Pénteken
újabb áremelést végez a Mol, ezen a héten már másodszorra nő az
üzemanyagok ára. A hét végére a benzin literjét 415-416, a gázolajét
419-420 forintért adják majd.
A
magyar sajtó nem győzi hangsúlyozni, hogy ezekkel az árakkal még meg
lehetünk elégedve, mert 2012-ben ennél volt már magasabb, benzin
esetében 451, gázolajnál 449 forintos rekord is. Pedig Magyarországon
világviszonylatban drága az üzemanyag, - és itt nem csak Ukrajnára vagy
Oroszországra kell gondolni. Tabunak számít, hogy a magyarországi
benzinárak egyáltalán nem a világpiaci árak alakulásának köszönhetőek.
Itthon azért drága a benzin, mert a magyar állam ahelyett, hogy érdemi
termelő tevékenységet folytatna és abból tartaná fenn magát, az
állampolgárokra kivetett adóból akar bevételhez jutni. Az éves állami
költségvetés több mint harmadát a forgalmi adó és jövedéki adó beszedése
adja.
Ennek
költségeit ráadásul sokszorosan fizetjük meg. Megfizetjük az adót az
üzemanyag megvételével, ezen felül az üzemanyagköltségek a
szállítmányozáson keresztül hozzáadódnak minden termék árához, - amit a
kereskedők lehetőség szerint szintén ránk hárítanak. Sokszorosan
fizetjük meg a magas üzemanyagköltségeket, pedig az üzemanyagokra
kivetett ÁFA és jövedéki adó egyáltalán nem indokolt.
Ezekre a bevételekre azért van szüksége az államnak, mert nincs más
bevételforrása, - a rendszerváltást követően végrehajtott privatizációs
program során fillérekért eladták azokat az állami nagyvállalatokat,
melyekkel szerkezeti átalakítást követően a modern kapitalista
környezetben is profitot termelhetne az állam.
Nem
lehet kijelenteni, hogy egyetlen párt vagy kormány lenne felelős a
sarcolásért, hiszen kormányokon átívelő módon, egymással összejátszva
hajtották végre az állami vagyon kiárusítását. A rendszerváltás összes
pártja együtt felelős a mai helyzetért, amiben az állam nem rendelkezik
kellő mértékű, termelés alapú bevételforrással, ehelyett az
állampolgárok adóterheinek növelésével, de facto élősködéssel tartja
fenn magát. Ez az "élősködő állam" olyan adóterheket helyez az
üzemanyagokra, aminek köszönhetően a benzin ára duplája annak, mint ami a
világpiaci árak alapján indokolt lenne.
A
benzin árából minden második forint az államkasszába megy. Aki ma
Magyarországon tankol, a kiskereskedő profitjával együtt mindössze
200-205 forintot fizet az üzemanyagért, több mint 210 forintot pedig az
államkasszába. Mindez amiatt, mert a rendszerváltást követően
kiárusították az állami vagyont, és az állam nem tudja termelő
tevékenységből fenntartani magát.
Magyarországon,
ha azt akarjuk, hogy a gazdasági növekedés beinduljon, el kell törölni
az üzemanyagokra kivetett jövedéki adót és forgalmi adót. Csakis ez
tenné lehetővé, hogy a hazai vállalkozások beinduljanak, a gazdaság
növekedési pályára álljon, és nem csak a magánvállalkozók, de a
magánember terhei is minimálisra csökkenjenek. Ha olcsóbb az üzemanyag,
olcsóbbá válnak a termékek, amire fele akkora üzemanyagköltséget
terhelnének a kereskedők. A gazdasági növekedést egyedül a hazai
fogyasztás indíthatná be, ami rövid időn belül nyereségessé tenné a
hazai kis- és középvállalkozásokat is. Ha Ön 200 forintért tankolhatna,
mire költené a havonta megtakarított összeget? Azt is hozzá kell tenni,
hogy emiatt Budapesten a tömegközlekedés ára is minimálisra csökkenne, -
ami jelenleg egyébként Európa egyik legdrágább tömegközlekedése.
A magyar államnak termelő tevékenységgel kell gondoskodnia a költségvetési egyensúlyról, nem az adófizetők további sarcolásával.
Meg kell szüntetni az üzemanyagárakra rótt állami terheket, mert egy
ilyen intézkedés növelné a hazai felvásárlóerőt - ami a növekedés kulcsa
lenne. Mindez csak politikai akarat kérdése. Miért nem hoz létre az
állam közmunkaprogram helyett valós munkahelyeket, valós termelő
tevékenységet folytató állami nagyvállalatokkal, ami egyben a
foglalkoztatottságot is növelné? Mi hiányzik mindehhez? A politikai
akarat, vagy a százmilliárdok, ami a hazai gazdaság fellendítése helyett
magánzsebekbe vándorol?
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése