Aggasztó méreteket ölt a magyarok kivándorlása

Az elérhető adatok szerint az elmúlt négy évben ugrásszerűen növekedett a külföldre költöző és ott munkát vállaló magyar állampolgárok száma.
Ez nem csupán a hazai népességfogyáshoz járul hozzá, de számos területen krónikus szakemberhiányhoz vezet, ami viszont a gazdaság fejlődésére is hosszútávú hatással lehet.

A médiában a fiatal orvosok és az egészségügyi szakdolgozók tömeges elvándorlásának veszélyeiről szólnak főként a hírek, jóval kevesebb szó esik arról, hogy az utóbbi két évben más területeken is a korábbiakhoz képest példátlan mértékben megugrott a külföldön megélhetést kereső honfitársaink száma. Ez vélhetően az információ-hiánnyal is magyarázható: elképesztő, de nálunk egyszerűen nincs megbízható statisztika arról, hányan hagyják el az országot és mennyien jönnek vissza. A hivatalos adatok csupán néhány százas /!/ mozgást rögzítenek, miközben a valós számok ennél több nagyságrenddel nagyobbak, a terjedő szóbeszéd pedig egyenesen drámai méretű elvándorlást emleget.

Teljes körű, korrekt információk gyűjtése gyakorlatilag megoldhatatlan feladat, mivel hazai források híján a célországok elérhető bevándorlási és munkavállalási nyilvántartásaira kell szorítkoznunk, és azok sem feltétlenül megbízhatóak. Arra viszont elegendőek, hogy a trendeket lássuk és a szakértők az adathiányos területekre is elfogadható becsléseket készíthessenek. Ha ezeket végigtekintjük, a problémák ellenére nagyjából világos képet kaphatunk az elmúlt évek emigrációs folyamatairól. A fentiek alapján kirajzolódó helyzet sajnos nem a legkedvezőbb: az országot tartósan elhagyók száma az elmúlt két évben drasztikusan megnőtt. Az első számú célország Németország, az ott újonnan letelepedő magyarok száma egy év alatt másfélszeresére. A németekéhez hasonlóan alapos statisztikát vezetnek az osztrákok is, főként a munkavállalásról. A kép is lényegében ugyanolyan: a kint dolgozó honfitársaink száma ugrásszerűen nő. Ennek oka részben a nem túl régi munkaerő-piaci nyitás, ezzel együtt a magyarok száma nagyobb mértékben emelkedett, mint az összes többi térségbeli országból érkezetteké összesen! A régóta nyitott piacú országokban szintén hasonlóak a trendek: Nagy-Britanniában sok ezer magyar jelentkezik folyamatosan munkára. A trendeket elemezve szembeötlő, hogy a 2010-et megelőző években nem volt jelentős növekedés, inkább hullámzás a kivándorlási kedvben, azóta azonban mindenhol kiugró a változás. A jelek a jövőre nézve is borúsak: a TÁRKI felmérése szerint a lakosság ötöde szeretné elhagyni hazánkat, ilyenre korábban nem volt példa. Különösen aggasztó, hogy a fiatalok körében a kutatás szerint 50 százalékos ez az arány, az ő esetükben vélhetően a jobb nyelvtudás is motiváció. Az idén szakértők szerint hatalmas mértékben nőtt a külföldön tanulni kívánók száma is: a hazai felsőoktatási intézményekbe 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek, közülük nagyon sokan az itteni keretszám csökkentés és a magas tandíjak miatt inkább máshova felvételiznek. Aki pedig külföldön tanul, nagyobb eséllyel fog eleve kint munkát keresni.

