Egy januári éjszakán 1961-ben az amerikai légierő egy bombázója
kettétört Észak-Karolina felett. Ez nem lett volna annyira nagy
probléma, ha nem atombombákat szállít a repülő. A két atombomba kiesett
a B-52-esből, és zuhanni kezdett a föld felé.
A két atombomba Goldsboro városának közelében csapódott a talajba .
Igazi szerencsesorozatnak köszönhető, hogy nem robbantak fel, és nem
okoztak a hirosimai és nagaszaki atombombákhoz hasonló pusztítást az
Egyesült Államok közepén – ráadásul a hidegháború legfeszültebb
időszakában.
A National Security Archive (NSA) most oldotta fel az esetről
készült jelentések titkosítását, és számos új elemet ismerhetünk meg a
történtekről. A B-52-esnek a szárnyával volt gondja, ez okozta a
bombázó kettétörését.
A két bomba megindult a föld felé, az egyiknek kinyílt az ernyője, a
másiknak azonban nem. Az a bomba, amelyiknek kinyílt az ernyője,
sértetlenül ért földet. Az volt a szerencse, hogy elszakadtak azok a
vezetékek, amelyek energiával látták el a bombát a generátorból – így
az nem élesedett.
A másik bomba szabadesésben esett, és meg is rongálódott. A
becsapódás élesítette az atombombát, de az ütközés egy másik részt is
megrongált, az akadályozta meg, hogy tényleg fel is robbanjon. A
MK39-es bombák 3,8 megatonnásak voltak. Sokkal nagyobb pusztítást
végeztek volna, mint a Hirosimára ledobott 0,01 és Nagaszakira dobott
0,02 megatonnás bombák.
A repülőn nyolcan utaztak azon az éjszakán, közülük öten élték túl a
balesetet. Richard Rardin pilóta évekkel később azt nyilatkozta, hogy
nem tudott arról, milyen katasztrófát úsztak meg. A legnagyobb
problémája az volt, hogy földet érés után sok kóbor kutya volt az úton.
(index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése