A NATO megszálló erő Kelet-Európában

A NATO megalapításának 65. évfordulóján a nyugati média újból a szervezet terjeszkedésének szükségességével foglalkozott, pedig a NATO több évtizedes tevékenysége mindvégig a megalapítást kísérő kezdeti megállapodások kijátszását és sárba tiprását jelentette.

1949. április 4-én írták alá az Észak-atlanti Szerződést, majd az Egyesült Államok, Kanada, Portugália, Olaszország, Norvégia, Dánia és Izland belépésével létrejött az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. A NATO megalapításának hivatalos indoka a Szovjetunió terjeszkedésének megállítása volt - az '50-es években a nyugati média a kapitalista-kommunista ellentétre összpontosítással sikeresen elérte, hogy az európaiak elfogadják a Szovjetunió megsemmisítésének és a nyugati katonai szövetség kiterjesztésének szükségességét.

Németország újraegyesítése óta a NATO mérete a duplájára nőtt - az 1990-ben még 16 tagú katonai tömb ma 28 tagállam felett gyakorol korlátlan hatalmat. A NATO működésének van egy olyan oldala is, amivel az európaiakat elfelejtették szembesíteni: a Németország újraegyesítésekor folyamatban lévő tárgyalások során megállapodás született arról, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább Kelet-Európára. Mihail Gorbacsov, akkori szovjet államfő hivatalosan is megerősítette, hogy megállapodás született az európai erőegyensúly mértékéről, valamint arról, hogy a NATO nem vesz fel újabb tagállamokat Európában.

Akkor az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Jack Matlock is bejelentette; "nincs semmi okunk arra, hogy a NATO katonai befolyási övezetét Kelet-Európára is kiterjesszük, mivel megállapodás született arról, hogy Oroszország részt vesz az európai védelmi struktúrákban, része az európai erőegyensúlynak."

Majd a NATO azzal kezdte meg működését, hogy létének első megállapodásait megszegte

A későbbiekben visszavonult diplomata utólag azt állította, a NATO kiterjesztését nem a NATO kezdeményezte, hanem a kelet-európai országok, és a terjeszkedés nem irányult Oroszország ellen. A Szovjetunió széthullását követően a NATO minden korábbi megállapodást megszegett és agresszív, keleti irányú terjeszkedésbe kezdett, különösen az utóbbi két évtizedben. 1999-ben a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország is be lett vonva a NATO gépezetébe. Azt követően sor került a NATO minden korábbinál nagyobb méretű előretörésére: 2004-ben 7 új európai tagállamra terjesztették ki a katonai szövetséget - Bulgária, Észtország, Litvánia, Lettország, Románia, Szlovákia és Szlovénia is a NATO része lett, amihez 2009-ben Albánia és Horvátország is csatlakozott.

Nem csak Gorbacsov beszélt árulásról ennek következtében: az orosz politikai elitet a megállapodás látványos megszegése, a külső partnerek elárulása miatt áthatja a NATO-val szembeni megvetés, melyre minden alapjuk megvan. A NATO agresszív terjeszkedése a nyugatellenesség bástyáját építette fel Oroszországban. Az orosz nép a kezdeti bővítések óta fokozott katonai fenyegetést lát az észak-atlanti szervezetben, a kelet-európai országok lakossága pedig az utóbbi évekig nem volt tisztában azzal, hogy a NATO-tagság gyakorlatilag az ország megszállását jelenti.

Kelet-Európában a NATO-tagság katonai biztosíték arra, hogy a nyugati országok gazdasági-piaci érdekeinek kiszolgálása zavartalanul folyhasson. Hazánkban és a térség más államaiban emiatt előtérbe kerül az atlantizmus elleni harc szükségessége. Ez a harc most kezdődik, de az Európai Uniótól függetlenedő országok közös törekvése is, hogy a megszálló NATO-erők nélkül képzelik el jövőjüket.

A közeljövőben amellett, hogy a NATO további terjeszkedésének gátat kell vetni, gondoskodni kell arról is, hogy a népek véleménynyilvánítási lehetőséget kapjanak, akarnak-e a NATO tagja lenni, vagy a kilépés mellett döntenek. A NATO-tagságról kiírt népszavazások előtti időszakokat pedig kampánycsend kell megelőzze: nem megengedhető, hogy a nyugati pénzekből eltartott kormányok dollár-milliárdokból propagandát folytassanak a NATO-tagság fenntartása céljából.

http://www.hidfo.net/2014/04/04/nato-megszallo-ero-kelet-europaban