Logan Lapante, egy amerikai
tinédzser egy nap úgy döntött: ha felnő, egészséges és boldog szeretne
lenni. Az erre való képességeket pedig soha nem fogja megtanulni, ha a
hagyományos oktatási rendszerben vesztegeti az idejét. Kitalált hát egy
újat.
Logan,
mielőtt elhatározta, hogy összeállítja saját tanrendjét, egy fontos
kérdésre kereste a választ: mi szeretne lenni, ha nagy lesz. A legtöbb
gyerek e kérdés hallatán merészet álmodik és a legkülönfélébb válaszok
születnek: űrhajós, királylány, agysebész. De az igazság az, hogy egy
tizenéves a legritkább esetben látja reálisan a saját képességeit, és
egyáltalán nem tudja, valójában mit szeretne. A legfrappánsabb válaszok
azonban szinte mindig a legkisebbek szájából hangzanak el: ha nagy
leszek, boldog szeretnék lenni. Logan is így volt ezzel.
Kreatív emberek helyett dolgozó méhek
Sokan
vélik úgy, hogy a jelenlegi oktatási rendszer több sebből vérzik. Nem
kreatív, önálló személyiséggel rendelkező, öntudatos embereket képeznek,
sokkal inkább alázatos, engedelmes felnőtteket – vagyis dolgozó méheket
–, akikre a társadalomnak sokkal nagyobb szüksége van. Sir Ken Robinson
2006-ban tartott egy szórakoztató, ám mélyen megható előadást
Kaliforniában egy olyan új oktatási rendszerről, amely támogatja (nem
aláássa) a kreativitást. Az előadás nagy port kavart, és rövid időn
belül megosztotta az embereket – milliók beszéltek és beszélnek erről ma
is.
Hiperaktív gyerekből világhírű koreográfus
A
mai oktatási rendszerben fontossági sorrendben épülnek egymásra az
egyes tantárgyak – ez a világ minden országában így van. Első helyen a
matematika áll, azt követi az adott nyelv és irodalom, és csak ezután
jönnek a kreativitást leginkább elősegítő művészeti tárgyak. Ennek
fontosságát Sir Ken Robinson az említett előadáson egy megindító
történettel demonstrálta. Megkérdezte a közönséget, ismerik-e Gillian
Lynne-t. A többségnek fogalma sem volt arról, hogy az ő nevéhez fűződik a
leghíresebb musicelek koreográfiája – például a Macskáké is. Amikor
Gillian kislány volt, folyton izgett-mozgott, nem tudott hosszabb ideig
koncentrálni az iskolai órákon és a házi feladatait is rendszerint
elfelejtette megoldani. Mivel annak idején, a ’30-as években még nem
volt annyira divatos a hiperaktivitás fogalma, mint manapság, édesanyja
egy pszichológus segítségét kérte. A megbeszélésen a kis Gillian végig a
kézfején ücsörgött. A beszélgetés végén a pszichológus azt mondta a
lánynak, szeretne négyszemközt beszélni az anyukájával néhány percet,
addig várjon a szobában türelemmel, és hogy addig se unatkozzon,
bekapcsolta neki a rádiót. Mikor kiment az orvos és Gillian édesanyja a
szobából, kintről figyelték, mi történik. A kislány azon nyomban
felpattant a székről és táncolni kezdett. A pszichológus azt mondta az
édesanyának: „Hölgyem, ez a kislány nem szertelen, hanem egy nagyszerű
táncos. Vigye el egy tánciskolába.” Gillian legszebb napja az volt,
amikor átlépte a tánciskola küszöbét. Később felvették a Brit Királyi
Balettintézetbe is, és végül itt is diplomázott le. Mi lett volna akkor,
ha az édesanyja ragaszkodik ahhoz, hogy a lánya a hagyományos oktatási
rendszerben sínylődjön tovább?
Mi kell ahhoz, hogy boldog légy?
A
13 éves Logan Lepanter hasonlóképpen gondolkodott akkor, amikor leült
az édesanyjával – aki állítása szerint egyben a legjobb barátja is –
beszélgetni arról, hogy magánúton folytatná tovább tanulmányait. Logan
azzal érvelt, hogy több időt szeretne a természetben, egyfajta meditatív
állapotban tölteni és szívesen foglalkozna többet a sporttal is – mivel
felnőttként leginkább példaképére, egy extrém síelőre szeretne
hasonlítani. Neki sikerült meggyőznie az édesanyját arról, hogy a
jelenlegi oktatási rendszer nem kompatibilis az ő személyiségével, de mi
a helyzet másokkal? És mi a helyzet itthon?
Magántanulók itthon
Nemrégiben,
2013 szeptemberében az Európai Demokratikus Iskolák Közösségének
(EUDEC) tagjaként Egerben demokratikus szellemű magántanulói központ
alakult. Ide azokat a családokat várják, akik valamilyen okból úgy
döntenek, hogy gyermekük nem vesz részt a hagyományos iskolai
oktatásban, és helyette valamilyen alternatív oktatási módszert illetve
közösséget szeretnének. Magántanulói jogviszonyt bármelyik magyarországi
oktatási intézménnyel lehet folytatni. Itt a magántanulói státuszt az
iskola igazgatójának kell jóváhagynia, amelynek zökkenőmentes
lebonyolítása iskola- és gyerekfüggő. Előnye, hogy a jogviszony nem
tandíjköteles. Hátránya, hogy bár a magántanulókkal az iskola nem kap
normatívát, félévente le kell őket vizsgáztatnia, amire a diák
osztályzatot kap. A másik lehetőség a Clonclara School. A gyerekek
tanulói jogviszonyt létesítenek ezzel az Egyesült Államok-beli
iskolával, amely ernyőintézményként a világ számos országában élő,
otthon tanuló fiatalokat tartja számon diákjaiként. A tandíj havi 15
ezer forintnak megfelelő összeg, amelyet egyszerre kell befizetni a
tanév elején. Ezért a pénzért a diák igénybe veheti egy mentor
segítségét a tanulás megszervezéséhez. Az iskola lehetőséget ad vizsgák
letételére is, amellyel a tanuló bármilyen intézményben továbbtanulhat.
Előnye, hogy a gyerek nem kényszerül rendszeresen vizsgákon számot adni a
tudásáról. Hátránya, hogy a családnak finanszíroznia kell a tandíjat, a
bizonyítványt pedig honosíttatni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése