Hiába, kérem, az
üzlet mindenképpen fontos, ebből lesz pénz, pénzből lesz kenyér, tej,
hús, csoki, cukor; pénzből megy az ember nyaralni, abból vesz házat,
abból fizeti a számláit, és így tovább… Tehát, le kell szögezni, hogy az
üzlet fontos, ma már beszélnek ilyenről, hogy üzleti élet,
üzletpolitika. Aztán ott van ezzel az egésszel kapcsolatban a piac, ma
már minden piacnak számít, ahol adni-venni lehet, ahol szolgáltatást
lehet nyújtani. És mindez az élet szerves része, ha valaki nem igazodik
el a rengetegben, bizony nem viszi sokra, hangzik a „bölcs” tanítás,
tudniillik, ha valaki nem tud érvényesülni az üzleti életben, akkor csak
alkalmazott lehet, és akkor máris elesett a nyaralásoktól, ház helyett
csak lakást mondhat magáénak, oda a vagyon, a biztosan félrerakott
százezrek, néha milliók… Ebben a világban minden elüzletiesedett, ami az
én értelmezésemben egyet jelent azzal, hogy lélektelenné vált.
Ugyanis az üzletben ki kell iktatni az érzelmeket, a piacon hadakozva
nincs barátság, testvériség, ott már nem számít, hogy két férfi együtt
nőtt fel a grundon, hogy együtt rúgták a bőrt, csupán a pénz kapzsi,
fojtogató közelsége, sugárzása számít. Különböző „tréningeken” oktatják
fiatal férfiaknak és nőknek az üzleti fogásokat, hogyan kell valamit
eladni, vagy éppen megszerezni valamit; úgynevezett törvényes kereteket
szabnak az embereknek, hogyan kell eltaposni a másikat, milyen módon
lehet kivégezni, megölni valakit. Mindezt a piac követeli meg, illetve
az emberi létfenntartás örökidők óta tartó parancsa, hogy nekem meg kell
élnem, tehát más már nem számít, a másik ember nem én vagyok.
Egészen egyszerű gondolatsor, rövid kis mondat, mély tartalommal. Ez ma
már nem létezik! Odáig mindenki eljut, hogy élni: nekem jó legyen,
megyek, beszedem a pénzt, a bankszámlámon ott legyen, a többi nem
érdekes… Megfigyelhető, hogy az emberek többsége milyen élvezettel söpri
be pénztárcájába az érméket, amikor meg kifelé kéne adni ugyanazt a
pénzt, hirtelen megjelenik egy fájdalmas ránc a száj sarkában, vagy a
szemek alatt. Érdekes…
Így eljutottunk az egyszerű, hétköznapi emberek mentalitásához. Már az
alapoknál gondok vannak, rohanás a pénzért, munkáért, robot van napról
napra, kínkeservesen keresi meg valaki a maga kis pénzét, amit aztán
negyed óra alatt el lehet költeni, elég csak feladni a számlákat. Még
negyed óra sem kell hozzá! Valahogy nem arányos a befelé áramlás,
illetve a kifelé áramlás, túlságosan nagy a különbség. Ebből fakadóan
sokan nyúlnak a különböző üzletek felé, gondosan kitanulják, megtervezik
a stratégiát, kikutatják a piaci rést, és azon keresztül aztán
bezsebelik a maguk hasznát. Természetes, hogy megjelenik a konkurencia,
egyfajta versengés alakul ki, piaci verseny, ez az afféle dőre fogalom,
és akkor finoman vagy kevésbé finoman kaszabolják egymást mindenféle
láthatatlan fegyverekkel. Még mindig a lelket hiányolom mindebből…
Az immár üzletemberré avanzsált ember aztán betömi azt a bizonyos piaci
rést, tehát a még meglévő nagy lyuk szűkül egy kicsit, akkor megint jön
valaki, lehasít egy szeletet, és ez így megy… Mi lesz akkor, ha egy
hangyafasznyi hely sem marad már, amit be lehet tömni? Teljesen mindegy,
az úgynevezett profit meglegyen, a többivel nem számol már senki, a
profit az érték, a fentebb felsorolt szempontok miatt (ház, kocsi,
nyaralás, miegymás)…
Azt kellene az embereknek tudatosítaniuk magukban, hogy marhára nem
minden a pénz. Az igaz, hogy pénzért sok mindent meg lehet vásárolni, az
is igaz, hogy az ember kényelmes, szívesen elnyúlna a napon, egy
tengerparton, koktélt szürcsölgetve, mint egy gyárban robotoljon
nyolc-tíz órát, vagy egy építkezésen rakja a téglát. Tökéletesen
megértem a gondolkodást, valóban, az ember eredendően a kényelemre van
berendezkedve, de pontosan az ilyen pénzügyi machinációk következtében
kell látástól vakulásig dolgozni, mert a piacnak az egyik követelése a
gyorsaság. Gyorsan jót produkálni, az a legjobb! Ez azonban a legtöbb
esetben nem valósul meg, éppen a gyorsaság miatt, vannak dolgok, amikhez
idő kell, csakhogy a piac ilyet nem ismer. Profitorientált világ,
minden egy eszközről szól, isteni magaslatokba emelve.
Ma már hol találkozunk becsületes, dolgos emberekkel, akik megtermelik
maguknak a megélhetéshez szükséges javakat, spórolnak, aztán elindítanak
egy vállalkozást néhány emberrel, és dolgoznak évtizedekig? És hol
vannak azok a mesteremberek, akiknek a munkája aranyat ér, csak
egyszerűen nincs rájuk szükség? Megmondom, hol vannak… Áruházakban
biztonsági őrök, vagy bankok ajtajában állnak öltönybe bújva, esetleg
egy gyárban güriznek heti hat napot. Ez maradt az értékből, az egyén
csak akkor számít, ha zseniális ötletei vannak, egyébként le van
alacsonyítva az állati szintre, robottá van formálva.
Minél kevesebb van a pénzből, annál inkább lehet érezni a hiányát. Ma
minden pénzbe kerül: az étel, az ital, a villany, a víz, a fűtés, a
ruhák, a benzin… sorolhatnám a végtelenségig, de pénzbe kerül az a
„tréning” is, amelyen kiképzik a „nagy” üzletembereket, hogy megtalálják
a maguk piaci rését. Kiképzik azokat, akik majd másokat képeznek ki,
hogyan kell szétszabdalni másokat, mindezt pénzért teszik. Csodás
világunk pénzügyi fellegvárai remegjetek!
Az anyagi világ romlásának szemtanúi lehetünk nap mint nap. Ezért van
válság, ezért él át az emberiség súlyos pénzügyi katasztrófákat.
Gyűrűzik szépen a szar a víz felszínén, de egyszer el fog tűnni, akár
tetszik valakinek, akár nem. Márpedig el fog tűnni, éppen azért, mert
lélektelen, bálványimádatra épül, embertelenné teszi az embereket. Majd
akkor lehet változásról beszélni, amikor az egyik egyén meglátja a
másikban az embert, és hirtelen már nem akarja eltaposni, mert arra
gondol: neki is élni kell valamiből… Ha ez megtörténik, a piac
menthetetlenül összeomlik… Adja a Jóisten, hogy ez így legyen!
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/sz-kovacs-peter/3055-az-uezlet-az-uezlet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése