Serleg vagy urna?

A végén általában mindig urna, de odáig is vezet egy út... A világ működése egyáltalán nem olyan. mint aminek látszik, vagy amilyennek láttatják. Az országnak nevezett vállalatok "kormányai és sleppjük" részvény-érdekeltségi rendszerben kapcsolódnak egymáshoz, de az osztozkodás eldurvult. Nem csak Ukrajnában, hanem már az I. Világháborút megelőzően az 1848-as szabadságharcok után. Az első világháború az osztrák-magyar monarchia végét jelentette, és a túl nagynak tartott méretű és erejű Magyarország feldarabolását. A II. Világháború Németország likvidálásához, az 1989-es peresztrojka pedig a Szovjetunióéhoz vezetett. A 2011-es "Arab Tavasz" a Közel-Kelet ugyan csak részleges, de annál embertelenebb lerohanásával és kifosztásával járt. 2013-2014 pedig az oligarchák elleni háború kezdetét jelenti, mert Donyeck esetében már nem csak Ukrajna széthullása vagy "átrendeződése" a tét. A néptől ellopott közvagyon visszaállamosítása a világon az összes milliárdokat összeraboló gazemberek rémálma, ami abban is megnyilvánul, hogy az USA Kelet-Európába utcai harcokra kiképzőket küld a "perifériaországok" különleges alakulatainak idomítására, bár azoknak sem lesz más választása, mint Ukrajnában. A magyar katona és rendőr át fog állni a nép oldalára, amelyik meg nem, az nem magyar... A jutalmát mindenki megkapja. Serleg vagy urna...

Sokak még mindig nem értik, veszik észre, hogy az utóbbi fél évben, de már a tavalyi évben is egyre gyakrabban írtam le, hogy Oroszország, Putyin és Medvegyev nem "ellenpólusai" a nyugatnak, ahogy Kína sem, legalábbis nem olyan értelemben, mint ahogy egyesek elképzelik, vagyis felszabadítóként. Az utóbbi mindkét említett, zsidó származással, oligarchaként pedig a nyugattal, egészen pontosan a nyugatot uraló kazár-zsidó, szefárd-zsidó és kazár, vallás-nélküliekkel azonos érdekeket képviselő "cionista játékos". Oroszországot és Kínát szintén zsidó érdekeltségek irányítják. "Nézeteltérések" legfeljebb konkurencia szinten jelentkeznek, de a pénzrendszer teljes összeomlása egyik oldal érdekeit sem képviseli. Az emberiség eljutott arra a szintre, hogy országoknak nevezett vállalati összefonódások harcolnak a profitért, az általuk hozott törvények felett is, kényük-kedvük szerint megszegve azokat, beetetve a népet "nacionalizmussal", "a haza szeretetének és megvédésének", és a demokrácia igényének "igéjével", ami részükről nem takar mást, minthogy felhasználhassák a kisembert profitszerző egymás közötti háborúikhoz töltelékként. Mert a háború maga az üzlet, amiből a drágán eladható fegyver hozza a hasznot, és a kisember, munkás, paraszt, katona, rendőr és fogyasztó, áldozat is egyben. Ez már a kétes (Rothschildokhoz köthető) származású Hitler esetében is gyanakvásra adott okot, bár akkor még megakadályozta a tisztánlátást a széleskörű kommunikációs lehetőségek hiánya és az ellenségképek magyarázat nélküli felállításának lehetősége.

Ennek eredménye a II. Világháborúban vállalt szerepek kidomborítása is. Ahogy a normandiai partraszállást, úgy a sztálingrádi ütköztet is próbálja mindkét fél az egekig magasztalni. Valójában egyik sem olyan dicsőségesen zajlott, mint a filmeken. Sajnos nem is olyan célokért, mint amivel a katonákat megetették, de a szovjet katonáknak még annyi választási lehetősége sem volt, mint az ún. "szövetségeseknek". Ha nem ment, hátba lőtték. Sztálingrádnál a nevezetes páncélos ütközetben sorra álltak le a német tankok, mert kifogyott belőlük az üzemanyag. Már utánpótlásra sem telt a németeknek, nemhogy a krematóriumok energiaellátására. Putyin megjelenését a megemlékezésen a legtöbb média orgánum félreértelmezi (vagy szándékosan hibásan magyarázza), ahogy Oroszország jelenlegi "tutyi-mutyinak" tartott ukrajnai hozzáállását is. Ha megvizsgáljuk az érdekeket, azt látjuk, hogy a nyugatnak főleg nem, de az orosz oligarcháknak szintén nem érdeke egy "újra államosított vagyonnal" létrejött "Új Oroszország". Talán nem ártana észben tartani, hogy Putyin és Medvegyev maga is oligarcha, ahogy Orbán, Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi, Csányi is...
Melyik az a hülye oligarcha, aki bejutott a "leggátlástalanabb (és megmaradt) 15 közé", és aki donyeczki érdekeltségeit elbukva még támogatja is a rablott javait visszaállamosítókat. Érdekes, hogy az "oligarcha létszámok" Ukrajnában és Oroszországban is tizenöt körülire apadtak, de a ciprusi, erre a célra generált "bankösszeomlás" pont erre volt "kihegyezve" nem is olyan régen, bár akkor teli pofával kürtölte szét a "média", hogy az "orosz banki befektetőknek a ciprusi gázkincsre fáj a foga"...

Most Új Oroszországban egy olyan, szinte példátlan folyamat kezdődött el, amihez hasonló csak Izlandon volt tapasztalható, ott sem ilyen formában. Valójában nem csak a XXI., de a XX. század is a piac, nyersanyagok és stratégiai fontosságú területek megszerzésért folytatott vállalati háborúk vég nélküli sora, felújítása, a világ újrafelosztása. Ennek köszönhető Oroszország, vagyis a Putyin hatalmát biztosító oligarchák inaktivitása Új Oroszország vonatkozásában. Ugyanez volt az oka Líbia lerombolásának is. Kadhafi jól tartotta a népét. Erős szociális hálóval védte állampolgárait, Afrika Svájcaként emlegették az édesvízzel bevezetékezett sivatagot, amit a britek elsőként bombáztak szét. A "zsákmány" elképesztően nagy volt, és ilyen esetben már érvénytelennek tekinti minden oligarcha a nemzetközi, közösen elfogadott egyezményeket és jogokat, legyen amerikai, orosz, izraeli, brit, vagy más nemzet szégyene, de ha nem akarunk igazságtalanok lenni ezekkel a nemzetekkel, akkor meg kell jegyezni, hogy Magyarországon sem mind magyar, aki magyarul beszél, itt él, és van magyar állampolgársága (is).
Irak megtámadásának, leigázásának, kifosztásának hazug alapjaihoz a mai napig ragaszkodik "a mainstream média és a politikusok", amikor a világ lakosságának közel a fele tudja, hogy a profitszerzők egyre gátlástalanabb módszerekkel szerzik meg imádott pénzüket és hatalmukat, és szinte minden szavuk hazugság.
Putyin nem véletlenül vakaródzik. Ha nem segíti "orosz honfitársait", akkor Oroszország lakossága előtt szorul, ha segíti, a nyugati hasonszőrűek előtt...

Kelet-Ukrajnában két pofon is elcsattant, olyan pofonok, amilyenekre minden rendes ember várt. Az egyik a lopott-rabolt vagyonok államosítása, a másik, követendő példaként is kiemelten fontos tényező, a hadsereg magatartása. A katonák nem akarnak harcolni honfitársaik ellen, átállnak, vagy leteszik a fegyvert. A szülők kimenekítik gyermekeiket, hogy a gazember kormány ne tudja bevonultatni nyugati zsoldosok által még létezésképes hadseregébe.
Az ilyen hozzáállás egyáltalán nem egyedi. Portugáliában és Spanyolországban ugyanilyen kijelentések hangzottak el a rendőrség és a hadsereg részéről is. Magyarországnak ezért nincs hadserege, ezért akar az USA NATO haderőt telepíteni főleg Kelet-Európába, de azok is csak katonák, és jó részükben emberek is, és az USA-ban is ég a talaj az Obama "adminisztráció" talpa alatt.
A nyugat még mindig rangrejtve háborúzik Ukrajnában, azért, hogy az oroszoknak ne legyen jogalapja beavatkozni. Érdekes, hogy Oroszország még nem ajánlott fel az ukrajnai oroszok számára az orosz állampolgárságot, pedig a koszovói szerbek esetében fontosnak tartotta.
Talán harmadik pofonként mégis érdemes megemlíteni a Szíriát érintő USA- brit hajóhad rakétatámadásának megakadályozását és a Fekete-tengeren az amerikai romboló lebénítását. Tavaly M.T. Keshe ugyanilyen fegyverekről beszélt, de a nagyközönségnek biztos, hogy "nem azt a pendrive-ot" adták, mint az oroszoknak.

Az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban képbe jön Európa katonai megszállása, amihez megint csak ellenségkép kell. A nyugati média már nem is szelektál, hogy belső nemzetiszocialista, nemzetiségek közötti veszélyek, vagy külső orosz, amerikai támadás ellen kell védekezni, mert ennyi irányba támadni lehetetlen. Ez már maga a káosz. Ömlesztve zúdítja a megzavarodott állampolgár nyakába a növekvő belföldi -és külföldi feszültségeket, megosztás okozva a még összetartó szervezetek, csoportok között is, mindegy, hogy melyik "táborhoz" tartozik, de ez a megosztás megszűnik a háborúval és a pártokkal együtt. A legtöbb ember még azt gondolja és hiszi, hogy léteznek még országok. Pedig csak újra és újra osztott vállalati vagyonok és felségterületek léteznek már évszázadok óta. Az "ország" megnevezésre és minősítésre csak azért van szükség, hogy katonaság és "államadósság" legyen amely létrehozható egy-egy nép -vagy nemzetcsoportra szabva. Persze a feudalizmus egyszemélyi adósságait sokkal kényelmesebb egy jogfolytonos "demokratikusnak nevezett" felállású nemzetre szétkenni. Az első államosítás megtörtént (nem a FED számára), és lesznek még továbbiak is.

Még egy lényeges kérdésre érdemes kitérni! Gyakran hallani olyan véleményeket, melyek szerint a "monarchikus államrendre" kellene visszatérni. Ez egyezik az NWO elképzeléseivel, és gyakori magyarázat erre, hogy a politikával nem foglalkozó Mari-néni honnan fogja tudni, hogy mi, hogyan áll egy szavazás esetében, egyáltalán kire, mire és hogy érdemes szavaznia?
Itt két fontos felvetés is adódik. Az első, hogy a tisztviselőknek nem az a feladata, hogy saját maguk részére hozzanak létre extra lehetőségeket és anyagi, nem kiérdemelt jólétet, hatalmat, hanem az, hogy elvégezzék a munkájukat, amiért a fizetésüket kapják. Megemlíthető Svájc(bár már ott is sokat romlott a helyzet), ahol az egy főre eső szavazások száma a legmagasabb a világon. Ha egy tisztviselő nem végzi el a munkáját a munkaköréhez tartozó munkaköri leírás és törvényeknek megfelelően, egy hét múlva már könnyen munkanélküli lehet, mert leváltják, pellengérre állítják, és le is csukják, ha rábizonyítható, hogy csalt, lopott, hazudott, megkárosította a közösséget, vagy jelentős hátrányt okozott az utóbbinak. Nem csak a technika, de a társadalmi öntudat is fejlődhet...
Az "alapokat" hívjuk egyszerűen a "társadalmi együttélés szabályainak", mellőzve a "csúnya" és lejáratott demokrácia kifejezést, ami maga is népuralmat jelent, de az ókori rabszolgasági alapon nyugvó "demokráciák" nem csak abban tértek el a jelenleg annak nevezettektől. Az ókorban nem voltak megosztó (FIDESZ-KDNP, MSZP, DK, LMP), pártok és hazaáruló pártok sem (CÖF, DK). Az előbbit, de különösképpen az utóbbit sem díjazták már az ókorban sem...

/Tulok/