Régi jó szolgálat lehet a jövőben is a jégverem!

Olyan hideg van itt, mint egy jégveremben – panaszkodott a régen nem fűtött váróterembe lépve a vonatra várakozó utas. Vajon tudta, hogy milyen hideg volt egy jégveremben, vagy tudta egyáltalán, hogy milyen volt és milyen szolgálatot tett az embereknek egykor a jégverem?Mert manapság a jégverem szerepét a hűtőszekrény vette át és az szinte minden háztartás fontos használati tárgya lett oly annyira, hogy gúnyosan még korszakot (fridzsider-szocializmus) is neveztek el róla.

A jég fontos anyaga volt a nyári hónapokban a városi és a falusi embereknek. A városok többségében működött valamilyen jéggyár, amelyből naponta szállították a vásárlókhoz a nagy, súlyos jégrudakat. a reggeli órák fontos eseménye volt, amikor a jegeskocsi megállt a ház előtt és felhangzott a bariton: "Jegeeees, jegeees!" A háziasszonyok pedig lavórral felszerelve siettek a kocsihoz és cipelték haza a fél, vagy egész jégrudat, amely a jégszekrénybe kerülve tartósította a tejet, a vajat, a húsféléket és egyéb élelmiszereket. Jég nélkül nem lehetett fagylaltot készíteni, nem állt hideg ivóvíz asztalon és nem ihatott gyöngyözően hideg sört a munkából fáradtan hazatért családfő. Faluhelyen a patakból, vagy a tóból télen kitermelt jeget használták. a módosabb falvakban hatósági jégvermet üzemeltettek és a tehéntartó gazdáknak is rendszerint volt egyéni, vagy csoportos tulajdonban levő jégverme. Gyermekkoromban nevezete napnak számított, amikor a patak vize annyira befagyott, hogy a jégpáncél rajta kellően meghízott és megkezdődhetett a jégvágás és a jéghordás. Ezt megelőzően a földbe ásott gödörből kitakarították a szemetet és az elkorhadt szalmát, a gödör aljazatát és oldalfalait mésztejjel fertőtlenítették, a nádtetőt megjavítgatták és a gödröt vastag szalmaréteggel bélelték ki. És megkezdődött a jéghordás, amely mindig jóízű beszélgetésekkel, viccelődéssel, ugratással és közben egy-egy lélekmelegítő, kupica pálinka elfogyasztásával járt együtt.Amikor a jégverem megtelt, ismét vastag szalmaréteget hordtak rá és az ajtaját gondosan belakatolták, hogy csak az illetékesek tudjanak bejutni a jégverembe.

Ahol még a legtikkasztóbban meleg , nyári napokon is hűvös volt a levegő! A betárolt jég pedig egész nyáron lehetővé tette a kifejt tej és mindenféle élelmiszer hidegen tartását, sőt olykor még a fájó fejek, a gyulladásos sebek gyógyulására is jó szolgálatot tett. Tanyák és túlélésben gondolkodó közösségek figyelmébe ajánljuk. Áram nélküli erdőségi, hegyvidéki „élelmiszerraktárak” kialakításához kifejezetten. Önellátó közösségeknek pedig hosszú távú költséghatékony tárolási módot szavatol. Bár mostanság a tél ez ellen dolgozik, vagyis nehezen beszerezhető termékké tette a jeget!

Drótos Tamás – Tóth János
Hernád Völgye Háztáji Közösség