Úgy néz
ki, hogy a Nyugat komolyan elhatározta megszakit minden kapcsolatot
Oroszországgal. Már bejelentették, hogy töröljék a G8 és az
„EU-Oroszország” csúcstalálkozókat.
Az
EU lefagyasztotta a kétoldalú hivatalos kapcsolatokat Moszkvával, az
USA pedig új gazdasági szankciókat vezet be az orosz politikusokkal és
vállalkozókkal szemben. Vajon ez osztalékkal jár majd a Nyugat számár,
és végeredményben ki lesz a vesztes?
A
Krim-félsziget önkéntes alapon történő csatlakozása Oroszországhoz, ami
a félsziget lakosainak szabad akaratából történt, ravaszként szolgált
az oroszellenes hisztéria kirobbanása számára a nyugati világban.
Ráadásul senki sem próbál érvelni, miért szabad egyeseknek népszavazást
tartani (Koszovó, Skócia, Falkland-szigetek) másoknak pedig – a
jelenlegi helyzetben a Krim-félszigetnek – nem.
A
Nyugat ésszerűtlenül viselkedik, feltételnélkül engedelmeskedve
gazdájának – Washingtonnak. Az európai politikusok bármiféle
függetlenségéről beszélni persze szükségtelen. Az USA bejelentette, hogy
együttműködve az EU-ban lévő szövetségeseikkel, Oroszországnak
számitania kell „még több destruktiv jellegű gazdasági intézkedésre,
amik jelentős hatást gyakorolnak majd az orosz gazdaságra”.
Természetesen Moszkva alkalmaz és továbbra is bevet majd retorziós
intézkedéseket. De van-e értelme az EU és az USA számára a hidegháború
új frontját megnyitni, hova vezet ez majd?
Mit mondott erre vonatkozóan Alexander Mihajlenkó szakértő:
A
G8 csúcstalálkozó lemondása Oroszország számára nem előnyös – ez
presztizs kérdése. De egyidejűleg ez csapás a többi „hetekre” és azokra
az országokra, amiket meghivnak az ilyen csúcstalálkozókra, mint
megfigyelőket. Az országaink közötti egyuttműködés aktiv: vegyük például
a biztonsági kérdéseket. Ezeket most már Oroszország nélkül tárgyalják
majd meg. Eközben Moszkva hatalmas szerepet játszik számos alapvető
kérdés eldöntésében, például az iráni atomprogram vagy a szir válság.
Most ezek a problémák nem valószinű, hogy megoldódnak, és ez komoly
biztonsági fenyegetés lesz ugyanazon nyugati országoknak.
Az
Oroszország és a Nyugat közti párbeszéd és együttműködés hiánya eleve
nem előnyös senkinek sem. De főleg nem az európaiaknak, akik függnek az
orosz szénhidrogénektől. Tényleg, az amerikaiak abszolút közömbösek ez
iránt a probléma iránt. Itt nekik Európa nem több, mint egyfajta faltörő
kos a „világ ura és fő rendőre” szerep megtartásának érdekében. Március
18-án Vlagyimir Putyin elnök a Kremlben tartott beszéde során a
Krim-félsziget Oroszországba való belépése kapcsán megkérdőjelezte az
ehhez hasonló hatalmi egyensúlyt. Amivel úgy tűnik kiváltotta Washington
nem megfelelő és agressziv reakcióját. Márpedig létezik még az óriási
orosz piac és több ezer nyugati cég, amik Oroszországban dolgoznak – mi
lesz velük? Az orosz szakértők úgy gondolják, az európaiak bebizonyitják
majd pragmatizmusukat, és az ügy csak szervezési szankciókkal ér véget.
Hírfigyelő Szolgálat - Jövőnk.info
Kit érdekel a G7?
Senkit.
Brazília, India, Irán, Kína, Oroszország - ezeknek az országoknak a
gazdasági teljesítménye külön-külön is felülmúlja a G7 csoport tagjaiét.
Egyedül az USA rúghat valamennyire labdába, de jelenleg Kína és
Oroszország teljesítménye így is nagyobb.
A G7 ülésezik, 2014.03.24.
Különben
is érdemesebb lenne inkább G4-ről beszélni, ha mondjuk az EU
tagállamait (vegyük csak őket egybe) külön számoljuk Kanadától (ami kész
rejtély, hogy miért nem lett még USA tagállam, amikor minden lényeges
kérdésben ugyanazon a politikai véleményen van) és Japántól. Illetve
G1-ről is beszélhetnénk, mivel az EU bábkormányai a NATO-n belül az
USA-hoz viszonyítva gyakorlatilag sem haderővel, sem önállósággal nem
rendelkeznek, és a másik két ország is inkább csatlós vagy megszállt
terület, mint független, saját érdekeit néző hatalom. A G7-nek a nagy
elhatárolódása Oroszországtól gyakorlatilag G1-es bűnszervezetnek, az
USA szabadkőműveseinek (zsidóinak) sértődöttsége, mivel nem hagyták őket
csak úgy fosztogatni, no és persze mert nem hitték el a nagy
szabadkőműves hazugságot a világbékéről és a nagy közös jólétről.
Egyébként ebben a hazugságban mégis van valami: a világbéke és a nagy
közös jólét valóban jár a kiváltságos keveseknek; a szélsőséges és
életellenes liberalizmus és atlantizmus gátlástalan kiszolgálóinak, akik
genetikai alapon vagy teljes elvtelenséggel már bizonyították
hűségüket. A többiek sorsa a rabszolgaság és a nyomor. De hát mint
tudjuk, a cionisták szerint ők senkik, illetve olyanok mint az állatok,
birtokolt tárgyak, nem kell velük foglalkozni.
A
G7-nek nevezett szabadkőművesek "szövetsége" tehát elég kevés gazdasági
súllyal rendelkezik. Lehet vitatni egyébként a szabadkőműves jelzőt is,
de egyes szabadkőműves páholyok nyíltan dicsekednek azzal, hogy az "USA
eddigi összes elnöke szabadkőműves volt", továbbá hogy "mi hoztuk létre
az ENSZ-t is". Tehát lehet, de nem érdemes.
No
és milyen hatása lesz annak, hogy Oroszország nem lesz ott a más 7
ország által megszervezett találkozón? Oroszországra nézve semmilyen
negatív hatása nem lehet, mert a gázt és a nyersanyagokat még mindig meg
kell venni valahonnan, és az energiaellátásban nincs más alternatíva.
Az
Oroszországról kialakított kép egyébként világszerte jelentősen javulni
fog. Minden olyan helyen, ahol egyébként jó okkal szellemi és erkölcsi
alapon megvetik és lenézik a G7 vezetőit, ez az elhatárolódás nem más,
mint nyílt elismerése az erősödő és tisztuló orosz szellemiségnek. A
sötétség nem bírja elviselni a világosságot, a világosság pedig nem
keveredhet a sötétséggel. Az orosz vezetőknek dicséretes és erős az
önuralma, hogy eddig is egyáltalán kibírták egy légtérben ezzel a
söpredékkel, az eddigi G8-as találkozókon.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése