déligyümölcsök sem hiányoztak. És még akkor is így éltek, miközben Budapest ostroma tartott, és az emberek térdig gázolva a vérben és a romokon, próbálták a puszta életüket menteni.
Az egészben azonban legalább ennyire visszatetsző, hogy miközben luxusban biztonságban éltek, a magyar nemzet vagyonát nem helyezték biztonságba, sőt kiszolgáltatták azt.

Szász Gerda – Szabad Riport