Négymillióan a létminimum alatt

Bizonyos időközönként újra és újra előkerülnek a társadalom struktúrájával kapcsolatos témák a közbeszédben, amelyek főleg a középosztály helyzetével foglalkoznak. Bár a szociológia a társadalom részeinek osztályokként való definiálását meghaladta, a középosztály, mint fogalom a politikai közbeszédben továbbra is hivatkozási alap.

Ebben a fogalmi keretben tehát a széles középosztály megteremtése azért is fontos, mert az széles legitimációs bázisa lehet a demokratikus berendezkedésnek. Gyengülésével az állam demokratikus berendezkedése, a jóléti állam szerepe és ennek szolidaritásra épülő működése kérdőjeleződik meg.

Magyarországon és külföldön egyaránt jellemző, hogy a kormányok a középosztály megerősítését tűzik ki programjuk fő csapásirányaként.

Nem meglepő módon a 2010-től Fidesz-KDNP, a középosztály kormányaként határozta meg önmagát. Bár a szavak szintén ez megvalósult, kétséges, mennyire sikerült megerősíteni a középen elhelyezkedő rétegeket. A kormány kommunikációja ellenére nem egy alulról nyitott széles középréteget igyekezett kialakítani, hanem a felső-középosztályt igyekezett helyzetbe hozni.

A magyar középosztály nem több fikciónál?

A GfK és a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont együttműködésének gyümölcse az „Osztálylétszám2014”-nek elkeresztelt kutatás, amely a magyar társadalom osztályszerkezetét vizsgálta meg. A kutatás fő mondanivalója, hogy hazánkban mai napig nem alakult ki a középosztály. A társadalom rétegeit pedig az alábbi képen látható körte formával ábrázolták. Az alsóbb rétegek többen vannak, míg a rétegek közötti átjárás korlátozott, de lejjeb csúszni könnyebb, mint feljebb lépni.

Az egyén helyét a társadalomban többféle indikátorral lehet meghatározni. Az egyén gazdasági tőkéje alatt a jövedelem, a vagyon, a megtakarítások és az ingatlanok léte, illetve hiánya jelenti. A kulturális tőkét magas kultúra (színház, múzeum, komolyzene, könyvek) és az új kultúra fogyasztása (pl. internetezés, közösségi oldalak látogatása, szabadidős sportokba bekapcsolódás) jelenti. A kapcsolati tőke pedig a kapcsolatok számát és minőségét jelenti.

A Gallup szerint a gyermekes családok felének gondot jelent az élelmiszer-vásárlás

A Gallup OECD-országokat vizsgáló kutatása során többek közt azt is megkérdezték, hogy előfordult-e az elmúlt 12 hónapban, hogy a családnak nem volt elegendő pénze élelmiszert vásárolni. Az eredmények nem túl szívderítőek Magyarországra nézve. Eszerint a magyar gyermekes családok majdnem felében (47 százalékában), a gyermektelenek több mint az egyharmadában (35 százalékában) előfordult, hogy problémát jelentett az élelmiszer-vásárlás.

Ez az eredmény mindkét csoportban a második legrosszabb Törökország után (utánunk mindkét esetben Mexikó következik, a negyedik legrosszabb helyen pedig az euró-milliárdokkal megsegített Görögország).

A Gallup rövid összefoglalójában kiemeli, hogy 2007 óta több országban is folyamatosan egyre nagyobb arányú elszegényedést jelez a mutató. A legnagyobb mértékű romlást Magyarországon mértek, itthon 6 év alatt 32 százalékkal nőtt azon gyermekes családok száma, akiknél előfordult, hogy nem volt pénzük élelemre. Második helyre ért oda Törökország a maga 22 százalékpontjával, és harmadikra Görögország 20 százalékponttal.

A Gallup eredményei nem meglepőek. Az OECD saját tanulmánya a Society at a Glance már korábban kifejezetten borús képet festett Magyarországról: a felmérés szerint a 2006/2007-es évekhez képest 2011/2012-re majdnem megduplázódott (17 százalékról 30 százalékra emelkedett) azok száma, akik úgy érzik, hogy még élelmiszerre sincs elég pénzük.

Jelentősek a területi különbségek

Az országon belüli különbségek sem túl szívderítőek. A legnehezebb helyzetben az Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon élők vannak. Ezek a térségek szerepelnek a legrosszabb 20-ban a vásárlóerő szempontjából, karöltve a bolgár, a román és a lengyel régiókkal az uniós listán.

Az uniós adatokat támasztja alá a Gfk-kutatása is a települések és megyék vásárlóerejéről. Mindössze hat megye vásárlóereje haladja meg az egy főre jutó országos átlagot. A rangsort vezető Budapest egy főre jutó 6520 eurós vásárlóereje 30 százalékkal magasabb, mint az országos átlag. Jól jellemzi a relatív jó helyzetet az, hogy a magyar főváros átlaga megegyezik a balti államok országos átlagával, de érezhetően elmarad a szlovák és a cseh országos 7500 eurós szinttől.

A települések közötti különbségek is egyre nagyobbak. A leggazdagabb településben közel 60 százalékkal magasabb, a legszegényebben 70 százalékkal kevesebb az elkölthető jövedelem átlaga. Ennek ellenére a fővárosiak átlagosan elkölthető 6520 eurója sem éri el az európai átlag felét.

A minimálbér bőven a létminimum alatt

A Központi Statisztikai Hivatal idén is közzé tette a létminimumösszegeket, de harmadik éve nem közlik, mennyien is élnek ez alatt. Utoljára 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt. Pontos adatot immár nem tudunk, de a bűvös 4 milliós határt már 2012-ben átléphette a létminimum alatt élők száma. Ez egymillióval több, mint a kétezres évek elején. Mindenesetre a létminimum összege jócskán lehagyta a nettó minimálbért: 2013-ban egy egyedülálló felnőttnek 87 ezer 510 forintra, egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak 253 ezer 779 forintra, míg egy egyedülálló nyugdíjasnak 78 ezer 759 forint jövedelemre lett volna szüksége a létminimum eléréséhez. A tavalyi érték minimálisan nőtt a 2012-hez képest: akkor 85 ezer 960 forintra lett volna szüksége egy felnőttnek a megélhetéshez a KSH szerint.

A bruttó minimálbér jelenleg 101 ezer 500 forint, de ez nettóban mindössze 66 ezer 483 forintot jelent, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta marad a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimum-összegnek.

(tenytar)

Bal-Rad komm: A magyar középosztályt-mint olyat-a rendszerváltással megszüntették. A mezőgazdaság szétverésével, és az ipar lepusztitásával, a piacaink idegen hóditók kezére játszásával.
A középosztály derékhadát ugyanis az ipar munkások és a mezőgazdasági dolgozók alkották.

Szavakban minden politikai elit-MONDJUK KI:POLITIKUSMAFFIÓZÓ-a középosztály erősitését szajkózta-szajkózza. És teszik az ellenkezőjét, idegen érdekek mentén. Persze jó apanázsért.
A magyarok tartalékai úgy tiz éve kezdtek elapadni. Azóta egyre többen kerülnek mély anyagi válságba, ahonnan viszont ez a politikai struktúra nem fog találni kiutat.
Az igazi probléma akkor fog előbújni, amikor az anyagiak után a remény is elapad. Ez pedig hamarosan be fog következni.