A kivándorlási kedv hirtelen növekedésének okairól érdemes lenne átfogó szakértői elemzést készíteni a lehető legszélesebb adatmerítéssel. Erre egy cikkben nem vállalkozhatunk, de a rendelkezésre álló anyagok alapján a fő motivációk nyilvánvalóak. A magyarok hagyományosan nem mobilisak, ebben nemzeti sajátosságaink, nyelvünk stb. játszanak szerepet. A külföldi munkavállalás, a kitelepülés az uniós csatlakozás, a határok megszűnése ellenére nem öltött komoly méreteket, és főként egyes szakterületeken volt csak jellemző. Az elmúlt két évben a trend megváltozásában a hazai válság, a közhangulat romlása, a munkanélküliség emelkedése, a bizonytalanság és perspektívátlanság játszik kulcsszerepet. Jellemzővé vált, főleg a fiatalok körében, hogy aki teheti, külföldön, elsősorban Nyugat-Európában vállal munkát a biztosabb megélhetésért, a jobb fizetésért és a karrier-lehetőségért. (...és nem kalandvágyból megy egy, mint ahogyan azt likudviktor mondta... - írja az Elmenekültünk Magyarországról blogja.) A Fidesz-kormány ténykedése nagyban hozzájárul ehhez a folyamathoz. Az elhibázott gazdaságpolitika következményei, a megszorítások, távolodásunk a fejlett országoktól aligha javítja a perspektívákat. Tömegessé vált a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzése, amelyen a liberális és filoszemita kormányzat nemzeti köntösbe burkolt szólamai sem tudnak segíteni. A sikerpropagandával éles ellentétben állnak nem csupán a makrogazdasági adatok, de az országot elhagyók megugró száma is. Hiú ábránd, hogy majd a szomszédos országokból bevándorlók ellensúlyozzák a népességcsökkenést, ahogy azt Orbán Viktor korábban vizionálta. A tények azt mutatják, hogy nem vagyunk vonzó célország: míg a kivándorlás megugrott, a nálunk letelepedni szándékozók száma 2008 óta lényegében alig változott. De ugyan miért is jönne hozzánk egy erdélyi vagy felvidéki magyar, amikor odahaza már jobbak a megélhetési esélyei, mint nálunk?

Hírfigyelő Szolgálat - jövőnk.info

Az ezredforduló óta másfélszeresére nőtt a külföldi munkavállalást vagy végleges letelepedést tervező magyar fiatalok aránya, mintegy harmaduk nem, vagy nem kizárólag Magyarországon képzeli el a jövőjét – derül ki a KSH Népességtudományi Kutatóintézetnek (NKI) a Tárki kutatásából.

A felmérés szerint fiatalok több mint tizede komolyan tervezi, hogy külföldön dolgozzon vagy éljen. Hozzátették: 2001-ben a 18-39 évesek 22 százaléka tervezett külföldi munkavállalást vagy letelepedést, 2005-ben ez az érték már elérte a 34 százalékot.

A hosszú távú – legalább néhány évig tartó – munkavállalási szándékkal bírók aránya a 2010-es 16 százalékot követően 2012-re több mint kétszeresére növekedett, majd 2013-ra 23 százalékra csökkent – állapították meg. Megjegyezték: a kivándorlást tervezők aránya 2005 és 2012 között folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott, és csak 2013-ra következett be csökkenés. A 39 évnél idősebbek 4 százalékának volt 2001 és 2006 között migrációs terve, 2007 után ez az érték 7 százalék körül rögzült.

Míg az idősebbeknél mindhárom migrációs típus esetében Ausztria áll az első, Németország a második, Nagy-Britannia pedig a harmadik helyen, addig a fiatalok rövid távú munkavállalási terveiben elsősorban Ausztria és Németország szerepel, több évre szóló külföldi munka, illetve kivándorlás tervezése esetén pedig Németország és Nagy-Britannia a két legfontosabb célország. A kivándorlási célpontok harmadik helyén az Egyesült Államok és Ausztria osztozik – ismertették.

Az NKI 2013-as kutatásának – melynek adatgyűjtését a Tárki végezte – eredményei rámutatnak: a munkavállalás mellett a tanulási terveket is hozzászámolva 2013-ban a rövid távú migrációt tervezők aránya 27 százalék, a hosszú távú migrációt tervezőké pedig 28 százalék volt a 18-39 évesek körében, szemben a csak munkavállalást tervezők 25, illetve 23 százalékával.

A kutatás eredményei arra is rávilágítanak, hogy a migrációt tervezők csupán egy része tekinthető igazán komolyan tervezőnek. Ha azokat soroljuk ide, akik saját bevallásuk szerint komolyan gondolkodnak a migráción vagy már meghozták a döntést, illetve egy-két éven belül terveznek külföldre menni, valamint tervük megvalósítását nagyon valószínűnek vagy egészen biztosnak vélik, akkor a 18-39 évesek tizede tervez komolyan rövid távú és hosszú távú migrációt, míg a kivándorlást komolyan tervezők aránya 3 százalék.

A magyarországi népesség csaknem harmadát kitevő 18-39 éves korosztály több mint egytizede nem csupán tervezi a migrációt, de úgy véli, hogy egy-két éven belül biztosan vagy nagy valószínűséggel meg is valósítja ez irányú tervét – fűzték hozzá.
(MTI)