Irán legjobb választása?

Hosszú évekkel ezelőtt az iráni külpolitikára, és egyáltalán Iránra is Ahmedinedzsád feltűnése hívta fel figyelmünket. Az iráni elnök szókimondása, Izrael-ellenes kirohanásai érthető okokból igen szimpatikusak voltak. A holokauszttal kapcsolatos iráni vélemény is jóval közelebb állt felfogásunkhoz, mint a nyugat-európai, ezért örömmel fogadtuk, hogy mindezt nemzetközi szinten valaki szóvá meri tenni. Ezzel nem voltunk egyedül, az iráni elnök szavait sokan igen kedvezően fogadták. Irán sok nemzeti gondolkodó számára szimpatikussá vált, vallásától függetlenül is.

Az iráni belpolitika rejtelmeibe viszont nem-irániaknak túlzottan nincs belelátása, és a nyelvi, kulturális és vallási eltérések miatt nehéz is az iráni helyzetet értelmezni. Nyugati forrásokból egyértelműen nem lehet tájékozódni, mivel a nyugat mindenütt azt akarja látni, amit látni akar, és azt akarja láttatni, ami érdekeinek megfelelő.

Az iráni elnökválasztással kapcsolatos írásaink néhány olyan kérdést próbáltak áttekinteni, amelyet nem lehet megkerülni. Iránnak, mint bármely más országnak vannak bel- és külpolitikai nehézségei, társadalmi problémái, gazdasági kihívásai. Az iráni ifjúság vajon támogatni fogja-e továbbra is a fennálló rendszert, vagy a külföldi beszivárgás, liberális bomlasztás eszközül fogja-e őket felhasználni? A társadalom ellenáll-e a fokozódó társadalmi problémáknak, vagy az elégedetlenség fog növekedni?

Ahmedinedzsád liberálisabb felfogása, reformtörekvései miatt a harsányabb Izrael-ellenes retorikát valószínűleg nem lehet folytatni. Ez az út a teokratikus államvezetéssel való szembehelyezkedése miatt hiteltelenné vált. Utólag visszagondolva, hangzatos kijelentéseit nemzetközi szinten kevés eredmény követte, tehát ilyen szempontból tevékenysége nem is volt hatékonynak tekinthető. A Hormuzi-szoros sem lett lezárva, és Izrael sem lett letörölve a térképről.

Irán új elnöke viszonylag idős (64 éves). Hosszú ideig tartana felsorolni, hogy hány magasabb pozíciója, tisztsége és megbízatása volt (beleértve a titkosszolgálat vezetését is). Publikációi is szép számmal vannak Khomeini ajatollah tevékenységével kapcsolatban, az iszlámról, politikai kérdésekről. Teológiai végzettsége mellett négy idegen nyelven beszél - összességében egy igen figyelemreméltó személy, hosszú évek politikai tapasztalatával, erős hitbéli meggyőződéssel, titkosszolgálati rálátással.

Hassan Rouhani valószínűleg a hangzatos kirohanások és szócsaták helyett egy rendkívül átgondolt sakkjátszmát fog játszani a nyugattal, és ha van öt-tíz éve a bonyolultabb diplomáciai manőverek kivitelezéséhez is, akkor sokkal több kellemetlenséget fog okozni a cionistáknak, mint Ahmedinedzsád valaha is tudott. A maga csendes módján. Ezen kívül semlegesíti azokat a társadalmi-politikai problémákat is, amiket Ahmedinedzsád anti-teokratikus lépései hoztak létre. Ha Khamenei ajatollah marad a legfőbb vezető, és Hassan Rouhani az elnök a következő egy évtizedben.

Tálas András